11 ezer éve formálja az esőerdőket az ember
LONDON. Egy új kutatás szerint Délkelet-Ázsia trópusi esőerdeit az utóbbi 11 ezer évben az ember is alakította.
Borneó, Szumátra, Jáva, Thaiföld és Vietnam esőerdeiről korábban azt hitték, nagyrészt nem érintette emberi kéz, ám ír kutatók friss vizsgálata mást sugall.
Chris Hunt paleoökológus a három sziget és a délkelet-ázsiai kontinens vegetációjának történetét érintő átfogó elemzése a növényzet rendszeres átalakulásának mintázatát tárta fel az utolsó jégkorszak végétől – megközelítőleg 11 ezer évvel ezelőtt – kezdődően.
A Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmány mintegy 15 év munkája, melynek során Hunt pollenmintákat gyűjtött be a régióban, és a létező paleobiológiai kutatásokat is átvizsgálta, amelyben Ryan Rabett, a Cambridge Egyetem kutatója segítette.
Az esőerdőkben nagyon nehéz rábukkanni az emberi tevékenységek bizonyítékaira, és a a lelőhelyek feltárását célzó hagyományos régészeti módszerek is nehézkesek. A pollenminták azonban elárulják a régió néhány történelmi titkát.
Hunt elmondta, hosszú ideje úgy hiszik, hogy a Távol-Kelet esőerdei érintetlenek, ahol az emberi hatás mértéke minimális. Az új eredmények viszont a növényzet történelmi átalakulására utalnak. „Míg vonzó lenne eme átalakulásokat a klímaváltozásnak betudni, nem ez a helyzet áll fenn, mivel nem esnek egybe a klímaváltozás ismert periódusaival, a változásokat az emberi tevékenység generálta” – teszi hozzá.
Elmondta, bizonyítékuk van rá, hogy a borneói Kelabit-felföldön az emberek tüzeket gyújtottak a talaj előkészítéséhez és az ehető növények termesztéséhez. „A 6500 évvel ezelőtti időszakból származó pollenminták jelentős mennyiségű faszenet hordoznak, ami tűz jelenlététre utal. Emellett, míg a természetes úton vagy véletlenszerűen fellobbanó tüzeket rendszerint speciális gyomok és fák felvirágzása követi az elszenesedett talajon, feltártuk, hogy a vizsgált tűzesetet gyümölcsfák megtelepedése követte. Ez arra utal, hogy az itt élő emberek szándékosan tisztították meg az erdei talajt és táplálékot nyújtó fajokat ültettek el” – magyarázza.
Hunt szerint az emberi tevékenység egyik fő jellemzője az esőerdőben bizonyos gyorsan növekedő „gyom” fafajok (Macaranga-, Celtis- és Trema-fajok) gyakorisága. A modern ökológiai tanulmányok azt mutatják, hogy az ilyen fajok gyorsan megtelepednek a régióban az erdő felégetése vagy kivágása után.
A borneói partvonalhoz közelebb, először több mint 10 ezer éve jelent meg a valódi szágópálma. "Ez több mint 2200 kilométeres utat jelent az otthonául szolgáló Új-Guineából, és érkezése a szigetre egybeesik más, eme időszakból ismert tengeri utakkal, ami azt mutatja, hogy az emberek pálmamagvakat hoztak be és ültettek el" – teszi hozzá a kutató.
Az eredmények igen jelentősek az ökológiai vagy esőerdőket érintő vizsgálatokhoz, mivel az emberek történelmi szerepét az erdei növényzet átalakításában ritkán veszik figyelembe.
Chris Hunt paleoökológus a három sziget és a délkelet-ázsiai kontinens vegetációjának történetét érintő átfogó elemzése a növényzet rendszeres átalakulásának mintázatát tárta fel az utolsó jégkorszak végétől – megközelítőleg 11 ezer évvel ezelőtt – kezdődően.
A Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmány mintegy 15 év munkája, melynek során Hunt pollenmintákat gyűjtött be a régióban, és a létező paleobiológiai kutatásokat is átvizsgálta, amelyben Ryan Rabett, a Cambridge Egyetem kutatója segítette.
Az esőerdőkben nagyon nehéz rábukkanni az emberi tevékenységek bizonyítékaira, és a a lelőhelyek feltárását célzó hagyományos régészeti módszerek is nehézkesek. A pollenminták azonban elárulják a régió néhány történelmi titkát.
Hunt elmondta, hosszú ideje úgy hiszik, hogy a Távol-Kelet esőerdei érintetlenek, ahol az emberi hatás mértéke minimális. Az új eredmények viszont a növényzet történelmi átalakulására utalnak. „Míg vonzó lenne eme átalakulásokat a klímaváltozásnak betudni, nem ez a helyzet áll fenn, mivel nem esnek egybe a klímaváltozás ismert periódusaival, a változásokat az emberi tevékenység generálta” – teszi hozzá.
Elmondta, bizonyítékuk van rá, hogy a borneói Kelabit-felföldön az emberek tüzeket gyújtottak a talaj előkészítéséhez és az ehető növények termesztéséhez. „A 6500 évvel ezelőtti időszakból származó pollenminták jelentős mennyiségű faszenet hordoznak, ami tűz jelenlététre utal. Emellett, míg a természetes úton vagy véletlenszerűen fellobbanó tüzeket rendszerint speciális gyomok és fák felvirágzása követi az elszenesedett talajon, feltártuk, hogy a vizsgált tűzesetet gyümölcsfák megtelepedése követte. Ez arra utal, hogy az itt élő emberek szándékosan tisztították meg az erdei talajt és táplálékot nyújtó fajokat ültettek el” – magyarázza.
Hunt szerint az emberi tevékenység egyik fő jellemzője az esőerdőben bizonyos gyorsan növekedő „gyom” fafajok (Macaranga-, Celtis- és Trema-fajok) gyakorisága. A modern ökológiai tanulmányok azt mutatják, hogy az ilyen fajok gyorsan megtelepednek a régióban az erdő felégetése vagy kivágása után.
A borneói partvonalhoz közelebb, először több mint 10 ezer éve jelent meg a valódi szágópálma. "Ez több mint 2200 kilométeres utat jelent az otthonául szolgáló Új-Guineából, és érkezése a szigetre egybeesik más, eme időszakból ismert tengeri utakkal, ami azt mutatja, hogy az emberek pálmamagvakat hoztak be és ültettek el" – teszi hozzá a kutató.
Az eredmények igen jelentősek az ökológiai vagy esőerdőket érintő vizsgálatokhoz, mivel az emberek történelmi szerepét az erdei növényzet átalakításában ritkán veszik figyelembe.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
