Zárójeles emberek

A kérdés lehetne költői, ám a politikában csekély szerepe van a lírának. A politika nagyon is prózai műfaj, hogy azt ne mondjam, drámai. A Magyar Szövetség legutóbbi tisztújítása olyan felállást, vezetést és irányvonalat eredményezett, amilyet valószínűleg sokkal korábban kellett volna létrehozni. A platformozások, a jobbra-balra táncikálások, visszalépések és oldalazások, indulások és kifarolások, magyarán: a totojázás helyett. Az előző vezetések ugyanis ezt produkálták, miközben igyekezetek kiszorítani a kényelmetlen embereket a vezetésből. 

A hidas árulás óta eltelt közel másfél évtized alatt mást sem láttunk, mint széthúzást, szekértáborozást, a társadalom legkisebb sejtjéig leszivárgó mérget, amikor már családokat volt képes szétfeszíteni a politikai megosztottság.

Talán még babérkoszorút is fonhattunk volna a fejére. Ehelyett párttársaival és a szinte a semmiből előkujtorgó másik csapattal együtt elkezdtek platformosdira játszani, ami az építés és a közösség érdekképviseletének víziója helyett néhány ember egójáról és karrierjéről szólt. 

Itt jött a képbe Gyimesi György, akinek jó szándékát nem akarom kétségbe vonni. Ő azonban nem csapatjátékos. Nem tudom, pontosan mi zajlott a tisztújító kongresszuson, ki milyen igényekkel lépett fel, milyen pozíciót kívánt magának, de az eredmény szempontjából ez lényegtelen.

A lényeg, hogy Gyimesi nem vállalt szerepet a megújuló Szövetségben, inkább elment a kormányzó SNS-es miniszter, Taraba szekundánsának. (Annak előtte az Egyszerű Emberek Matovičának volt a szekundánsa.)

Eszembe sem jut Gyimesit az apák bűnével vádolni, egy gyermek sem felelhet az ősei tetteiért. Az analógia azonban mégis adódik, az önös érdek itt is főszerepet játszott. Talán azt hitte, hogy átnyergelve azonnal átveszi a párt vezetését? 

Valószínűleg ezt nehezményezi Király Zsolt, a Körkép.sk kiadója, aki lapunk, a MAGYAR7 és honlapunk, a ma7.sk lejáratását tűzte ki célul, hovatovább sértődött élete egyetlen céljául. Király Zsolt nemrég ismét arról vizionált, hogyan lehetne „kopogtatni” más ajtókon is, hogy a Magyar Szövetségnek képviselete legyen a szlovák törvényhozásban.

Kevés olyan elvtelen (pedig van belőlük bőven) politikust láthattunk az utóbbi időben a szlovák politikában, mint Majerský, aki az eredendően keresztény értékrendű pártot átirányította a liberális istállóba. Hasonlóságot keresve talán a magyarországi, szomorú emlékű Dávid Ibolya és Herényi Károly juthat eszünkbe, vagy még inkább az egyik legnagyobb áruló, az egykori radikális pártvezér, aki ugyancsak eladta a pártját tokkal, Vonával. (Most pedig, miután néhány évig megmondóemberként szerepelt a közösségi médiában, utcára hívná azokat az embereket, akiket annak idején félrevezetett.)

„Új formát akartam adni az etnikai politizálásnak" – idézi Gyimesi Györgyöt a Körkép. „A Magyar Szövetséget bizonyos százalékon stabilizáltam volna egy nagyon világos, konzervatív, antiglobalista, szuverenista vonalon, mert a magyar választók többsége ezekkel az értékekkel azonosul”. Mint egy varázsló, aki megsuhogtatja a pálcáját, és megold mindent! Aztán betereli nyáját, a „bizonyos százalékon stabilizált”, „nagyon világos, konzervatív, antiglobalista, szuverenista” párt választóit a liberálissá vált szlovák párt karámjába. Amit királycsináló Király sem tud elhallgatni, csak szemérmesen zárójelbe teszi: „(az egyébként valójában progresszívvá vált KDH)”. Ha valaki érti a fenti logikát, kérem, jelezze.

Király Zsolt a Körképen megjelent cikkében utal a Gubik László által a Standardnak mondott nyilakozatra is. Gubik a kérdésre, hogy szerepel-e a tervei között egy szlovák párttal való közös listán történő szereplés, vagy koalícióban történő indulás, azt válaszolta, hogy a Magyar Szövetség partnerséget és nem választási listát keres. Talán sokan emlékeznek még arra az elvetélt próbálkozásra, amikor az utolsó előtti parlamenti választások előtt egyesek az Igor Matovičcsal való összebútorozásban képzelték el a felvidéki magyar politikai képviselet legüdvösebb módját. Ennek a politikai kalandorságnak most szüretelhetnénk le a „gyümölcsét”.

A mostani Kereszténydemokrata Mozgalommal való ölelkezésnek talán még ennél is nagyobb kudarc lenne a vége. Ezt erőltetni, csak azért, hogy pellengérre állítsuk a Magyar Szövetség jelenlegi vezetését, tulajdonképpen egy ember, Gyimesi György miatt, legalábbis kalandorság.

Kevés figyelmet kapott a sajtóban (a többség kihagyta), amit Rudolf Schuster exelnök mondott a minap. Peter Pellegrini közös ebédre hívta a volt elnököket, ahol mindenki mondott valami szépet és semmitmondót, egyedül Schuster volt konkrét, aki elégedetlenségét fejezte ki a jelenlegi választási rendszerrel.

Nem fejtette ki ugyan, mire gondolt konkrétan, de látatlanban is egyetérthetünk vele. A szlovák választási rendszer a maga egy választási körzetével diszkriminatív.

Követendő például mondjuk a németországi arányos (a magyarországihoz hasonló, de annál még bonyolultabb), pártlistás és egyéni választókörzeti választási rendszer szolgálhatna, amely lehetővé teszi, hogy az 5 százalékos küszöböt el nem érő pártnak, ha legalább három választókörzetben nyerni tudnak a jelöltjei, pártlistás eredményeikkel bejutnak a Bundestagba. 

Lehet, hogy nem kellene alapjaiban szétrúgni az egész választási rendszert, de a kisebbségek szempontjából egy ilyen megoldás talán elfogadható lenne. Pláne akkor, ha a Magyar Szövetség regionális párttá válna (ami elég kézenfekvő, hiszen nem sok köze van mondjuk a zsolnai, malackai vagy homonnai választókörzetben élő szavazókhoz), és a déli választókörzetekben sikeres tudna lenni (amit folytonosan bizonyít).

Mindenesetre talán a Körkép és Király Zsolt okosabban tenné, ha egy fekete (vagy fehér) ló tologatása helyett érdemi megoldásokon törné a fejét, és nem a Magyar Szövetség nyakló nélküli gyalázásán. Az egy fecske nem csinál nyarat mondás ebben az esetben is érvényes, kiegészítve kettőre. A Gyimesi György–Király Zsolt tandem úgy szeretne „magyar egységet” a felvidéki politikában, hogy azt tevőlegesen és verbálisan is igyekszik szétverni.

Megjelent a Magyar7 2025/3. számában.