A klímaváltozás végezhetett Ausztrália ősi állataival
SYDNEY. Egy új kutatás szerint az Ausztráliában valamikor élt óriási állatok legtöbb faja eltűnt, mire az emberek megérkeztek.
A vizsgálat ellentmond ama elképzelésnek, amely szerint elsősorban az ember felelt a megafauna kihalásáért egy 40 – 50 ezer évvel ezelőtti „kihalási ablakban”, helyette a klímaváltozást okolja az eseményért. Az Új- Dél-Walesi Egyetem kutatói vezette nemzetközi csapat tanulmányát a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat közölte.
Stephen Wroe, a vizsgálat vezetője szerint a nézetek, amelyek szerint az ember okozta az óriási állatfajok kihalását, olyan feltételezéseken alapulnak, melyek egyre inkább helytelennek tűnnek. "Az emberek játszhattak némi szerepet a még fennmaradt fajok eltűnésében 45-50 ezer évvel ezelőtt, de ezt be is kell bizonyítani. Eddig közvetlen bizonyítékot sem találtunk arra, hogy az emberek Szahul megafaunájára vadásztak, sőt olyan eszközök sem kerültek elő, melyek megfelelőek ekkora állatok elfogásához."
Valamikor mintegy 90 óriási állatfaj élt Szahul kontinensén, mely felölelte a mai Ausztráliát, Új-Guineát és Tasmániát. „Eme óriások között megtalálható volt a valaha élt legnagyobb erszényes, a rinocérosz méretű Diprotodon, valamint a rövidfejű Procoptodon goliah kengurufaj, amely olyan hatalmas volt, hogy azt sem tudjuk, tudott-e ugrani. Ragadozóik között óriási sósvízi krokodilokkal megegyező méretű, mérgező nyálú varánuszok, valamint bizarr, de igen halálos erszényes oroszlánok is voltak” – mondja Wroe.
A kutatásból arra a következtetésre jutottak, hogy a fellelhető bizonyítékok szerint mindössze 8-14 faj volt életben az őslakosok érkezésekor. Mintegy ötven faj az utóbbi 130 ezer évben teljesen eltűnt a fosszilis adatokból - írja a hirado.hu.
Antarktiszi jégmagok, közép-ausztráliai ősi tószintek és egyéb környezeti faktorok friss vizsgálatai azt sugallják, hogy Szahul az utóbbi 450 ezer évben egyre szárazabb és kiszámíthatatlanabb időjárást tapasztalt meg.
Az embereket okoló teóriák főként az őslakosok hagyományos eljárására fókuszáltak, melynek során felégették a földeket. Az új kutatás azonban azt sugallja, hogy a kontinens története sokkal szorosabb kapcsolatban áll a klímával, mint az emberi tevékenységgel, és a bozóttüzek növekvő aránya már az emberek érkezése előtt jellemző volt. Wore szerint egyre egyértelműbb, hogy a szahuli megafauna eltűnése több tíz-, ha nem százezer év alatt ment végbe a klímaváltozás miatt.
Stephen Wroe, a vizsgálat vezetője szerint a nézetek, amelyek szerint az ember okozta az óriási állatfajok kihalását, olyan feltételezéseken alapulnak, melyek egyre inkább helytelennek tűnnek. "Az emberek játszhattak némi szerepet a még fennmaradt fajok eltűnésében 45-50 ezer évvel ezelőtt, de ezt be is kell bizonyítani. Eddig közvetlen bizonyítékot sem találtunk arra, hogy az emberek Szahul megafaunájára vadásztak, sőt olyan eszközök sem kerültek elő, melyek megfelelőek ekkora állatok elfogásához."
Valamikor mintegy 90 óriási állatfaj élt Szahul kontinensén, mely felölelte a mai Ausztráliát, Új-Guineát és Tasmániát. „Eme óriások között megtalálható volt a valaha élt legnagyobb erszényes, a rinocérosz méretű Diprotodon, valamint a rövidfejű Procoptodon goliah kengurufaj, amely olyan hatalmas volt, hogy azt sem tudjuk, tudott-e ugrani. Ragadozóik között óriási sósvízi krokodilokkal megegyező méretű, mérgező nyálú varánuszok, valamint bizarr, de igen halálos erszényes oroszlánok is voltak” – mondja Wroe.
A kutatásból arra a következtetésre jutottak, hogy a fellelhető bizonyítékok szerint mindössze 8-14 faj volt életben az őslakosok érkezésekor. Mintegy ötven faj az utóbbi 130 ezer évben teljesen eltűnt a fosszilis adatokból - írja a hirado.hu.
Antarktiszi jégmagok, közép-ausztráliai ősi tószintek és egyéb környezeti faktorok friss vizsgálatai azt sugallják, hogy Szahul az utóbbi 450 ezer évben egyre szárazabb és kiszámíthatatlanabb időjárást tapasztalt meg.
Az embereket okoló teóriák főként az őslakosok hagyományos eljárására fókuszáltak, melynek során felégették a földeket. Az új kutatás azonban azt sugallja, hogy a kontinens története sokkal szorosabb kapcsolatban áll a klímával, mint az emberi tevékenységgel, és a bozóttüzek növekvő aránya már az emberek érkezése előtt jellemző volt. Wore szerint egyre egyértelműbb, hogy a szahuli megafauna eltűnése több tíz-, ha nem százezer év alatt ment végbe a klímaváltozás miatt.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
