Mit érdemes a pszichedelikumokról tudnunk?
Legutóbbi írásomban a marihuánával foglalkoztam, most a kábítószerek témáját folytatva a pszichedelikumokon a sor. A pszichedelikumok talán még nincsenek annyira benne a mindennapi közbeszédben, mint a marihuána és alkaloidái, de ami késik, nem múlik, mert a nyugati világban egyértelműen forró témának számítanak.
A pszichedelikumok jótékony vagy éppen káros hatásairól csupán érzelmek mentén tudnánk beszélni, ha nem tekintenénk – legalább vázlatosan – át az agyműködés ide vonatkozó jellemzőit. Először is a neuromoduláció jelenségével kell megismerkednünk. Az agyban az idegsejtek között alapvetően kétféle információtovábbítás lehetséges. Az egyik a már említett neuromoduláció, a másik pedig az elemi, elsődleges információtovábbítás.
A látás mellett ilyen a fájdalom is. Megszúrjuk magunkat egy tűvel vagy megcsíp egy rovar, és a fájdalom kiindulási helyéről, idegsejtről idegsejtre továbbítódik a jelzés. A neuromoduláció ezeket az elsődleges információtovábbítási útvonalakat befolyásolja, modulálja, felerősíti vagy akár tompíthatja is.
A neuromoduláció érezteti hatását a hangulatunkban is. A hangulat tulajdonképpen annak leképeződése, hogy miképpen értékeljük a világot és milyen módon vagyunk hajlandók reagálni rá. A hangulati színezet beállításáért a neuromoduláció révén felelősek egyes agyi központok. Fontos még megemlítenünk, hogy ezek a neuromodulátoros agyi központok sok tekintetben hasonlóak az ember és a rágcsálók, a leggyakrabban használt kísérleti állatok között. Hangsúlyozandó azonban, hogy lényeges különbség a fajok között az agykéreg és más „magasabb rendű” agyi központok befolyásolási képessége a neuromoduláció központjaira. A neuromoduláció klinikai jelentőségét jól mutatja, hogy hangulatzavarok esetén valamelyik neuromodulátor-rendszer romlik el.
A neuromoduláció közvetítői ugyanúgy kémiai molekulák, mint az általam elsődlegesnek nevezett idegi információtovábbítás közvetítői. A neuromoduláció esetében sokkal változatosabbak ezek a molekulák, vagyis a neurotranszmitterek. Ilyen vegyület például a szerotonin, a dopamin, az acetil-kolin. És meg is érkezünk a pszichedelikumokhoz.
A pszichedelikumok olyan növényi vagy gomba, esetleg állati eredetű vegyi anyagok, amelyek bizonyos neuromodulátorok, például a szerotonin hatását képesek (részben) utánozni. A pszichedelikumok jellemzője, hogy mintegy kitágítják az elmét, vagy ahogyan sok helyütt fogalmaznak: módosult tudatállapotot hoznak létre. Emlékezhetünk a Lucy című 2014-es francia filmre, amelyben a főhősnő különleges képességeiért tulajdonképpen egy pszichedelikus kábítószer volt felelős. Ez a film sokak elképzelését alakíthatja, befolyásolhatja az elmeműködés fokozásáról, kitágításáról, egyfajta különleges spiritua-litás eléréséről. A film története persze agykutatói szemmel marhaság, egyáltalán nem ezt jelenti a módosult tudatállapot, az emberiség pszichedelikumokba fektetett reménykedését azonban jól megjeleníti.
Ismertebb pszichedelikumok az LSD, a DMT, a ketamin, a pszilocibin, az ayahuasca, a meszkalin. Tudománytörténeti jelentősége van az LSD-nek. Az idegrendszer ingerületátvivő molekuláinak megismerése előtt, még az 1940-es évek elején derült fény a pszichedelikus hatására, és a vele végzett kutatások hozzájárultak a szerotonin ingerületátvivő képességének megismeréséhez. A szerotonin lett a második molekula, amelynek bizonyították az idegi ingerületátvivő képességét. Kezdetben nagy reményeket fűztek a pszichedelikumok terápiás alkalmazásához, például alkoholbetegek leszokásában látták jótékony hatását. Tudatmódosító hatásuk azonban sok ellenérzést váltott ki, így aztán mellőzték ezeket a drogokat a terápiákból.
Árnyoldalaként azt szokták kiemelni, hogy nem megfelelő helyzetben, nem alkalmas személyiségnél negatív, traumatizáló élmény társulhat az alkalmazásához. Szerintem a pszichedelikumok „csodaszeres” narratívájában egy pozitív elem van csupán, hogy a szakember terápiás felügyeletét hangsúlyozzák. A marihuánánál viszont aligha találkozunk ilyen vélekedéssel – sajnos! Attól azonban, hogy a pszichedelikumok alkalmazása szakemberek felügyelete mellett zajlik, még nem veszélytelen.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a vegyületek sem mások lényegileg, mint a neuromodulátoros rendszereken keresztül ható gyógyszerek.
A különbség annyi, hogy az egyiket egy kaktusz gyökerében találjuk meg, a másikat pedig gyógyszergyárban szintetizálják. Ezek veszélyeinek megértéséhez látnunk kell, hogy az idegrendszer normális, élettani működése során egy-egy neuromodulátor lokalizáltan, egy adott idegsejt-idegsejt kapcsolatban érvényesül.
Hatásosak lehetnek persze a pszichedelikumok a hangulatzavarok kezelésében, csupán fokozott óvatosság szükséges. Ne narratívák alapján döntsünk, hanem a szakmai megalapozottság igényével. Ehhez azonban jelen kell lennie a tudományos gondolkodásnak a társadalom szövetében.
Megjelent a MAGYAR7 24. számában.
