Várkonyi Nándor árnyéka és helyzetfelismerése
A 125 éve született jeles művelődés- és irodalomtörténész, Várkonyi Nándor (1896–1975) gyermekkorát Nyitrán töltötte, ahol elemi és középiskolai tanulmányait végezte és 1914 júniusában érettségizett a Szent Lászlóról elnevezett piarista gimnáziumban. A felvidéki városban eltöltött 15 évéről Pergő évek címmel megjelent önéletrajzában is ír, felidézve ifjúkori szerelmeit, kedvenc tanárának, Höllrigl Józsefnek az alakját, aki a Nyitra Vármegyei Múzeum „igazgatója” is volt egyben és nagy hatással volt a régiségek és a múlt iránt érdeklődő kamaszra.
Meghökkentő sorokat is papírra vet apjáról, aki eléggé hangulatember volt és időnként még meg is verte a fiát.
Ebben az először egy évvel a szerző halála után megjelent (és cenzúrázott) visszaemlékezésében olvashatunk egy érdekes természeti jelenségről is, amelyet a gimnazista Várkonyi egyik kirándulása alkalmával a Zobor-hegyen figyelt meg. „Tizenhat éves voltam, november vége felé járt az idő, hegytetőn álltam, hátam mögött mélyen az alászálló nap, előttem, és amerre néztem, furcsa ködtenger: nem köd volt valójában, hanem rendkívül finom vízpára, melynek milliárd parányi cseppjén tompán aranyló villódzással tört meg a napsugarak fénye, mintha egy kialvó tejút ereszkedett volna a földre.
Megrökönyödve bámultam, és önkéntelenül kitártam karjaimat, az alakzat nyomban utánzott; meglendítettem, mire az árnyékkarok hirtelen magasra suhantak, s eltűntek a zeniten túli űrben; oldalt léptem, ugyanakkor a figura is tett egy óriási gólyalépést. Ráeszméltem, hogy a saját árnyékomat látom.”
Várkonyi a nem túl gyakori és csak bizonyos körülmények között fellépő optikai jelenséget, a Brocken-kísértetet vagy Brocken-tüneményt figyelte meg. Ahogy a leírásban is olvasható, a jelenség létrejöttében fontos szerepe van a frissen keletkezett pára- vagy felhőrétegnek, amelyben kezdetben még apró vízcseppek vannak és ezeken szivárvány szerűen megtörnek a fénysugarak, aminek köszönhetően egy sokszínű glória is kialakul és ebben látható a tárgy vagy éppen a megfigyelő árnyéka, amennyiben a napfény hátulról éri.
Lényeges, hogy a ködfelhő közel legyen, akkor az árnyék képe élesebb. Minél távolabb van a felhőréteg, az árnyékkép annál elmosódottabb.
A sok minden iránt érdeklődő Várkonyi 1924-től 1956-ban történt nyugdíjba vonulásáig könyvtárosként tevékenykedett Pécsett. Számos remek könyvet írt, amelyek közül kiemelkedik a Sziriat oszlopai, Az elveszett paradicsom, Az ötödik ember, Az írás története. 25 éves korától teljesen süketen élt, ráadásul a kommunista diktatúra idején minden lépését figyelték és a munkahelyét is felügyelő pártszervek kimondottan bizalmatlanok voltak vele szemben.
Két „illetékes elvtárs” látogatásakor történt a következő eset. Szemlét tartottak a könyvtárban és feltűnt nekik a polcokon elhelyezett néhány 18. és 19. században készült férfiszobor gyér ruházata. Már-már utasították az alkalmazottakat, hogy tüntessék el ezeket, mire Várkonyi bemutatta a mellszobrok modelljeit:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/46. számában.
