A karácsony üzenetei

MÁCS JÓZSEF –  író, a felvidéki magyarság sorskérdéseinek hiteles krónikása, akit írói munkásságáért a többi között a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével (2011), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével (2014) és a Magyar Művészeti Akadémia nívódíjával (2015) is kitüntettek.

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

A szentestei áhitatot, illetve a karácsonyi áhitatot az iskola és a református templomunk padjaiban. Tudtuk, hogy amíg ezen a két helyen tartózkodunk, addig a feldíszített karácsonyfát meghozza a Jézuska. Így mondták, így maradt meg bennem mostanáig. Persze, azt sem tudom elfelejteni, hogy a Szívos-szögi szegények utcájának az elején laktunk, ahol a karácsonyfa alatt becsomagolt kenyérdarabkák jelentették a karácsonyi ajándékot. Ennek a látványa elszomorított, és mostanáig megmaradt bennem.

Önnek mi 2016-ban a karácsony üzenete? 

Egyértelműen az, hogy Jézus születése idején szeretet és békesség legyen köztünk és egész bolygónkon. S ez az óhajunk ne csak karácsonyra vonatkozzék, hanem múló életünk minden napjára. Ahogy a református ének mondja: Békesség légyen földön embereknek, és jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek.

Mire emlékezik a legszívesebben?

A jóban a rossz, a rosszban a jó igazságára. Ez alatt azt értem, hogy a második világháború befejezése után újra elszakítottak bennünket szeretett anyaországunktól, s a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázium, ahol már három és fél gimnáziumi osztályt kijártam, egyik napról a másikra szlovák gimnázium lett. Ez kőművesmester apámat arra sarkallta, hogy szlovák meleghegyi barátjánál elhelyezzen szlovák szóra, s ennek az lett a következménye, hogy a gimnázium után újra elemi iskolás lettem Meleghegyen. Ahonnan hamarosan hazaszöktem szüleim ámulatára. A szomszéd falusi, balogtamási Sárospatakon tanuló diák segített rajtam. Rábeszélte édesapámat, hogy a határon éjszaka átszökve írasson be a sárospataki református tanítóképzőbe. Így lettem éjszaka átszökdöső sárospataki diák három évig. Ez a három esztendő egész életemre szólóan – jó értelemben – meghatározta az életemet. Sárospatakon annyira megembereltem magam a tanulásban, hogy Ködöböcz József tanár úr kétszer is ajánlott falumbéli lelkipásztoromnál, Urbán Károlynál legátusnak, aki örömmel elfogadta az ajánlást. Így a karácsonyi és a húsvéti ünnepen is református templomunk szószékén állhattam legátusként.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Sarkalatosan megváltoztatnám, ha tehetném, a szlovákiai magyar politizálást s népességfogyásunkat. Ha az erőm engedné, nagy-nagy felelősséggel előre hoznám megmaradásunk egyetlen lehetőségét, a területi autonómiáért folytatott elszánt küzdelmet, egészen a célunk eléréséig. Nekem ugyanis mélységes meggyőződésem, hogy tájainkon csak így tudjuk megőrizni, illetve megtartani magyar népünket.

Dr. BÁRCZI ZSÓFIA – a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Karának dékánja, irodalmár, prózaíró.

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

A várakozás örömét és az ünnep békéjét. Az ünnep előtti napon, ugyanúgy, ahogy gyerekkoromban is, általában nagyon sokáig fennmaradunk, hogy bevégezzük az előkészületeket, közben beszélgetünk, zenét hallgatunk és lélekben ráhangolódunk a karácsonyra.

Önnek mi 2016-ban a karácsony üzenete? 

Hogy fontos időnként megpihenni, kiszakadni a hétköznapokból, s hogy fontos az egymásra való odafigyelés.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Sok olyan szép pillanata volt az elmúlt évnek, amire örömmel emlékszem. De a szép emlékeknél fontosabb számomra annak a tudatnak a megerősödése, hogy remek emberekkel vagyok körülvéve, nemcsak a családomon belül, hanem a munkahelyemen is. 

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre? 

Azt hiszem, semmit.

VERMES BALÁZS – lovasíjász. Az Amerikai Egyesült Államokban élő világhírű lovas edző, Monty Robert – akit szakmai körökben a róla készült film alapján csak Suttogóként emlegetnek –  őt választotta személyi asszisztensévé.

