80 éve született Szaddám Huszein
1937. április 28-án született al-Avja faluban, Tikrít városa közelében egy szegény, szunnita parasztcsaládban. Apja még csecsemőkorában meghalt (vagy elhagyta családját), s egy durva mostohaapa kezei alatt nőtt fel, a bántalmazások és a birkák legeltetése elől tízévesen Bagdadba menekült nagybácsijához. A nacionalista érzelmű Szaddám elkezdte a katonai akadémiát, de tiszt (akkor még) nem lett belőle, három év után kibukott. 1957-ben csatlakozott a pánarab Baasz párthoz, két évvel később részt vett egy sikeretlen puccskísérletben és sebesülten menekülnie kellett.
Négy évig Szíriában, majd Egyiptomban élt, jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát csak 1970-ben kapott Bagdadban, amikor már a rangban második ember volt. 1963-ban, Kászem elnök hatalmának megdöntése után hazatért, de a Baasz párton belüli hatalmi harcok hamarosan börtönbe juttatták. Kapcsolatai megmaradtak, s még a rácsok mögött volt, amikor a kormány tagjának nevezték ki, s hamarosan egyre magasabbra emelkedett. Õ építette ki a párt belbiztonsági apparátusát, ellenfeleit megölette vagy megfélemlítette.
1968-ban - természetesen államcsínnyel - a Baasz párt került hatalomra. Az államfői székbe Huszein nagybátyja, Ahmed Haszan al-Bakr került, ő pedig helyettese, egyben a rendszer erős embere lett. Sokat tett az ország modernizálásáért (például államosította az olajipart), de a kizárólag rokoni kapcsolatokon és gazdasági érdekeken alapuló új vezetés hatalmának megerősítéséért is. A lakosság megfélemlítése érdekében cionista kémpert rendezett, a 14 elítéltet nyilvánosan Bagdad főterén akasztatta fel. Törvénytelen ügyletekből hatalmas vagyont halmozott fel, de erre nyilvánosan még utalni sem lehetett.
Amikor bácsikája tárgyalásokat kezdett Szíriával az esetleges egyesülésről, a befolyását veszélyben látó Huszein lemondatta az elnökségről és 1979 nyarán formálisan is átvette a hatalmat. Rögvest tisztogatásba kezdett, uralmát a besúgórendszerre, a félelemre, az erőszakszervezetekre építette, ellenfeleivel nem egyszer saját kezűleg végzett. Egyik fő célpontja az illojálisnak minősített, a lakosság 20 százalékát kitevő kurd kisebbség lett, amely több ízben is fegyverrel követelte a függetlenséget. Huszein megtorlásként városokat pusztított el, vegyi fegyvert vetett be, uralmának végéig mintegy 200 ezer emberrel végzett. Rendszere azonban az államosított olajipar bevételeinek köszönhetően gyors ütemű gazdasági fejlődést is hozott.
Az 1979-es iráni iszlám forradalom győzelme után Irakban lázongani kezdtek a lakosság kétharmadát kitevő, de a hatalomból kiszorított síiták. A regionális nagyhatalmi álmokat szövögető Huszein 1980 szeptemberében megtámadta a síita Irakot: az "eredmény" nyolc évig tartó vérontás lett, amelynek végén a két legyengült állam egyike sem mondhatta magát győztesnek. A belső feszültségek levezetése érdekében Szaddám meghirdette az iraki demokrácia programját, de aztán visszakozott. Annál több gondja volt viszont a hadseregre: rakétaüzemeket, biológiai és vegyi fegyvereket gyártó létesítményeket épített.
Az új célpont a gazdag szomszéd, Kuvait lett, amelyet Szaddám ősi iraki területnek tekintett: 1990. augusztus 2-án lerohanta, majd annektálta az emirátust. Az olajlelőhelyek és Kuvait védelmére az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi koalíció fordult Bagdad ellen, és a Sivatagi Vihar elnevezésű hadművelet keretében 1991 elején kiűzte Kuvaitból az iraki hadsereget. Szaddám Huszein hatalmát azonban sem a katonai fellépéssel, sem az ENSZ által bevezetett nemzetközi szankciókkal nem sikerült megingatni: 2002 októberében az iraki választópolgárok 100 százalékos részvétel mellett 100 százalékos támogatással erősítették meg újabb hét évre államfői tisztségében szeretett vezérüket.
A nyugati demokráciák azzal vádolták Huszeint, hogy tömegpusztító fegyverek rejteget és szoros kapcsolatokat ápol az al-Kaida iszlamista terrorszervezettel. Mint később kiderült, Szaddám nem rendelkezett vegyi fegyverekkel, de az együttműködésre sem volt hajlandó. Uralmát végül 2003. március 20-án az Egyesült Államok és szövetségeseinek beavatkozása döntötte meg, miután Bagdad - amerikai megítélés szerint - nem tett eleget az ENSZ BT 1441. számú határozatának, amely tömegpusztító fegyvereinek felszámolását követelte. Az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett háború nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki, és megosztotta a nemzetközi közvéleményt.
A bagdadi rezsim néhány hét alatt összeomlott, de Huszeint nem sikerült elfogni. Végül 2003. december 13-án szülővárosa, Tikrít közelében kerítették kézre. A volt diktátort 2006. november 5-én halálra ítélte az iraki különleges törvényszék azért a mészárlásért, amelyet az iraki hatóságok 1982-ben Dudzsail síita helységben követtek el. Az ítéletet 2006. december 30-án hajtották végre, holttestét Tikrítben temették el.
