55 éves a nyitrai magyar pedagógusképzés – az első végzősök aranydiplomát kaptak

„Az első magyar hallgatóink még Pozsonyban kezdték a tanulmányaikat, majd 1960-ban jöttek át Nyitrára, ahol később diplomát szerezhettek. Az eltelt 55 év alatt több mint 4 ezer hallgató végzett intézményünkben, amely elnevezése időközben többször is megváltozott. Előbb Pedagógiai Intézetnek nevezték, majd Pedagógiai Karként, később Pedagógiai Főiskolaként, illetve Nyitrai Egyetemként, újabban pedig Konstantin Filozófus Egyetemként működik“ – mondta el az 55. évforduló kapcsán a Hírek.sk-nak Komzsík Attila, a Közép-európai Tanulmányok Kara (KETK) dékánja. Hozzátette: „Egyik virágkorának mindenképpen a ´60-as évek tekinthetők. Az 1963-ban, 1964-ben és 1965-ben végzett fiatalok nappali és levelező tagozaton összesen 382-en voltak“.

Az április 30-i jubileumi megemlékezés három részből állt. Délelőtt az egyetem dísztermében a kar dékánja aranydiplomát adományozott az 1963-ban tanítói szakon, valamint az 1964-ben és 1965-ben tanítói, illetve tanári szakokon oklevelet szerzett egykori végzősöknek. A 382 volt hallgatónak csaknem a fele jelezte, hogy személyesen szeretné átvenni az aranydiplomáját. Bár sokan már elhaláloztak, többen pedig azt válaszolták, hogy egészségügyi okok miatt személyesen nem tudnak jelen lenni, de kérték, hogy a KETK illetékesei küldjék el nekik az aranydiplomát.

Az aranydiploma-átadó ünnepség díszvendégei között jelen volt Harmati Zsolt - Magyarország szlovákiai nagykövetségének tanácsosa, Lélfai Koppány - a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Fazekas László – a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, László Béla - a kar alapító dékánja, Balla István - a Pedagógusképző Intézet igazgatója, Bauko János - a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet igazgatóhelyettese, Žilka Tibor egyetemi tanár - a Közép-európai Nyelvek és Kultúrák Intézetének igazgatója, Bárdos Gyula - a CSEMADOK elnöke, Andrea Babèanová - a Nemzetközi Visegrádi Alap irodavezetője, valamint az egyetem volt rektora és dékánja, illetve a poltitikai képviselet nevében Berényi József az MKP és Bugár Béla a Most-Híd elnöke.

A külföldről érkezett vendégek között foglalt helyet Fodor Gyula - a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese és Komlósi László - a Széchényi István Egyetem rektorhelyettese. A hazai partnerintézményeket pedig Alabán Ferenc egyetemi tanár - a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Filológiai Kara Hungarisztika Tanszékének vezetője, Csehy Zoltán a Comenius Egyetem Bölcsészkara magyar tanszékének tanszékvezetője, Jókai Tibor - a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Vörös Mária alelnök, valamint Novák Mónika - az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola igazgatója képviselte. Külön üdvözölték a régió közéleti és kulturális életének képviselőit, a kar egykori és jelenlegi oktatóit, illetve mindazokat, akik 1963-ban tanítói, illetve 1964-1965-ben tanítói vagy tanári oklevelet szereztek a nyitrai pedagógiai karon mind a nappali, mind a levelező tagozaton.

A Himnusz és az üdvözlő szavak elhangzása után Komzsík Attila dékán tartotta meg köszöntőjét.

„Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm./ Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség./ Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm... Hát így volt ez velünk, ahogy Rabindranath Tagore indiai író mondta, mikor szervezni kezdtük a nyitrai magyar pedagógusképzés 55 éves évfordulóját. Egy olyan kötelesség volt ez, melyet nagy örömmel vállaltunk fel, és örömünk az idő előrehaladtával csak egyre fokozódott, amikor Önöktől - kedves jubiláló végzőseink – kaptuk a szebbnél szebb és meghatóbb visszajelzéseket – telefonokat, képeslapokat, leveleket és a visszaemlékezéseiket – melyeket ezúton is köszönünk. Örülök, hogy elfogadták a meghívásunkat és eljöttek ide, felsőfokú tanulmányaik színhelyére“ – mondta beszédében a dékán.

