2025. március 10., 10:03

Túl sok a magyar szöveg

2022-ben, a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása után vált lehetővé a közúti táblák teljes kétnyelvűsítése. Horony Ákos kisebbségi kormánybiztossal áttekintettük az azóta eltelt időszak tapasztalatait, a törvény adta lehetőség gyakorlati megvalósulását.

Fotó: KKH

A kormánybiztos, aki a törvényi változáskor a javaslatot benyújtó és a parlamenten végigvivő Gyimesi György (akkor OľaNO) képviselő ad hoc konzultánsa volt a Magyar Szövetség részéről, elmondta, hogy nagyon lényeges változtatásra került sor akkor. Több más táblatípus mellett bekerült az irányjelző táblák kétnyelvűsítésének a lehetősége is a jogszabályba, illetve a törvény új változata véglegesítette, pontosabban egyértelműsítette, hogy ez a lehetőség vonatkozik minden közlekedésben részt vevőnek szóló információra is.

Az eddigiek alapján azt mondhatnánk, hogy sikertörténet, hiszen a magyarságot egyenjogúsító változásokat sikerült elérni, ráadásul úgy, hogy a magyar párt nem volt tagja a parlamentnek. A kormánybiztos azonban beszámolt arról, hogy a magyar nyelvnek az új törvény alapján való megjelenését ellenzők különböző adminisztratív eszközökkel gátolták, hogy ezek a táblák a valóságban is kikerüljenek. Az első ilyen akadály az ún. mintalapok hiánya volt, amelyeken a közlekedési minisztérium meghatározza az egyes táblák formáját, színét, illetve további más jellemzőit. Szinte pontosan egy évig tartott, míg a minisztérium a magyar feliratú táblákra is elkészítette ezeket, a fő problémát viszont az jelentette, hogy ezek a mintalapok és a további előírások a törvényi változást csak részben tükrözték, sőt volt, ahol szűkítették a törvény adta lehetőségeket. Erre példa, hogy a minisztérium meghatározta, milyen feliratokat nem lehet kisebbségi nyelven kiírni. Összesítve valójában a szóba jöhető feliratok mintegy 90 százalékát kizárták. A fő problémát ezzel kapcsolatban abban látja a kisebbségi kormánybiztos, hogy a közlekedési tárca egy előírással korlátozta a törvény adta lehetőséget, ami alkotmányellenes, hiszen egy alacsonyabb szintű előírás nem írhat át egy magasabb rendű törvényt.

Legutóbb Egyházkarcsa esetében volt ilyen tapasztalatuk, amikor a tervezett körforgalom új táblájának szlovák–magyar változatát utasították el. A megnövekedő karbantartási költségekre hivatkoztak, mondván a kétnyelvű tábla plusz felirata miatt mintegy tíz százalékkal nagyobb ez a költség. A másik indok az volt, hogy a technikai szabályzat szerint a táblára minél rövidebb feliratokat kell kihelyezni, azaz a Komárno alatt a Komárom felirat már sok.

Ennek alapján azonban egyetlen magyar nyelvű felirat sem kerülhetne ki"

– jegyzi meg Horony Ákos, hiszen a kétnyelvű felirat mindig hosszabb, mint az egynyelvű, továbbá a minél kevesebb felirat elve külön kell, hogy vonatkozzon mindegyik nyelvre.

Az egyik táblán szerepel még Baka község neve, amely mindkét nyelven ugyanaz, Pozsony esetében azonban azzal érvelt a közútkezelő, hogy a főváros nem szerepel a kormány által jóváhagyott településlistán, amely a 15 százalékot elérő kisebbséggel rendelkező helységeket tartalmazza, ezért Pozsony nem kerülhet a táblára sem, bár a törvény alapján, mint a magyar nyelvben közhasználatú kifejezés Pozsonyként is felkerülhetne.

A kormánybiztos levelet ír a közútkezelő vállalatnak, amelyben megkérdezi, szerintük hol indokolt a kétnyelvű táblák kihelyezése, ha nem a Csallóköz szívében fekvő Egyházkarcsán, ahol a lakosság 90 százaléka magyar anyanyelvű.

Két megye, kétféle eljárás

A kétnyelvű táblák kihelyezését az is nagyban meghatározza, hogy a Csallóközt megosztották Nyitra és Nagyszombat megye között is. Míg Nagyszombat megyében különösebb fennakadás nélkül folyik az egynyelvű táblák cseréje kétnyelvűekre, Nyitra megyében viszont nem. Ennek oka az, hogy Nagyszombat megye nem kért engedélyt a rendőrség, illetve a járási hivatalok közlekedési osztályától a táblacserékre, Nyitra megye azonban igen, s azt a táblán található „sok szöveg” miatt elutasították.

