Véget ért a World Press Photo idei budapesti kiállítása - KÉPEKKEL
Tavaly botrányosra sikeredett a világ fotósainak legkiválóbb alkotásaiból készült vándorkiállítás Budapesten, ami érezhetően rányomta bélyegét az idei tárlat megrendezésére is. Egyrészt a múzeumok nem vállalták, hogy helyet adnak ezeknek a fotóknak, másrészt a sajtó is jóval kevesebbet foglalkozott a szeptember 20. és október 27. között zajló eseménnyel.
Engem azonban, sokakkal együtt, ez cseppet sem befolyásolt abban, hogy idén is jegyet váltsak a rangos eseményre, hiszen tavaly igazi élményekkel felvértezve távoztam a tárlatról. Két kiállított fotó egy életre belopta magát a szívembe. Az egyik A mariupoli szülészeti klinika bombázása címet viselte, és azt mutatta be, ahogyan az ukrán tűzoltók egy vajúdó édesanyát cipeltek az ideiglenesen felállított kórházba. Az édesanya megszülte holt gyermekét, majd ő is visszaadta lelkét a teremtőnek. A másik fotó egy 22 éves lányt ábrázolt Teherán egyik forgalmas terén, akinek az lett a sorsa, hogy megtagadván a kötelező hidzsáb viseletet, az Iszlám Köztársaság erkölcsrendészete megölte őt.
2022-től a World Press Photo már nem a megszokott kategóriákban versenyezteti a világ minden pontjáról érkező képeket, hanem régiókra osztották a világot (Afrika, Ázsia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Óceánia), a régiókon belül pedig új csoportosításokat is létrehoztak. Az adott év legjobb sajtó- és dokumentarista fotóiból készült kiállítás bejárja az egész világot. Idén is megrendezték már Brazíliától Portugáliáig, Torontótól Indonéziáig számos helyen. Magyarországon új helyszínen, a még épülő Biodóm aulájában kapott helyet.
A téma sokrétű tehát, elsősorban tragikus pillanatokat láttat, de azért a jó megoldások, a pozitív példák is megjelennek egyes fotókon, pl a királylepkék vándorlásáról. A történések egy részét jól ismerjük a napi híradásokból, lásd háborúk, természeti katasztrófák, de konkrét emberek fájdalmát látva elvesztett családtagjaik, ingóságaik miatt mindez még szívszorítóbb. Olykor nem árt szembesülni a mások által átélt borzalmakkal, hogy igazán értékelni tudjuk relatíve nyugodt életünket.
2024-ben is bemutatásra kerültek felejthetetlen alkotások. A World Press Photo idén is annak a lenyomata volt, hogy mi történik világunkban, és erről sok pozitívumot, sajnos, nem tudunk elmondani. Kiemelt témáknak számítottak ezúttal is a világban folyó háborúk, a klímaváltozás, a nemzetközi közösséget érintő problémák, a család.
Különdíjjal jutalmazott alkotás Leon Neal A Supernova fesztivál lerohanása után c. fotója, amelyen egy izraeli katona az áldozatok személyes holmijait keresi az október 7-ei támadás után. A támadásban 1200 ember halt meg, 2500 megsebesült és 250 főt túszul ejtettek. Különösen hatásos és továbbgondolandó az is, hogy ez a fotó Mustafa Hassouna Izraeli légicsapás Gázában c. fotójával párban látható. Itt is egy ember áll a középpontban, egy lakó, aki az izraeli légicsapások után a romokban álló lakónegyedben tűnik fel.
Egy egész fotósorozat foglalkozik Valim babena címmel a demencia kérdésével Madagaszkáron. Lee-Ann Olwage képeiből azt tudjuk meg, hogy Madagaszkár szigetén a demenciával küzdő embereket sokszor megbélyegzik. A Valim babena elve kimondja: a felnőtt gyerek kötelessége szüleinek segítése. A 91 éves Dada Pault a 44 éves lánya gondozza hosszú évek óta. Az egyik fotón Paul unokájával együtt a templomba készülődik.
Lalo de Almeida képe Aszály az Amazon vidékén címmel azt ábrázolja, hogy egy halász hogyan sétál át a folyó egyik ágának kiszáradt medrén.
Ugyancsak megrázó felvétellel mutatja be Adem Altan a törökországi földrengés egyik túlélőjének fájdalmát. Az apa 15 éves leánygyermekét álmában érte a halál, amikor a dél-törökországi földrengés lerombolta házukat. Az apa képtelen betemetett gyermeke kezét elengedni. Ez a földrengés összesen 55 ezer ember halálát okozta, míg 3,3 millióan lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Ebben a tragédiában az is komoly szerepet játszott, hogy a házak szakszerűtlen módon épültek.
Az indonéziai Arie Basaki Szennyezett Cileungsi folyó című alkotásával hívta fel a figyelmet a gyárak okozta mérhetetlen szennyezésre.
Egy helyi lakos ebben a habos vízben fogja a halat. Mindez veszélyes az itt élők egészségére, ugyanakkor a megélhetésüket is veszélyezteti.
