Opel Mokka 1.2 Turbo Ultimate: A 2. nemzedék

Hogy ezt miért látták szükségesnek, és miben különbözik az új Mokka a kategóriatársaitól, arra a szokásos egyhetes tesztünk tapasztalatai alapján kerestük a választ.

Nos, az új Mokka elsősorban is egy STÍLUSOS autó. Az első generáció kisgömböc jellege végleg a múlté, helyette egy dinamikus, kupé szabású crossovert látunk magunk előtt. Ezt a vonalvezetést hangsúlyozza az oldalablakok feletti krómozott tetőív, amely egészen a hátsó szélvédőig nyúlik.

Fotó:  Vas Gyula

A meredeken megdöntött C-oszlop és a szűkre szabott hátsó szélvédő is izgalmas látvány, alatta a keskeny csíkban végződő lámpákkal és az impozáns szélességű MOKKA felirattal. Az oldalnézetet effektív homorulatok teszik mutatóssá, a frontrészen pedig a legendás Mantára visszautaló Vizor nevű új maszk a fő látványelem. Csúcsszereltségű tesztautónk vizuális többlete volt mindezek felett a fekete tető, amely kiválóan harmonizált az ajtók műanyag betéteivel, az ugyancsak fekete kerékszoknyákkal és az attraktív mintázatú könnyűfém keréktárcsákkal.

Itt sok mindenben tetten érhető a francia rokonság, például a Peugeot-modellekből ismert 10 hüvelykes központi kijelzőben. A kezelőszervek egy része (lásd: klímapult) viszont szerencsére megmaradt klasszikus tekerősnek, de ha valaki úgy óhajtja, a MENU nyomógomb aktiválásával digitálisan is kezelheti az egyzónás légkondit. A vezető egy szép és logikus grafikájú 12 hüvelykes digitális műszerfalat lát maga előtt, amelynek tartalma széles tartományban variálható, a fedélzeti számítógép adataitól kezdve egészen a navigációs térképig.

Fotó:  Vas Gyula

Külön dicséretet érdemel a hi-tech középkonzol, az automata váltó billenőgombos kapcsolójával és menetmód-választójával; zongoralakk-alapfelülete azonban nem a legszerencsésebb megoldás, mert csúnyán tud koszolódni. Ugyanezen a tájon szembesülünk egy ergonómiai fogyatékossággal is: a klímapult alatt nehezen hozzáférhető USB-csatlakozóval.

Fotó:  Vas Gyula

A szereltség értékesebb tételei pedig e szinten: parkolókamera, automata parkolóasszisztens, gyalogos- és kerékpáros-érzékelő, holttétfigyelő, navigációs rendszer, ütközés-előrejelző, vészfékasszisztens. A térkínálatról pedig annyit, hogy a 12,5 cm-rel rövidebb karosszéria változatlan tengelytávot kínál, így a hátsó utasok élettere gyakorlatilag azonos maradt. Ami csökkent, az a koffer alapmérete (356→350 liter).

Az új Mokka 2 turbóbenzines és egy ugyancsak turbós dízelmotorral választható. A háromhengeres benzinesek teljesítménye 74/96 kW (100/130 LE), a négyhengeres dízelé 81 kW (110 LE). Tesztautónk az erősebbik benzinaggregáttal volt felszerelve, nyolcfokozatú automata váltóval kombinálva.

Fotó:  Vas Gyula

A kissé reszelős hangú masina erőpotenciálja tökéletesen elegendő az autó 1,3 tonna alatti önsúlyához, az okosan működő váltó pedig a fogyasztást sem engedte sokkal 6 liter fölé. ECO üzemmódban nekem egy hosszabb szakaszon 5,7 is összejött, de inkább az egy hét alatti 6,2 litert tartom reálisnak. Külön dicséretet érdemel a hidrodinamikus működésű japán Aisin váltó, amely kiválasztott rezsimekhez tökéletesen igazodva, finoman és észrevétlenül pakolta a fokozatokat. Végezetül pedig annyit, hogy az autó futóművét kissé terepjárósra hangolták, ami a 18,9 cm-es hasmagassággal együtt némi határjárást is lehetővé tesz; elvégre mégiscsak egy crossoverről beszélünk…