Nagyszombat abból indult ki, hogy a törvény végrehajtásához nem kell engedélyt kérnie, mert csak a hatályos előírásoknak megfelelő felújításról van szó. Nyitra megye azonban nem így járt el, és el is akadt a kezdeményezés. Ezért most külön tárgyalnak az egyes járási közlekedési hivatalokkal, hogy elérjék a megyei költségvetésben már szereplő 600 kétnyelvű tábla kihelyezésének a lehetőségét. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy a járási közlekedési hivatalok szinte szó szerint egyforma szöveggel utasították el a megye kérelmét, vagyis egyeztettek arról, hogyan járjanak el a magyar feliratok ügyében.

A fentebb leírt tapasztalatok alapján a kormánybiztos egy munkacsoport felállítását kezdeményezi, amelyben képviselteti magát a közlekedési és a belügyminisztérium, az érintett megyék és a kisebbségi biztos hivatala.

Mi a sok elutasítás oka?

Elfogadott törvényről van szó, a megvalósítását azonban akadályozzák.

Ennek a lényege, hogy a kormányváltás eredményeképpen a közlekedési minisztériumban is miniszterváltásra került sor, de az alsóbb szinteken maradtak ugyanazok az emberek. Pár éve ebben a témában még a korábbi kormánybiztos, Bukovszky László kíséretében együtt tárgyaltunk a minisztériumban, ahol ugyanazokkal az emberekkel ültünk szemben, mint akikkel tavaly, már a kormányváltás után, immár kormánybiztosként. Határozott politikai akaratra van szükség ahhoz, hogy ezeken az akadályokon túl lehessen lépni"

– mondta Horony Ákos, aki szerint reményre ad okot a tény, hogy a hatásköri törvény változásával a kisebbségi témák egyértelműen a kormányhivatal hatáskörébe kerültek át.

Mindenképpen szükséges egy határozott útmutatást adni a többi hivatal számára, mivel sajnos az alsóbb szinteken a törvényt szűkítően értelmezik, s így jelenleg semmilyen új kétnyelvű táblát nem lehetne kihelyezni, azaz a törvény adta lehetőséget sehol sem lehetne alkalmazni. Ezt gyakorlatilag a törvényi rendelkezés, illetve a kormány kisebbségpolitikájának az elszabotálásaként is értelmezhetjük"

– mondja a kormánybiztos hozzáfűzve, hogy a törvény kimondja, hol lehet ilyen táblákat kihelyezni, a mintalap pedig, hogy hogyan kell az egyes tábláknak kinézniük.

A törvény ugyan lehetőségként fogalmazza meg sok esetben a kisebbségi nyelvhasználatot, de ez a jog a nemzeti kisebbséghez tartozókat illeti meg, ezért, ha részükről igény merül fel, az állami hatóságoknak ezt figyelembe kell venniük. A nyelvhasználati jog érvényesülése nem lehet hivatalnokok önkényes döntésének a függvénye. A kisebbségi kormánybiztosi hivatal az igénylők számára is készít útmutatót.

A magyar nyelv legyen ott mindenütt!

Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos a téma ismertetésének lezárásaként fontosnak tartotta elmondani, hogy sokan – akár a magyar közösség soraiból is – megkérdőjelezik az ilyen aktivitások értelmét. Teszik ezt általában azzal a kérdéssel, hogy miért fontos ez, s hogy mi lesz ettől jobb? A kormánybiztos a lényeget abban látja, hogy a magyar nyelv jelenjen meg mindenütt, ahol csak lehet, így a közterületeken is. Többek között azért, mert életben tartja az anyanyelvünket, megmutatja a jelentőségét, hogy az élet fontos színterein is használjuk. Ha ez megváltozik, csökken a nyelv presztízse és a konyhanyelv kategóriájába kerül.

A gondolatsor elvezethető egészen az iskolaválasztásig is, hiszen aki csak a többségi nyelvet, esetünkben a szlovákot látja maga körül, annak könnyen válik a legfontosabbá a többségi nyelv, akár mint az érvényesülés záloga is. S innen már csak egy lépés a szlovák iskola választása, amely a későbbiekben a nyelvváltást, majd a nemzetiségváltást is eredményezheti. Ha a magyar teljes értékű nyelvként jelenik meg a köztereken is, jelentős mértékben lassíthatja az asszimilációt. Ezt bizonyítják a legjobb európai példák is, ahol a kétnyelvűséget sikerült természetessé tenni. Ilyen például Dél-Tirol, ahol nem is kettő, hanem három egyenrangú nyelvről van szó, vagy Finnország, ahol a svéd kisebbség nyelve a finn fővárosban, Helsinkiben is mindenütt olvasható – zárja gondolatait Horony Ákos kormánybiztos.

Lapajánló