Múltidéző mondataiban köszönetet mondott az intézet 60-as évekbeli, időközben elhunyt igazgatójának, Jozef Pastier professzornak, akinek a segítségével sikerült viszonylag rövid időn belül kiépíteni egy erős magyar tagozatot. Szólt a nyitrai magyar diákokat összetartó Juhász Gyula Ifjúsági Klub 1965-ben történő megalapításáról is, „ami a mai napig azon munkálkodik, hogy a magyar diákok jól érezzék magukat Nyitrán, és szervezi diákjaink szabadidős tevékenységét immár fél évszázada“. Végül jelképesen az aranydiplomával köszönte meg az „első fecskéik“ öt évtizedes áldozatos munkáját. Az aranydiplomával kitüntetettek névsora kattintással itt olvasható.

Azután Trevalecz László, nyugalmazott ipolynyéki pedagógus a mai alkalomra írt versét mondta el a jelenlevőknek, Komzsík Attila pedig László Béla professzorral együtt adta át az egykori végzősöknek az aranydiplomát.

László Béla professzor ünnepi beszédében Dobos László hajdani szavait idézte: „a szlovákiai magyarság kellőképpen nem tudatosítja, hogy mit köszönhet a nyitrai magyar pedagógusképzésnek“. Majd így folytatta: „a szürke részletek helyett a magyar tanító- és tanárképzés igazi értékét csak úgy itathatjuk be lelkünkbe, ha tudatosítjuk, hogy milyen fontos és nélkülözhetetlen egy nemzeti kisebbség számára az anyanyelvű iskolai oktatás. Egy nemzeti közösség tagjainak likvidálása történhet fizikailag és szellemileg. Mindkettőre a történelemben, de ma is találunk elég példát“.

Hangsúlyozta: azokat, akik a nemzeti kisebbségek anyanyelvű művelődése, anyanyelvének használata ellen vannak, annak megszüntetésén munkálkodnak, valójában e közösségek megszüntetésének, szellemi likvidálásának célja vezérel.

„A nyitrai magyar felsőoktatás 55 év alatt bőségesen rászolgált arra, hogy Dobos László szerint a magyarság méltó elismerését kivívja. Egy jó nevű egyetem környezetében sikeresen folytatja küldetésének teljesítését, amely mindenekelőtt a kar jelenlegi vezetésének érdeme. Köszönet ezért, de köszönet a háttértámogatásokért mindenek előtt, Magyarország sokrétű támogatásáért“ – mondta végül László Béla.

Nagy Denisza és Tóth Katalin (Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet) gyönyörű zoboralji viseletbe öltözve népdalokkal kedveskedett az ünneplőknek, akik végezetül közösen énekelték el a Szózatot.

Ezt követően 13 órától ünnepi ülés kezdődött, amely keretében kitüntetéseket adományoztak egyrészt azon végzős hallgatóknak, akik valamilyen kiemelkedő dolgot alkottak, másrészt azoknak a hajdani tanároknak, akik valamilyen okból kifolyólag a „leg“ kategóriába sorolhatók.

„Ez a több mint fél évszázad nem volt felhőtlen, voltak alatta nagyon nehéz, de nagyon felemelő időszakok is. Voltak intézményvezetők, akik minden támogatást megadtak a magyar pedagógusképzésnek és voltak, akik megpróbálták gátolni a puszta létét is. De minden korban voltak olyanok és nem kevesen, akik kiállásukkal megmentették, továbbvitték ezt az ügyet itt, Nyitrán. A mai ünnep róluk, nekik szól. Így a nevek felsorolása nékül is ismerjük a névtelen hősöket, akik közül sokan itt vannak az Aula Magnában“ – mondta Komzsík Attila dékán beszédében.

Végül a portálunk által egy korábbi interjúban feltett kérdést idézte: „Dékán úr, 55 év múlva lesz-e még Nyitrán magyar pedagógusképzés?“ Arra ismét így válaszolt: „Az igazi kérdés, lesznek-e 55 év múlva magyar alap- és középiskolák, mert nehéz helyzet vár most az iskoláinkra. Ha lesznek, akkor Nyitrán is lesz magyar pedagógusképzés. Így legyen!“.

Az ünnepi ülés során felszólalt Czimbalmosné Molnár Éva-Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is.

A műsorfolyam harmadik részeként 19 órától bált rendeznek a Nyitra Diákotthonban, ahová szintén meghívták a hajdani hallgatókat is.