A perui Andokban is megtelepedtek a jégkorszaki emberek
LIMA. Egy új kutatás szerint a perui Andok barátságtalan, fátlan területén bátor jégkorszaki emberek telepedtek le kezdetleges lakhelyükön ellenállva a fagyos időjárásnak és a ritkás levegőnek.
Egy kutatócsoport a világ legmagasabban fekvő ismert jégkorszaki településeit írta le új tanulmányában. A két régészeti lelőhely a tengerszint feletti mintegy 4,5 kilométeres magasságban terül el, koruk mintegy 12 ezer év. Számos lelet, úgymint egy sziklaeresz, kőeszközök, állatcsontok, táplálékmaradványok és primitív műalkotások kerültek elő.
Kurt Rademaker, a Science folyóiratban megjelent vizsgálat vezetője szerint mindez arról árulkodik, hogy a vadászó-gyűjtögetők egy nagyon szélsőséges környezetben, az Andokban meg tudtak telepedni a jégkorszak végén uralkodó kihívások ellenére.
A Pucuncho-medencében található lelőhelyeken kevesen, talán csak néhány tucatnyian éltek. A kutatók szerint a helyszínek arról tanúskodnak, hogy a nagy magasságokban lévő élőhelyek emberek általi kiaknázása egy évezreddel hamarabb következett be, mint eddig hitték. Ebben a magasságban az átlaghőmérséklet 3 Celsius-fok, magas volt az UV-sugárzás mennyisége és alacsony az oxigénszinté. Ugyanakkor jelen voltak olyan állatok, mint a vikunya és a guanakó – a láma rokonfajai -, valamint a perui villásszarvas, melyre vadászhattak, sziklaereszek, csermelyek, mocsarak és lápok, valamint az obszidiánhoz hasonló kőzetek eszközkészítésre.
A megtalált eszköztök között lándzsahegyek, az állati bőrök kikészítéséhez használt kaparók, és vágásra, illetve feldarabolásra alkalmas tárgyak voltak - írja a hirado.hu. Rademaker szerint a megtalált leletek nagy része az állatok vadászatáról és feldolgozásáról árulkodik.
A természetes sziklaereszek plafonját feketére festette a tüzekből származó korom. Nagy mennyiségben találtak állati csontokat, illetve burgonyaszerű, keményítőben gazdag gumókat, amelyeket valószínűleg alacsonyabb területekről gyűjtöttek be az őslakosok. Ezenkívül rajzokat is feltártak a sziklaereszek falán, többek között vörös okkerrel készített állati piktogramokat, néhol az egész falszekciót vörösre festették. Azt egyelőre nem tudják, hogy a műalkotások kora a lelőhelyek legkorábbi lakosaiig vezethető-e vissza.
A Pucuncho-nak nevezett nyílt terepen fekvő lelőhely a tengerszint feletti 4355 méteres magasságban található, több száz eszközt nyújtott a kutatóknak. A Cuncaicha sziklaeresz két alkóvot vonultat fel, és valószínűleg alaptáborként funkcionált 4480 méteres magasságban.
Egyesek úgy hiszik, az embernek némi genetikai adaptációra kellett szert tennie néhány ezer év alatt, hogy ilyen magasságokban tudjon élni. Ám Rademaker szerint a tény, hogy csupán 2000 évvel az első emberek dél-amerikai érkezése után már kolonizálták ezeket a területeket, másról árulkodhat.
Kurt Rademaker, a Science folyóiratban megjelent vizsgálat vezetője szerint mindez arról árulkodik, hogy a vadászó-gyűjtögetők egy nagyon szélsőséges környezetben, az Andokban meg tudtak telepedni a jégkorszak végén uralkodó kihívások ellenére.
A Pucuncho-medencében található lelőhelyeken kevesen, talán csak néhány tucatnyian éltek. A kutatók szerint a helyszínek arról tanúskodnak, hogy a nagy magasságokban lévő élőhelyek emberek általi kiaknázása egy évezreddel hamarabb következett be, mint eddig hitték. Ebben a magasságban az átlaghőmérséklet 3 Celsius-fok, magas volt az UV-sugárzás mennyisége és alacsony az oxigénszinté. Ugyanakkor jelen voltak olyan állatok, mint a vikunya és a guanakó – a láma rokonfajai -, valamint a perui villásszarvas, melyre vadászhattak, sziklaereszek, csermelyek, mocsarak és lápok, valamint az obszidiánhoz hasonló kőzetek eszközkészítésre.
A megtalált eszköztök között lándzsahegyek, az állati bőrök kikészítéséhez használt kaparók, és vágásra, illetve feldarabolásra alkalmas tárgyak voltak - írja a hirado.hu. Rademaker szerint a megtalált leletek nagy része az állatok vadászatáról és feldolgozásáról árulkodik.
A természetes sziklaereszek plafonját feketére festette a tüzekből származó korom. Nagy mennyiségben találtak állati csontokat, illetve burgonyaszerű, keményítőben gazdag gumókat, amelyeket valószínűleg alacsonyabb területekről gyűjtöttek be az őslakosok. Ezenkívül rajzokat is feltártak a sziklaereszek falán, többek között vörös okkerrel készített állati piktogramokat, néhol az egész falszekciót vörösre festették. Azt egyelőre nem tudják, hogy a műalkotások kora a lelőhelyek legkorábbi lakosaiig vezethető-e vissza.
A Pucuncho-nak nevezett nyílt terepen fekvő lelőhely a tengerszint feletti 4355 méteres magasságban található, több száz eszközt nyújtott a kutatóknak. A Cuncaicha sziklaeresz két alkóvot vonultat fel, és valószínűleg alaptáborként funkcionált 4480 méteres magasságban.
Egyesek úgy hiszik, az embernek némi genetikai adaptációra kellett szert tennie néhány ezer év alatt, hogy ilyen magasságokban tudjon élni. Ám Rademaker szerint a tény, hogy csupán 2000 évvel az első emberek dél-amerikai érkezése után már kolonizálták ezeket a területeket, másról árulkodhat.
Forrás
hirado.hu, Reuters
