4 millió éve kihalt lófaj maradványaira bukkantak
ADDIS ABEBA. Etiópia kövületekben gazdag zord vidékein vizsgálódó kutatók megtalálták egy kisebb zebra méretű, mintegy 4,4 millió éve élt, mára kihalt lófaj első maradványait.
A leleteket egy száraz sivatagi területen lelték fel. Amikor azonban a fűvel táplálkozó lófaj a Földön barangolt, füves és cserjés tájak uralkodtak a régióban.
Az Eurygnathohippus woldegabrieli névre keresztelt ló megkövesedett nyomait az Awash folyó völgyének középső szakaszán található, régészeti szempontból gazdag lelőhelyeken találták meg. A régió különösen híres az emberi evolúció világon leghosszabbnak és legfolyamatosabbnak tartott leleteiről. A kihalt lófaj tulajdonképpen akkor élhetett, amikor a 4,4 millió éves Ardipithecus ramidus emberős barangolt a régióban.
Scott Simpson, a vizsgálat kutatója szerint a számos fellelt fosszília között megtalálható a mellső láb két vége, ragyogó fehéren és jó állapotban megőrződve a vöröses árnyalatú földben. A lelet alapján őseinél hosszabb lába volt, míg a csont külseje és mérete azt sugallja, gyorsan futott, ennek segítségével megszökhetett az oroszlánhoz és kardfogú macskához hasonló ragadozóitól.
Foga alapján is eltér az idősebb fajoktól: a koronák laposabbra koptak, ami azt sugallja, hogy a legelő életmódhoz adaptálódott. A megkövesedett fogak zománcának elemzése további bizonyítékot nyújt arra, hogy napjaink zebráihoz, gnúihoz, és szélesszájú orrszarvúihoz hasonlóan fűvel táplálkozott.
Az állatfaj az ősi lovak Hipparionini csoportjába tartozott - ismerteti a hirado.hu. Ezek az állatok lábukon három, patában végződő ujjat hordtak, 16 millió éve jelentek meg Észak-Amerikában, majd elterjedtek Eurázsia területén, feltételezhetően egy valamikor Alaszka és Szibéria között húzódó szárazföldi híd révén. A kutatók szerint a felfedezés segít kitölteni a lovak evolúcióján – még mielőtt az állatok jobban alkalmazkodtak volna a füves területeken zajló élethez, magasabbra nőttek és orruk is megnyúlt - tátongó egyik hiányzó láncszemet.
Az Eurygnathohippus woldegabrieli névre keresztelt ló megkövesedett nyomait az Awash folyó völgyének középső szakaszán található, régészeti szempontból gazdag lelőhelyeken találták meg. A régió különösen híres az emberi evolúció világon leghosszabbnak és legfolyamatosabbnak tartott leleteiről. A kihalt lófaj tulajdonképpen akkor élhetett, amikor a 4,4 millió éves Ardipithecus ramidus emberős barangolt a régióban.
Scott Simpson, a vizsgálat kutatója szerint a számos fellelt fosszília között megtalálható a mellső láb két vége, ragyogó fehéren és jó állapotban megőrződve a vöröses árnyalatú földben. A lelet alapján őseinél hosszabb lába volt, míg a csont külseje és mérete azt sugallja, gyorsan futott, ennek segítségével megszökhetett az oroszlánhoz és kardfogú macskához hasonló ragadozóitól.
Foga alapján is eltér az idősebb fajoktól: a koronák laposabbra koptak, ami azt sugallja, hogy a legelő életmódhoz adaptálódott. A megkövesedett fogak zománcának elemzése további bizonyítékot nyújt arra, hogy napjaink zebráihoz, gnúihoz, és szélesszájú orrszarvúihoz hasonlóan fűvel táplálkozott.
Az állatfaj az ősi lovak Hipparionini csoportjába tartozott - ismerteti a hirado.hu. Ezek az állatok lábukon három, patában végződő ujjat hordtak, 16 millió éve jelentek meg Észak-Amerikában, majd elterjedtek Eurázsia területén, feltételezhetően egy valamikor Alaszka és Szibéria között húzódó szárazföldi híd révén. A kutatók szerint a felfedezés segít kitölteni a lovak evolúcióján – még mielőtt az állatok jobban alkalmazkodtak volna a füves területeken zajló élethez, magasabbra nőttek és orruk is megnyúlt - tátongó egyik hiányzó láncszemet.
Forrás
hirado.hu
