Opel Corsa 1.2 Turbo GS: A frissített 6. generáció
A rüsselsheimi székhelyű márka kisautója már valóban a 6. nemzedékénél tart 1982-es bemutatása óta, sőt már ez is átesett egy ráncfelvarráson. Az új család aktuális kínálata rendkívül gazdag: a hajtásláncok és a szereltség kombinációi összesen 16 választási lehetőséget adnak. Mi ezek közül a középszerelt GS verziót kaptuk meg tesztelésre, 100 lóerős benzinmotorral és nyolcfokozatú automata váltóval.
Az alapforma nem sokat változott, viszont most már a Corsa is megkapta a Vizornak nevezett új Opel-arcot. Ez – egy magyarországi kollégámat idézve – „egyöntetű elemmé fogva össze a hűtőmaszkot, a fényszórót és a márkaemblémát”, de egyben retróelem is, lásd a Manta első nemzedékét.
Mögötte egyébként aktív hűtőrács található, amely a terhelés és a sebesség függvényében szabályozza a beáramló levegő mennyiségét. Ezen kívül új még a hátsó márkaembléma, alatta a szimmetrikus CORSA felirattal, legalul pedig a lökhárító fekete betéte, amely picit egy diffúzorra hajaz.
Kifejezetten sportos stíluselem a hatalmas tetőspoiler és az erősen megdöntött hátsó szélvédő.
A fekete tető a tesztelt középső szereltségtől standard, de az oldalüvegezést és a C-oszlopot látványosan lezáró, ugyancsak fekete keret minden típusnál az. A legvégére még annyit, hogy az autó ezen a szinten attraktív, 16 colos Tornado alufelnikkel kapható, lásd a fotókat.
Nyolchüvelykes (ám kissé puritán) digitális műszerfal, 10 colos központi kijelző, sportos szabású elülső ülések, sebességváltó gyanánt pedig egy elegáns kis pöcök a középkonzolon.
Első nekifutásra így lehetne leírni az enteriőrt, a szereltség értékesebb tételei pedig: holttérfigyelő, tolatókamera, egyzónás kézi légkondi, dombsegéd, fáradtságfigyelő, Bluetooth, Apple/Android telefonkiszolgálás. A helykínálat a kisautók átlaga, vagyis hátul erősen kompromisszumfüggő, de a fejtérrel még 182 cm-es magasságom ellenére sem volt gondom.
A koffer maradt amekkora volt, magyarán kicsi (309 l; Škoda Fabia 380, Renault Clio 391 l). USB-csatlakozóból egyetlenegy (C-típusú) van az autóban, a légkondi kezelőpultja alatt. Maga a klíma pedig klasszikus nyomógombos-tekerentyűs, ami mindenképpen piros pontot érdemel. A műszerfalhoz hasonlóan a központi kijelző grafikája sem túl attraktív, extra szolgáltatása viszont a JPG-fotók megjelenítése.
A frissített Corsa motorkínálata kizárólag háromhengeres, 1,2-es benzinmotorokból, illetve azok öntöltő hibrid változataiból áll (75/100/130/136 LE). Tesztautónk erőforrása a középső „tiszta” benzines volt, nyolcgangos automata váltóval kombinálva. A kerek 100 lóerővel nem téptük fel az aszfaltot, de a tempós vezetéshez elég volt.
A váltó induláskor hajlamos volt némi töprengésre, kapcsolásai is picit bólogatósak, de sport-, illetve „füles” kézi rezsimben simábban és gyorsabban dolgozott. (Az automata üzemmód rezsimválasztója egyébként hárompozíciós: Eco, Normal és a már említett Sport).
Ami pedig a fogyasztást illeti, átlagos vezetési stílussal szűken 6 liter alatt tartható; tesztem kerek 6 literjében jó néhány sprintpróba is benne foglaltatik. Ami viszont nemcsak ilyenkor, hanem normális vezetéskor is kicsit zavart: a háromhengeres motor kerregése túlságosan behallatszik az utastérbe. Egy picivel jobb zajszigetelés még igazán beleférhetett volna a frissítésbe…
