Masch Antal emlékezete Mosonmagyaróváron
Mosonmagyaróvár ma egy 35 ezer lakosú kisváros félúton Pozsony és Győr között. 1966-ban tárták fel a legnagyobb természeti kincsét és „vonzerejét”, a 75 °C-os termálvizét, amely reumatikus és mozgásszervi betegségek, légzőszervi problémák, gyomor- és bélbántalmak gyógyítására alkalmas. Van azonban ennek a helységnek más értékes kincse is, amely legalább olyan jelentős, mint a város gyógyvize, ez pedig a felsőfokú agrárszakember-képzés nemzetközi hírű intézménye, a győri Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kara, amely az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Magántanitézet jogutódja.
A Magyaróvári Gazdasági Akadémia szerepét és jelentőségét a magyarországi szakemberképzésben hosszan ecsetelhetnénk, hiszen az intézmény alapításának bicentenáriuma alkalmából egy három vaskos kötetből álló kiadványban igyekeztek ezt összefoglalni, de maguk az összeállítók is jelezték, hogy bőven lenne még mit kutatni és közreadni.
Az Akadémia alapítója az utolsó lengyel király, III. Ágost fia és Mária Terézia királynő veje (Mária Krisztina főhercegnő férje), Albert Kázmér (1738–1822) szász-tescheni herceg volt, aki nászajándékba kapott több birtokot is, ezek központja Magyaróvárott volt. Miután 1798-ban felesége elhunyt, visszavonult a közélettől és elsősorban birtokainak fejlesztésére koncentrált. Ebben főkormányzója, Wittmann Antal (1771–1842) volt segítségére és ő győzte meg a főherceget, hogy hasznos lenne gondoskodni a megfelelő agrárszakemberek képzéséről és ehhez létre kellene hozni egy oktatási intézményt. Ez az elképzelés öltött testet 1818-ban és az eltelt több mint 200 év során sok ezer szakember fejezte be eredményesen a tanulmányait Magyaróvárott és munkájával jelentős mértékben járult hozzá a magyarországi (illetve az osztrák, a német stb.) növénytermesztés, állattenyésztés és élelmiszeripar eredményeihez.
A tanintézet első évfolyamába 22 hallgató iratkozott be, közülük 17-en „hungarus”-ok (tehát magyarok) voltak, 4 hallgató neve mellett az „Austriacus” megnevezés szerepelt, 1 hallgató pedig Silesita (sziléziai) volt. Ez persze nem volt véletlen, hiszen Albert Kázmérnak nemcsak Magyarországon, hanem Ausztria és Cseh- és Morvaország területén is voltak birtokai és az intézmény elsősorban ezek kezelésére képezett szakembereket. Később természetesen bővült a hallgatói kar, ahogy a tanári karban is egyre nagyobb számban felkészült oktatók tevékenykedtek.
Az oktatás nyelve kezdetben latin, majd - mint az ország hivatalos nyelve - a német volt, 1869-ben bevezették a magyar nyelven történő képzést a magyar nemzetiségűek számára, majd másfél évtizeddel később a német tagozatot megszüntették. Ezekben a változtatásokban fontos szerepe volt az Akadémia egyébként osztrák–német nemzetiségű tanárának, Masch Antalnak (1809–1884), aki 44 éven át tanított az Akadémián és ebből 25 évig igazgatóként, 11 évig pedig igazgatóhelyettesként. Ezekből az adatokból is érzékelhető talán, hogy milyen meghatározó szerepe volt az intézmény tevékenységében. Ezen a tényen az sem változtat, hogy utolsó éveiben szembekerült a tanári karral, amely két beadványban is szorgalmazta az Akadémiát fenntartó földművelésügyi minisztériumnál az infrastruktúra bővítését és korszerűsítését, valamint a nagyobb önállóságot. Ez alatt elsősorban azt kell érteni, hogy a tanári kar szerette volna elérni, hogy maga válassza meg az Akadémia igazgatóját és ne a minisztérium jelöljön ki valakit ebbe a tisztségbe. A beadványokról azonban Masch Antal aláírása hiányzott, és emiatt a felettes szerv inkább a kényelmesebb megoldást: az elutasítást választotta.
A cikk megírását azonban nem a magyaróvári Akadémia múltjának bemutatása inspirálta, hanem az a tény, hogy az Akadémia leghosszabb ideig regnáló igazgatója, Masch Antal kettős (születésének 215. és halálának 140.) évfordulója alkalmából szeptember végén emlékülést tartottak Mosonmagyaróváron és ebből az alkalomból felállították a legendás igazgató új síremlékét is, miután eredeti sírhelye krimibe illő módon „eltűnt” az 1950-es években. Mielőtt erről bővebben is szólnánk, foglaljuk össze röviden Masch Antal életútját.
A kettős évforduló közeledtével, 2022 májusában az Óvári Gazdászok Szövetsége Egyesület közgyűlésén egy javaslatot terjesztettek a tagság elé, és ebben kezdeményezték a Masch Antal Emlékbizottság létrehozását azzal a céllal, hogy rendezzék a jeles intézményvezető síremlékének ügyét és megszervezzék annak méltó gondozását.
Masch Antal eredeti kriptája az 1950-es évek legelején – ma már tisztázatlan körülmények között – egy más család tulajdona lett. Masch Antal sírja 10–15 méterrel távolabbra „került”, ahol egy emléktáblán tüntették fel a nevét, akadémiai tisztségét, valamint születésének és halálának esztendejét, de ott nem az ő földi maradványai pihentek. Az Emlékbizottság hiába kutakodott a temetői nyilvántartásban, ott nem talált eligazító bejegyzést erről a fejleményről, sőt arra vonatkozóan sem volt utalás, hogy az „eltulajdonított” kriptában korábban Masch Antal koporsóját helyezték el. Elképzelhető, hogy a kripta 1983-as felújításakor az exhumálást követően Masch Antal maradványait egy közelben felszabadult sírba helyezték át. A szeptemberi megemlékezés kapcsán megjelentett kiadványban többek között ez olvasható:
Miután az Emlékbizottság arra a következtetésre jutott, hogy egy elhúzódó, költséges, ráadásul kétes kimenetelű jogi procedúra lenne annak bizonyítása, hogy Masch Antalt a kisajátított kriptában helyezték el, egy szimbolikus sírhely kialakításáról döntött. Ezt követően adománygyűjtést szervezett az óvári gazdászok és más támogatók körében. Ennek köszönhetően összejött a szükséges összeg és 2024. szeptember 25-én ünnepélyesen felavatták Masch Antal emlékhelyét. Ebből az alkalomból Nagy István agrárminiszter, az Emlékbizottság fővédnöke (aki korábban a Magyaróvári Akadémia diákja, majd pedig Mosonmagyaróvár polgármestere is volt) mondott ünnepi beszédet. Egyebek között ezt tartotta fontosnak kiemelni:
A kiadványban, amelyből fentebb idéztem, korabeli dokumentumokkal, festményekkel és fényképekkel színesítve olvasható Masch Antal életrajza és magyaróvári tevékenységének minden fontos részletre kiterjedő összefoglalása.
A cikk megírása kapcsán köszönet illeti dr. Cser János címzetes egyetemi tanár segítségét, aki a Masch Antal emlékülés c. kiadvány egyik szerzője és szerkesztője volt.