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

Az izgalmat! El sem tudom mondani, hogy vártam karácsony reggelét, ugyanis addigra az angyalok meghozták a karácsonyfát. Ilyenkor mindig korábban keltem, érdekes mód. Emlékszem mikor már nagyobb voltam, és már sajnos kiderült számomra, hogy mégsem az angyalok hozzák a fát, hanem drága szüleim díszítik az éjjel leple alatt, viszont a húgaim még hittek benne, így én is abszolút benne maradtam ebben a varázsban, ami karácsonykor mindíg belopózott a házba.

Önnek mi 2016-ban a karácsony üzenete? 

Számomra a karácsony a szeretet ünnepe. Ez nagyon sallangosan hangzik, mert persze mindenki ezt mondja, de nálunk otthon tányleg ezt tapasztaltam. A sülő bejgli illata, a konyhában való sertepertélés, a mécsesek fénye, a karácsonyi népdalok, mind hozzájárulnak, hogy az ember kilépjen kicsit mai materialista világunkból és a belső békére találjon. 2O16-ban nekem a karácsony azt üzeni, amit mindíg is üzent: szeretni és szeretve lenni, a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon. Kívánom, hogy legyen mindenkinek minél több része benne.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Érdekes a kérdés, mert nem igazán gondoltam visszafelé idáig, inkább arra, hogy mi lesz jövőre. Talán, mert olyan sok minden történt velem az elmúlt évben. Nem is tudok választani a sok csodás dolog közül, inkább végiggörgetem az egész évet, és mosolyogva konstatálom, hogy szeret a Jóisten.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Nem nagyon változtatgatnék a dolgokon. Hiszem, hogy minden okkal történik velünk az életben. A döntéseink és a tetteink tesznek azzá minket, akik vagyunk. A környezetünk csak egy jó tanár, mely feladja a leckét, az élet leckéjét, és mi megmérettetünk, ő pedig leosztályoz minket. Nem a tanárt kell hibáztatni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Weöres Sándor szavaival élve "Alul a föld, fölül az ég, benned a létra". Nem változtatgatni kell, csak élni azzal, ami megadatott, és akkor nem lesz semmi gond.

DUNAJSZKY GÉZA – közíró, helytörténész, a háború utáni pozsonyligetfalui vérengzések kutatója, akinek munkásságát idén a Szlovákiai Civil Becsületrenddel és Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el.

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

A családi összetartozás és az új élet születésének fontosságát őriztem meg. Amíg egészen picik voltunk és más családokhoz is el-eljártunk kántálni, boldog ünnepeket kívánni, mindig ott volt a legmeghittebb az ünnep és az öröm, ahol abban az évben kisgyermek is érkezett a családba.

Önnek mi 2016-ban a karácsony üzenete? 

Bármennyire szegényes és szerény ajándékkal jött is el a Szenteste, az éjféli misén az igazi boldogságot a kisded Jézus köré sereglett emberek derűje és hite adta. Remény a megváltásban, a jobb életben, a holnapban, a jövőnkben. Bennem még ma is ebből az ünnepből fakad az élet értelme. Nem kell ehhez fanatikus hívő kereszténynek lenni ahhoz, hogy megérezd, minden embert az éltet és tart meg a következő években, ha tudja, nem magtalanul távozik e világból. Van fia, lánya, unokái és ilyen korban már a dédunokák iránti vágy is felsejlik benne. Ugyanakkor tenni kell érte és követni, látni azt is, hogy ők a nyomdokaiba lépnek-e? Mert ebben az értéktelenséggel fertőzött és a pénzért, hatalomért meghasonult világban nem a nagyszülőknek kell az unokák nyelvén beszélni, hanem az unokáknak a nagymamák és a nagyapák nyelvén. Ez az igazi üzenete a karácsonynak. Ha ezt 2016-ot követően is meg akarjuk tartani, akkor Európának vissza kell térni ehhez a gyökerekhez, különben elveszett! Szüleink évezredek alatt kialakított értékrendjét nem lehet büntetlenül eldobni.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

A két kitüntetés átvétele nyilván emlékezetes marad a búcsúzó évből. Mégsem erre emlékszem majd legszívesebben, hanem a negyedik unokám megszületésére. Õ és a korábbi három unokám, a három gyermek az, akik és ami nekem a legnagyobb kincsem és eredményem ebben az életben. Minden mást csak ezek fényében érdemes láttatni. Meggyőződésem, ha nem nekik és miattuk születtek volna a könyvek, a kutatások eredményei, nélkülük nem születtek volna meg ezek az alkotások sem. Miattuk volt minden fontos számomra.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Az ember csak azt tudja megváltoztatni, amire hatása van. Ez elsősorban ő és a személyiségén keresztül a környezete. Tehát nekem kell megváltoznom ahhoz, hogy mások is megváltozzanak körülöttem. A változás csodája, ami ezáltal bekövetkezik, a sok kis tett összességének igazában rejlik.

