Suzuki Swift 1.2 Hybrid 4x4 GLX: A 4. generáció topmodellje
A legtöbb autónál a nemzedékváltás egyebek között látványos méretbeli növekményt is jelent. A Swift 4. generációja azonban nem ezt a sablont követi. Az új modell ugyanis alig 2 cm-rel hosszabb az elődnél; a változások itt sokkal inkább a külalakon, illetve a technikán érhetők tetten. Hogy konkrétan hol és miben, arról az alábbiakban lesz szó, miután egy hetet tölthettünk el az autó csúcsszerelt, összkerékhajtású változatával.
Kezdjük a frontrésszel: az új maszk közepéről eltűnt a korábbi krómcsík, a márkaembléma is egy szinttel feljebb, a motorháztetőre költözött.
Az élesebb metszésű fényszórókat most alul L alakú nappali fények szegélyezik, de ködlámpákat még ezen a csúcsszinten se keressünk. Oldalnézetben a hátsó ajtók „normális” kilincse a leglátványosabb változás; korábban ugyanis a karosszériaoszlopban bújtatták el őket, egyfajta kupés hatás illúziójának céljából.
Ennek viszont a Swiftnél tényleg semmi értelme nem volt. A hátsó rész most kevésbé tagolt, mint korábban; ez a térhatású lámpákkal és a szélesebb lökhárítóval együtt látványosan javította az összképet. Csakúgy, mint a tesztkocsi kettős fényezése, ahol a fekete tető szinte lebegni látszik az ugyancsak fekete karosszériaoszlopok felett…
A vezető a klasszikus autós hagyományoknak megfelelően analóg sebesség- és fordulatszámmérőt lát maga előtt, köztük 4,2 hüvelykes színes digitális kijelzővel. Ezen akár olyasmik is lehívhatók, mint az aktuális motorteljesítmény és nyomaték, a vezetőre ható informális g-értékek, vagy a hibrid rendszer energiagazdálkodása.
A kilenchüvelykes központi képernyőt kissé a vezető felé fordították, így kitűnően olvasható; reakciói gyorsak, grafikája minden funkcióban áttekinthető. A légkondi egyzónás automata, és a lehető legpraktikusabb módon, tehát klasszikus körtárcsákkal és billenőkapcsolókkal kezelhető.
Szereltségben is nagyot lépett előre az autó: már a 2 alacsonyabb szinten is standard a tolatókamera, a holttérfigyelő, a sávtartó automata, a gyalogosokat, kerékpárosokat és motorkerékpárosokat érzékelő rendszer, az adaptív tempomat, a Bluetooth-telefoncsatlakozás, a sima légkondi és az elülső ülésfűtés.
A GLX többletei egyebek között a záráskor automatikusan becsukódó külső tükrök, a hátsó légbeömlők, a füstüvegből készült hátsó oldalablakok, valamint a belső tér dekórelemei.
A térkínálatról pedig csak annyit, hogy a koffer ugyan most sem világverő a maga 265 literes alapméretével, viszont – a karosszéria sarkaiba kicsapott hátsó kerekeknek köszönhetően – jelentősen megnőtt a hátul utazók élettere, lásd a megfelelő ábrát.
A 4. generációs Swift legnagyobb nóvuma kétségtelenül az új háromhengeres, 1,2 literes szívómotor, benzineseknél szokatlanul magas, 13,9:1-es sűrítési aránnyal. Munkáját a 12 voltos indítómotor/generátor segíti, 2,3 kW-os (3,1 LE) teljesítménnyel és 60 Nm-es nyomatékkal. Szerény erőpotenciálján ne lepődjünk meg, elvégre lágy hibrid rendszerről van szó. Ennek megfelelősen a puffer akkumulátor is mindössze 3 kWh kapacitású, és a rendszer összteljesítménye is a benzinaggregátéval azonos.
Az elektromos többlet kizárólag induláskor és intenzívebb gyorsításkor érződik valamelyest, na és persze a fogyasztást hivatott csökkenteni pár deciliterrel. E téren a 4,9 literes WLTP-érték kétségtelenül jól mutat, főleg az összkerékhajtásra való tekintettel; éppen csak a közelébe sem tudtam kerülni. Talán egy hatgangos váltóval sikerült volna, de csak 5 fokozattal gazdálkodhattam, ahol a végáttételben 90-es tempónál 2300-at, sztrádai 130-nál pedig 3500-at forgott a benzinmotor. Viszont ne feledjük: magas fordulatszámú szívóaggregátról van szó.
Summa summarum: az új Swift továbbra is egy tipikus városi autó, ahol fogyasztásban és dinamikában is a legtöbbet tudja kihozni a lágy hibrid technikából, méreteinél fogva pedig szinte bárhová beszuszakolható. S ha valakinek nincs szüksége az összkerekes technikára meg a hátsó légbeömlőkre, már 16 550 eurós induló áron is megvásárolhatja…
