Újra magyar az űrben
Ha minden a tervek szerint alakul, leghamarabb tavasszal útnak indulhat az Axiom Space Ax-4 missziójának többi tagjával együtt Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomásra, és a HUNOR – Magyar Űrhajós Program keretében ő lenne a második magyar, aki Farkas Bertalan után az űrbe juthat. Azonban nemcsak magyar űrhajós, hanem magyar fejlesztésű műszerek is segíthetik az űrhajósok munkáját. A témával kapcsolatban Jávorka Ágoston fizikust, a Corvus amatőr csillagász egyesület vezetőségi tagját kérdeztem.
Ahogy a raketa.hu írja, a legénységet magyar, lengyel, indiai és amerikai résztvevők alkotják majd. Az Ax-4 ideje alatt a parancsnok szerepét Peggy Whitson tölti be, a pilóta az indiai Shubhanshu Shukla lesz, Kapu Tibor és a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski pedig küldetésspecialistaként vesznek részt a misszión. Azt is megtudhattuk, hogy a legénység a SpaceX Crew Dragon űrhajójával utazik majd az állomásra, ahol 14 napig tartózkodnak, de a pontos dátumot még nem tűzték ki. Az űrhajósok már tavaly óta gyakorlatoznak, de a magáncégek részvétele ellenére ez a küldetés is a NASA kötelékében valósul meg, igaz? Tartható a tavaszi időpont?
Pontosan senki nem tudja még, hogy a társaság mikor fog fölkerülni az űrbe. Az amerikai választások eredménye és az új adminisztráció is beleszólhat még ebbe, átszervezhet ezt-azt. Arról nem is beszélve, hogy több ilyen program van az Egyesült Államokban, ugyanis űrhajósokat az űrbe vagy a NASA juttat föl, vagy pedig a SpaceX-nek az űrhajóján magáncégek, de maga a SpaceX nem küld föl űrhajósokat. A mostani küldetés is a NASA-n keresztül valósul meg.
Mennyire befolyásolta az űrhajósok feljuttatásának idejét, hogy legutóbb fölrobbant a SpaceX rakétája?
Semennyire, mert nem azzal a rakétával mennének, az egy kísérleti hordozórakéta, amit most fejlesztenek, annak abszolúte semmi köze nincsen hozzá. A Nemzetközi Űrállomásra a Falcon 9-essel „járogatnak”.
A Falcon 9-es űrhajó és az a Dragon kapszula már sokszor bizonyított, úgyhogy a technikai okok nem fogják ezt hátráltatni. Alapvetően ütemezési problémák merülhetnek csak fel. A Nemzetközi Űrállomáson nagyon pontosan kell ütemezni, mert ha valami apró nem várt dolog közbejön, akkor mindig csúszik az indítás, mert azt ki kell küszöbölni.
Mennyit változott az űrhajósok felkészítése az elmúlt 70 év alatt?
Ez egy nagyon jó kérdés, mert az elején minden arra ment ki, hogy ezer százalékra mindenre felkészüljenek, mindenféle várható és előre nem várható dologra. Lényegesen megbízhatatlanabb volt az egész technikai része. Föl kellett készíteni az összes űrhajóst arra, hogy szükség esetén akár kézi vezérléssel is le tudják hozni az űrhajót. Azt kell, hogy mondjam, hogy a Mercury- meg a Gemini-program idején szinte minden egyes, vagy legalább minden második utazásnál volt valami olyan gikszer, aminél be kellett avatkozni. Nem véletlen, hogy azok az űrhajósok szinte kizárólag berepülőpilóták voltak. Olyan emberek, akik az egész életüket annak szentelték, hogy veszélyes technikai eszközökkel repüljenek, és azokat a veszélyes technikai eszközöket probléma esetén megpróbálják lehozni akkor is, ha komoly balhé van. És hát sűrűn volt komoly balhé, mert a berepülőpilóták pont azért mennek, mert olyan dolgokról van szó, ami még nincs rendesen kipróbálva.