Az egyik helytörténész barátom írja minden írása és véleménye után, hogy ne a valót, hanem az igazat mond ki vagy írd le. Először, amikor olvastam az „üzenetét”, átsiklottam felette, nem igazán gondolkodtam el a fölött, hogy mit takar a két fogalom és mi a közötte levő különbség? Ma már tudom és értem is, hogy mi az. A valóságot csak látjuk vagy hisszük a történésekről, de nem biztos, hogy az az igazság. A szemfényvesztések és a hazugságok korát éljük. Ez ömlik ránk a médiából is. Holott az igazság teljesen más. Igazság csak akkor lesz a valóságból, ha mind a hét érzékszerveddel átszűrted a hallottakat és a tudatod is visszaigazolja az állítás tartalmának igazát.

Ha tehát változtatni akarunk magunkon és a világon, akkor többet kell gondolkodnunk és elmélkednünk a körülöttünk zajló eseményekről és nem elfogadni minden állítást és hírt kritikátlanul. Ezek után pedig kezdjünk el egyre többen és többet a valóság helyett az igazságról beszélni és írni!

SZARKA ZSUZSA – divattervező, a Szalag Zsinór Design megalkotója

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

Szivesen emlékszem vissza a gyerekkorom karácsonyaira. Galántán a nagyszüleimmel laktunk, és ott minden megvolt, amire egy gyereknek szüksége lehetett. Nagy család, nyüzsgés, az ünnepeken titokzatosság, meghittség, hagyományok serege... ami azokban az években kicsit nyűgösnek is tűnt, de most a saját családomban szinte ugyanúgy történik minden december 24-én, mint akkor a nagyszüleimnél. Kivéve, hogy vacsora után nem a nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek hada érkezik, hanem jó esetben a mendikálók. Halászlevet főzünk, rántott pontyot, bejglit sütünk /régi családi recept szerint/ illetve a vacsora elején körbejár az ostya, az alma, a fokhagyma és a méz. Ezt a hagyományt azt hiszem sokan ismerik. Ugyanúgy aprópénz, gabona kerül a teritő alá és egészen az ünnepekig ott marad, valamint szegetlen kenyér és kalács, s egy üveg bor, amit csak az ünnep végén lehet elfogyasztani. Ma is megszólal a csengő, ha megérkezett a Jézuska, és csak a mendikálás után lehet kibontani az ajándékot.

Önnek mi 2016-ban a karácsony üzenete? 

Ebben az évben talán még erősebb üzenetként éljük meg az összetartozás, a család és a szeretet fogalmát. Sok aggodalom és riadalom volt ebben az évben Európában és a világban. Sokat tartózkodnak külföldön a gyerekeim és a férjem is, tanulnak illetve dolgoznak. Minden hazaérkezés és a családban eltöltött idő értékes és nagyon fontos. Ezért nagyra becsülöm az együtt töltött napokat és igyekszem megtölteni őket értékes tartalommal.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Azt gondolom, hogy a családban tartalmas évünk volt. Az év elején rögtön volt két kiállitásom, ami egyébként az év elejére nem túl jellemző. Tavasszal volt a parlamenti választás, ahol a kampányban az MKP országos megjelenését végigkisérte az a termékenységi motivum, amit terveztem. Áprilisban bemutatásra került a Sopron Balett előadásában az Álmos legenda, amelynek férjem, Szarka Gyula irta a zenéjét. Júniusban mesterdiplomát szerzett a lányunk és szeptemberben állásba állt. Júliusi hónapban volt a 11. Ghymes Fesztivál, ahol akadt egy-két tennivaló családunk összes tagjának. Szeptembertől a fiunk negyedik évét kezdte a bécsi zeneakadémián és egyben felvételt nyert a bécsi Raymond theater szimfonikus zenekarába, a Schikaneder c.  darabba. Novemberben lezajlott a szokásos divatbemutató Divatos Délután cimmel és december elején, a pozsonypüspöki információs központban megnyilt egy kiállitásom. Az adventi időszakot lakóhelyünkön szép rendezvényekkel tarkitottuk, azt gondolom, most már tényleg itt a lecsendesedés ideje. Minden rendezvény, legyen az divatbemutató, kiállitás vagy koncert, kedves és szép esemény a számunkra, hiszen a miénk, a munkánk eredménye. Nem szoktam rangsorolni, melyik a kedves, melyiket szeressem jobban. Minden felkérés és megkeresés ugyanolyan fontos, egyformán oda kell tennie magát az embernek.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Erősiteném az emberek egymás iránti tiszteletét és az összetartozás igényét. Ne a virtuális világot válasszuk társalkodó-partnerként. Figyeljünk egymásra, becsüljük meg egymást és nem utolsósorban, és nem csak karácsonykor... szeressük egymást!

