„Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság!” – március 15-ei megemlékezés Pozsonyban
Hagyományosan a Medikus-kertben található Petőfi-szobornál került sor idén is a magyar szabadságharc és forradalom 176. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre Pozsonyban a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, Országos Tanácsa és Ifjúsági Tagozata, Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége, valamint a Liszt Intézet Pozsony szervezésében.
„Pozsony 76 évvel ezelőtt 1848 tavaszán is fontos szerepet játszott Magyarország történelmében. Itt alakult meg az első felelős minisztérium, azaz a függetlenedni akaró Magyarország első kormánya, és innen indult valójában a törvényes forradalom is” – mondta köszöntő beszédében Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke, hozzátéve, ma is itt vagyunk, hogy fejet hajtsunk elődeink, a történelmi múlt hősei előtt, akik a mi szabadságunkért is küzdöttek.
A megemlékezés ünnepi szónoka idén dr. Szebelédi Kata, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség első beosztottja volt, aki dr. Balogh Csaba nagykövet úr emlékbeszédét tolmácsolva hangsúlyozta, 1848. március 15-e és azt ezt megelőzők és követők a legnemesebb és a legbecsesebb hagyományokat emelték európai távlatokba. „Ezek a forradalmasító hetek, hónapok egyrészt összegezték az 1825. évi reformkort indító országgyűléssel kezdődött nemzettá válás egyértelmű akaratát, másrészt napjainkig megőrizték a híres 12 pontba foglalt akaratot. Ma is érvényes: Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés” – mondta Szebelédi Kata.
Petőfi Sándor 1848. március 25-én ezeket írta a naplójába Pesten: „Üdvez légy születéses napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!” Petőfi e sorait olvasva is tudatosul bennünk, hogy magyarok vagyunk, anyanyelvünk a magyar, az ezen a nyelven született költészet századokon át gyökeresedett bele Európa világába. Történelmi fordulatok, szelíd törekvések, elszánt reformok, alapvetően az itt és megmaradás, a népünkért kiállás gyönyörű vágya vitte előbbre nemzetünket, amelyről szólni, vallani, érte kiállni sosem megalkuvás, hangzott el az emlékbeszédben.
„1848 márciusának idusán egy hitében, önbecsülésében és szándékában erős magyar nemzet állt ki önmagáért. 1848-49 történései jogokat és szabadságot és ami rendkívül felemelő: méltóságot adtak. Azt a felismerést, hogy magunknak kell felelősséget vállalnunk a magyar nép sorsának alakításáért. Akkor, 176 esztendeje mindez annak felvállalását jelentette, hogy nem várhatjuk másoktól nemzetünk felemelését, mert a magyar nemzet boldogulása csak közös akarattal, elhatározással és magunk munkálkodásával sikerülhet.
– fogalmazott az ünnepi szónok hozzátéve, a példa, a tanulság felidézése nem csak ünnepnapokon fontos, nem szabad elkényelmesednünk. A saját érdekeinkért ugyanis nem áll ki senki más, azt csak mi tehetjük meg, a mi jelöltjeinkre nem szavaz rajtunk kívül senki.
Az ünnepi emlékbeszéd után Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke és köztársaságielnök-jelöltje is megemlékezett az 1848-as hősökről. Mint mondta, ők voltak azok, akik a szabadságért a függetlenségért emelték fel a hangjukat, és sokan az életüket is áldozták ezért a szabadságért. „Ők voltak azok, akik nem féltek, mert tudták, hogy miért küzdenek. farkasszemet nézni a túlerővel, mert tudták, hogy miért küzdenek. Fontos volt nekik a szabadság és a függetlenség” -mondta, hozzátéve, a mai nap szerte a világban a magyarok, éljenek bárhol, megemlékeznek erről, Buenos Airestől egészen a Székelyföldig.
A szabadságharc mégis elbukott, megkérdezhetnénk, volt-e akkor értelme? Az, hogy itt állunk ma, azt mutatja, hogy igenis volt értelme küzdeni a szabadságért és azért, ami számunkra fontos, mondta. „És a mi szüleink, nagyszüleink, dédapáink is küzdöttek itt, a Felvidéken, amikor szükség volt rá, amikor helyt kellett állni, és amikor a megmaradásunkért kellett küzdeni. Emlékezzünk csak a kitelepítés, a deportálások, a reszlovakizálás időszakára. És kiálltak a szüleink a magyar nyelvű oktatás mellett is, amikor az veszélybe került.
És mindig akkor tudtunk elérni eredményt, amikor közösen, együtt tudtunk fellépni és kiállni a jogainkért és a szabadságunkért” – mondta, hozzátéve, nagyon örül annak is, hogy tíz évvel ezelőtt Bárdos Gyula magyar jelöltként példát mutatott és elindult az államfőválasztáson, mert akkor is megmutattuk, hogy itt vagyunk. S bár nem lett magyar köztársasági elnök, de erősebben kerültünk ki a megmérettetésből, s most egy újabb alkalom van arra, hogy erősödjünk.
– tette még hozzá Forró Krisztián.
A beszédek után került sor a megemlékezés koszorúinak és virágainak elhelyezésére a szobornál. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Venyercsan Pál, a Liszt Intézet Pozsony igazgatója, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Neszméri Tünde, Pozsony megyei képviselő és Kevicky Krisztián Pozsonypüspöki alpolgármestere is. Az ünnepi megemlékezést a Duna utca MTAG diákjainak, Šillo Dominik, Ötvös Sebastián és Metzner Dóra, valamint a zsitvabesenyői Ozsvald Damián ünnepi műsora tette még emlékezetesebbé.
