Szabad-e locsolni Schönbrunnban?
Bő négy hónappal ezelőtti írásomban már értekeztem a Habsburgok nyári rezidenciájának miliőjéről. Az adventi időszakon már régen túl vagyunk. Most váltsuk fel egy másik etappal, avagy a húsvéti időszakra készülvén látogattunk el ismét a Bécs szélén székelő impozáns barokkos látványvilágba. A pompás tavaszi idő garantálta az odautazó számára a programok tömkelegét. Mi sem bíztunk semmit sem a véletlenre, belevetettük magunkat a hömpölygő tömegbe.
Tömeg márpedig volt rendesen, parkolóhely annál ritkábban. Mikor megláttuk a sort a kastélykomplexum hivatalos parkolója előtt, párom úgy döntött, keres inkább alternatív szabad helyet magunknak. Ügyesen megoldotta és pár perc múlva már az egyik mellékutcában tettük le a négykerekűt. A család egyik része rögtön nekiindult az Állatparknak, ők szinte végig ott töltötték napjukat. Én a párommal és a család legkisebb, de annál agilisabb tagjával maradtunk a kastélypark területén.
Igyekeztünk napunk első felét amolyan gyerekszemmel végigvinni, mivel jegyet váltottunk a kastély Gyerekmúzeumába. Előtte azért bejártuk az építmény középső enteriőr részét, ahol kiviláglott, a Habsburgoknak bőven akadt stílusuk a szép dolgokhoz, mondjuk pénz dőlt nekik dögivel, mivel akkoriban fél Európa az övék volt. A virtuális tárlat keretén belül 3D animációk és színészek által eljátszott jelenetek színes kavalkádja informált minket a kastély megépítéséről, és a Habsburgok történetéről.
Ezután a film kiadósan ábrázolja a két sugárzó személyiség, I. Ferenc József császárt és Sisi császárné életét. A Gyerekmúzeum még engem is meglepett, annyira jól és interaktívan volt megcsinálva. Még tizennyolcadik századi gúnyát is húztam, parókával a fejemre. Ebben a részben a császári gyermekek mindennapjaiba kukkantottunk be. Megtudtuk hogyan öltözködtek akkoriban, miképpen terítették meg a császári asztalt vagy éppen milyen viszonyt ápoltak a higiéniával.
A kinti programban ismét a körhinta vitte el a főszerepet. Harcias anyukák most elmaradtak, így a család legkisebbje felülhetett tigrisére. Kialakításra került szalmalabirintus is, ahol a gyerekzsivaj volt az úr. Mint a zizegő méhkas, ahonnan a gyereket nehezen csalogatod ki. Én azért még bedobtam ötletnek, sétáljunk még el a hűs fák ölelésében a Pálmaházhoz, mivel mellette van egy Japán-kert szerűség. Hát én azért komolyabbra számítottam, de legalább az embertömeg itt már szellősebbnek nézett ki.
A Schönbrunni kastélypark méretileg lenyűgöző. Ha bécsi lennék, akkor havi szinten párszor mindig meglátogatnám. A Gloriette-hez most nem sétáltunk fel, de kivételesen nem bántuk. Az apró színes mozgó figurákon lehetett látni, jó pár száz ember sündörög ott. Helyette vissza sétáltunk a bódékhoz és letelepedtünk az egyik műfüvön kialakított rögtönzött teraszon. Én kiálltam a soromat a fincsi rose borocskámért, majd leültem szürcsölgetni, miközben csodáltam a Schönbrunn formáit.
Bő öt órás újabb bécsi vizit után ideje volt hazaindulni. Miközben a tisztelt olvasó ezen sorokat olvassa, már javában zajlik a húsvéti hétvége. Álljon is itt egy rövid locsolós versike:
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