KISS RÓBERT – püspöki helynök, kanonok, Komárom esperes-plébánosa

Mi az, amit mindmáig megőrzött gyermekkora karácsonyaiból?

Nagyon boldog gyermekkorom volt. Jézus Krisztus születésnapját a szeretet ünnepeként éltem meg szerető szüleim és családtagjaim körében. Mindig nagy élményt jelentett számomra a karácsonyfa-díszítés, a közös ünnepi vacsora és az ajándékok. A vacsora után a nagyszülőknél karácsonyi énekeket énekeltünk, majd barátaimmal, később a család ismerőseivel kisebb-nagyobb csoportokba verődve elindultunk mendikálni. Jókán nagy hagyománya volt a mendikálásnak, ugyanúgy a gyerekek, mint a felnőttek körében is. Az egész falu karácsonyi énekektől zengett. A mendikálásból egyenes az éjféli misére mentünk. A Szentestéhez azóta is hozzátartozik a meghittség, áhítat és az örömteli, vidám Istenre való figyelés.

Önnek mi 2016-ban a karácsony üzenete?

Ebben a bűntől sebzett világunkban magam is lépten-nyomon tapasztalom, hogy milyen sok körülöttünk a kiszolgáltatott, elcsüggedt, magára hagyott ember. A karácsony üzenete számomra feladatot jelent: megismertetni minden rám bízott felebarátommal Istenünknek, a Teremtő Mennyei Atyának gondviselő szeretetét. A betlehemi jászolnál ugyanis Isten irgalmas szeretete és jósága nyilvánul meg. Istené, aki eljött közénk és emberré lett, és aki az életét is odaadta értünk. Ez az isteni szeretet olyan csodálatos, hogy szinte maga fölé emeli az embert. Mindezt azért teszi, hogy legyen bátorságunk átadni magunkat az Õ kezébe. Segít, hogy erőt gyűjtsünk ahhoz, hogy akaratára és velünk kapcsolatos elképzelésére az ünnepek elmúltával is figyeljünk, és azt akkor is megvalósítsuk, ha sokszor küzdenünk kell érte és felül tudjunk emelkedni az útközben felmerülő nehézségeken.

Ezen az ünnepen mire emlékezik a legszívesebben az elmúlt tizenkét hónapból?

Ezévben a Komáromba való helyezésemmel közelebb kerültem az emberekhez és paptestvéreimhez. Az év folyamán nagyon sok jóravaló, áldozatkész emberrel ismerkedtem meg, akik nemcsak a saját erőfeszítésükben bíztak, hanem megtapasztalták Isten végtelen szeretetét, s e szeretet nyitotta meg szívüket és kezeiket a szolgálatra és önfeláldozásra. Jézus Krisztus szeretete a zárt szíveket kinyitja, a kőszíveket meglágyítja, és mindenkinek készséggel megmutatja, hogy miért érdemes élnünk.

Kit, avagy mit változtatna meg jövőre?

Elsősorban saját magamat változtatnám meg. Szeretném pótolni mulasztásaimat. Szeretnék nagyobb hűséggel válaszolni Isten szeretetére. Isten irgalmassága az én erőforrásom, melyre szüntelen nagy szükségem van. Szeretnék sokat tanulni és botlásaimból új erőt meríteni. Kevesebbet magyarázkodni és minden felhajtás nélkül csendesen gyakorolni a szeretet jótetteit.

(Következő összeállításunkban, december 26-án Menyhárt Józsefet, Õry Pétert, Bárdos Gyulát, Berényi Józsefet, Kiss Beátát, Nagy Dávidot és Szekeres Klaudiát kérdezzük.)