Akik kritizálják az újabb magyar űrhajós fellövését, azt mondják, hogy ez csak pénzkidobás...
Nem egészen így van, sőt egyáltalán nincs így. Kiképzett emberekről van szó, akik a magyar érdekeltségű különböző űripari vállalatok számára is fognak különböző tudományos kísérleteket végezni. Olyanok számára, akik előkészítettek konkrét mérőműszereket és egyéb technikai berendezéseket. Ezek elég komoly kísérleteket végeznek, amikor fölkerülnek, és magas színvonalú műszerek. Sok esetben úgy van, hogy a NASA kér ugyan pénzt azért, hogy az űrhajóval fölvigyék, de ebből mindenki profitálhat. Például sok esetben megtartják a műszert a NASA-nak, például évtizedek óta a NASA űrrepülőgépein, de a Nemzetközi Űrállomáson is magyar gyártású sugárzásmérő berendezések vannak.
A Holdra is terveznek utazást a közeljövőben, melynek kapcsán szintén hallani lehetett egy magyar műszerről.
Ez annak is lehet a függvénye, hogy a magyar űrkutatásba most több pénzt pumpálnak?
Sok mindent el lehet mondani a különböző politikai pártok támogatásáról, de igen, a mostani kormány az utóbbi évtizedekben például egyre jelentősebben támogatja a magyar űrszektort. Évről évre növelik az állami támogatás mértékét, és most már azon a szinten vagyunk, amikor a nagyobb ipari cégek is kezdenek beszállni a dologba. Elég szépen alakul, tehát nagyon megbízhatónak tűnik a fejlesztés. Például már most tervben van egy műholdhálózat Föld körüli pályára állítása, olyan, amit magyarok szerveznek és magyarok is fognak létrehozni. Nem egy műhold, hanem egy több műholdból álló komplett hálózat, ami tudományos kutatómunka keretében méréseket végezne. Ezenkívül egy halom fejlesztés van még, meglátjuk, hogy mennyi valósul meg ebből konkrétan, de eddig nagyon biztató a helyzet, mivel a magasabb költségvetés több ember bevonását biztosítja. Ez nagyon fontos dolog, mert ez az, ami mindig hiányzott Magyarországon, a szakembereknek ebben a szektorban eddig külföldre kellett menniük, ugyanis a terület szakemberének eddig nem volt biztosított Magyarországon hosszú távú karrierlehetőség.
Aki mondjuk pár évtizede ilyet mondott, azt bolondnak nézték.
Igen, igen. Amikor egy űrszonda, ami nem is arra terveztetett, hogy a víz jelenlétét mérje, elröpült a Hold mellett és visszafordította a neutron spektrométerét, a segítségével észrevették a víznek a nyomait. A neutron spektrométerekkel tudják különben kimutatni a hidrogén jeleit, tehát nem magát a vizet mutatják ki. A hidrogén azonban a Naprendszerben az esetek 99 százalékában oxigénnel van kötött állapotban. Tiszta hidrogén nagyon kevés van a Naprendszerben a Napon kívül, tehát ha a Napon kívül valahol hidrogént találnak, az általában vizet jelent. Kimutatták a neutronfluxust, ami a hidrogénre utalt, aztán küldtek oda szondákat, amik szintén kimutatták a víz jelenlétét, és azóta most már mindenki kalkulál ezzel.
Ez egy nagyon érdekes történet, ugyanis az utóbbi pár évben alakult ki az a fajta rendszer, hogy esetenként beszállnak utólag egy tudományos projektbe úgy, hogy nem magát a fejlesztést és a berendezés elkészítését támogatják, hanem amikor az már elkészült, és a műszer eredményeket produkál, akkor az eredményeket, vagy azok egy részét vásárolják meg, lényegében utófinanszírozva a fejlesztést.
