Család és/vagy munka? Európa egyik nagy dilemmája
Ha van kihívás az Európai Unió előtt, akkor az a családpolitika. Annál is inkább, mert kontinensünk elöregedik, a gyermekvállalási kedv zuhanórepülésbe kezdett. Ennek egyenes következménye a munkaerőhiány, de a nyugdíjkorhatár állandó emelése is. Vajon, hogy látja mindezt Mag Fodor Enikő projektmenedzser, a Magyar Szövetség EP-képviselőjelöltje, aki 2014 őszén három hónapig szakmai gyakorlaton volt Csáky Pál európai parlamenti képviselő brüsszeli irodájában, 2023-tól pedig Besztercebánya megye képviselő-testületének a tagja?
„A Szentatya épp a minap szólította fel a világ vezetőit, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a családpolitikára és főleg a fiatal nők gyermekvállalási kedvének növelésére. Nyilván nem véletlenül mondta ezt. A liberálisok az egyénre, az egyéni boldogulásra helyezik a hangsúlyt, mi, konzervatívabban gondolkodók pedig azt mondjuk, hogy a társadalomnak a család az alapja.
– mondja Enikő, aki maga is kétgyermekes édesanya.
Rossz ómen, hogy a mainstream nem ilyen irányba halad, nem azt szajkózza, hogy huszonévesen kell(ene) gyermeket vállalni, hanem – kicsit sarkítva – azt, hogy legyen sok pénzed, utazz rengeteget, valósítsd meg önmagad és ráérsz még gyereket vállalni. Ha pedig nem vállalsz, akkor azzal megmented a Földet.
– fűzi hozzá.
A gyermekvállalás a nők számára azt is jelenti, hogy akár hosszabb időre is kiesnek a munkaerő-piacról, megtorpan a karrierjük. Sokan emiatt, de még inkább az anyagiak hiánya okán, például fizetni kell a jelzáloghitelt, egészen kis gyermek mellől térnek vissza a munkába.
„Jómagam sem töltöttem ki gyermekeimmel a hároméves gyermekgondozási szabadságot. Szerencsémre azonban flexibilis a munkám, itthonról is tudtam dolgozni. Volt, hogy vittem magammal a gyerekeket, volt úgy is, hogy rövidebb időre másokra bíztam. Tudom, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. Egy elárusítónő, gyári munkás, egészségügyi nővér számára a home office vagy a rugalmas munkaidő nem opció. A gyermek fejlődése szempontjából kulcsfontosságú az első három év, ezért pozitívum, hogy Szlovákiában addig maradhatnak otthon az édesanyák gyermekeikkel. Európa országaiban ez azonban változó, Belgiumban mindössze három hónap az anyasági. De ott jól kiépült a bölcsőderendszer, nálunk ezt a rendszerváltozás után csaknem megszüntették.
– magyarázza az EP-képviselőjelölt.
Napjainkban a nagyszülők sem tudnak már olyan mértékben segíteni az unokák nevelésében, mint még nem is olyan régen. A nyugdíjkorhatárt felvitték, még dolgozniuk kell. Külön kategóriát jelentenek az egyedülálló anyák, akik a legtöbbször csak magukra számíthatnak. Ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy huzamosabb ideig otthon legyenek. A gyesből nem tudnak megélni. Nekik sokat segítene a gyermekbarát munkahely és a már említett flexibilis munkavégzés, például otthonról, vagy akár a megfizethető bölcsőde.
– mondja Enikő. És hozzáteszi: európai szinten is azt kellene forszírozni, hogy a fiataloknak legyenek választási lehetőségeik, legyen számukra vonzóvá téve a házasság és a gyermekvállalás is. Ez bizonyára anyagi áldozatokkal is jár az államok részéről, de hosszú távon mindenképpen megéri.
Mag Fodor Enikő megemlíti, hogy több vezető európai politikus gyermektelen, éppen ezért nem is érzik át, milyen az, ha valakinek családja van. Sajnos, már nem az első olyan generáció nő fel, ahol nem a család a legfontosabb. Az énközpontúság korát éljük.
Az OECD egy ideje azt forszírozza, hogy Szlovákiában csökkentsék a gyes idejét, mert emiatt van kevesebb nyugdíjuk a nőknek. De ha van valami, amit érdemes megtartani, az éppen ez.
Ami a nők nyugdíjkorhatárát illeti, az haladni fog a férfiakéval, emelkedik egyre feljebb. Az ok pofonegyszerű, ha idejekorán elmehetnének nyugdíjba, egyszerűen nem lenne, aki dolgozzon. Azt viszont ma még nehéz elképzelni, meglehetősen szürreális, hogy egy fizikai munkát végző ember akár hetvenéves koráig is dolgozzon. Éppen ezért nehéz megérteni az EU politikáját, ami a családok nagyobb támogatása, pozitív diszkriminációja helyett, amivel biztosítaná a jövő munkavégzőit, inkább növeli a nyugdíjkorhatárt. A munkaerőhiányt pedig a migrációval akarja megoldani, főleg, ami a fizikai munkát illeti” – teszi hozzá.
