Rimaszombat I. – Sajógömör
Következő nap Rima-Szombatba mentem a rozsnyói luteránus lelkésszel, kinek eszét tisztelni, szívét szeretni tanultam meg. Utólértünk egy fehértollas kortescsapatot. (A másik párt zöldágas volt.)
– Majd elfújja a szél a kakastollat! – kiáltának a helységekben a zöld-ágasak az ellenpártiakra.
– Majd megeszi a cserebogár a zöld ágat! – válaszoltak ezek.
– Ki éljen?
– …ósy!
– Hát …afy?
– …afy csak k…fi.
– …afy hazafi!
– Éljen ……ósy!
– Bánom is én…
És így haladtak kurjongatások közt muzsikaszóval.
Egy csárdánál megállottak. Leszállván a kocsikról, egy vén kortesnek úgy tetszett, mintha ismerné szomszédját.
– Jer ide, öcsém – ekkép szólalt meg –, jer ide, hadd morzsoljalak össze… s érzékeny ölelkezés következett.
Gömörön megháltunk. Itt kettőt találtam, mi figyelmet érdemel; a torony és a temető.
A torony tetején van kereszt, csillag és félhold… qu’est-ce que cela?
A temető pedig páratlan a maga nemében. Oly meredek hegyoldalon fekszik, hogy a halottat – kivált sáros időben – kötéllel kell fölhuzni. No, ha megriad a föltámadás trombitája, ezek a szegények borzasztó szalto mortálét fognak csinálni, mielőtt rendeltetésök helyére jutnának.
A fogadóban, ahol háltam, egy lőcsei szinlap diszíté a falat – alkalmasint kép helyett. Többek között ez volt benne: „Magyar színészek által *** igazgatása alatt mai napon (alá: nyomatott ebben az esztendőben) adatik: Tisztujítás – parentézisben alatta: restauráció. – Eredeti vigjáték 4 felvonásban. Írta Nagy Ignácz a tudóstársaság költségén.” No lám! Azt nem is tudtam, hogy iratnak szinművek a tudóstársaság költségén.
Petőfi Sándor Gömöry András rozsnyói evangélikus lelkésszel május 24-én a délutáni órákban indult el Rozsnyóról Rimaszombat felé. Estére értek Sajógömörre, ahol egy fogadóban szálltak meg. Sajógömör a két vármegye (Gömör és Kishont) egyesítéséig Gömör megye székhelye volt, ezért sok patinás épülete van. Sajnos a fogadó ma már nem áll, ezért a Petőfi-emléktáblát a régi megyeházán, a Szent-Ivány-kastély falán helyezték el, amelyen ez a felirat olvasható:
Petőfi Sándor
1845. V. 25.
Gömörön megháltunk.
Petőfi Sajógömörön még a régi templomot látta, melyet 1881-ben bontottak le, s ekkor építették a ma is látható nagy evangélikus templomot. Csodálkozott, hogy a templom tornyán a kereszt mellett csillag és félhold is látható. Ám ez a félhold nem a török időkre emlékeztet, hanem Mária-jelkép, s még a protestantizmus előtt került a toronyra.
Útközben egy kurjongató, eléggé ittas kortescsapattal találkoztak, amely a tisztújításra, alispánválasztásra igyekezett a megyeszékhelyre, Rimaszombatba. A szabadelvűek, (a fehértollas párt) Szentmiklóssy Antalt, az addigi másodalispánt, a pecsovicsok (ahogy a kormánypártiakat nevezték) pedig Abaffy János, lénártfalvi birtokost jelölték. Az ő kortesei voltak a zöldágasok. Petőfi két barátja, Adorján Boldizsár és Kubinyi Rudolf is Szentmiklóssynak korteskedett. A választást Szentmiklóssy nyerte, s nála eszközölték ki barátai Petőfi táblabíróvá való kinevezését, amelyre 1845. május 31-én került sor.
Megjelent a Magyar7 2022/41.számában.
