Márton-napi hagyományok: amikor a libasült és az újbor nem hiányozhat az asztalról
Szent Márton napjához, november 11-hez számos hagyomány, népszokás kötődik, mindemellett az adventi böjtöt megelőző utolsó nap, s ekkor még szabad jókat falatozni, illetve mulatságokat tartani.
Az asztalról tájainkon nem hiányozhat a hagyományos libafogás és az újbor sem. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok.
Szent Márton Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.
Márton katona volt. Ő az első szentként tisztelt hitvalló, az elsõ nem vértanú szent. Miután az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.
Életét csodák, gyógyulások kísérték, munkáját kitartóan végezte egészen 397. november 8-án Candes-ban bekövetkezett haláláig. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban helyezték örök nyugalomba, sírja felett kápolnát emeltek.
Szent Márton és a koldus
Ifjú korában tisztként szolgált a római hadseregben. Egy különösen hideg téli estén lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt. Egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Megszánta a szerencsétlent, és megfelezte vele köpenyét. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta.
Hogyan kapcsolódik Szent Márton neve a ludakhoz?
371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő tiltakozott megválasztása ellen. Alázatból a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. A legenda szerint a ludak elárulták gágogásukkal, így “kénytelen volt” a püspökséget elvállalni. Fontos hittérítő munkát végzett, a környező pogány falvak nagy részét megtérítette.
Márton és a bor
A magyar nyelvterületen sokfelé elterjedt Szent Márton személyének és a bornak az összekapcsolása.
Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.
Bálint Sándor szerint Szent Márton pohara a középkorban szentelmény lehetett, az elnevezés pedig a Márton-napi áldomás és a gyógyító célú borivások emlékét őrzi.
A középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a kenyér és bor elfogyasztása után a lázbetegek és az ördöngösök gyógyultan távoztak.
A Nagypoharú Szent Márton kifejezés utal a búcsúnapján elfogyasztott mártonborra.
Szent Márton püspök vesszeje
Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.
Márton napján ezért a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel.
Ezek közül egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot ígért.
A vessző átadásakor köszöntőt mondtak:
Márton-naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. A naphoz kapcsolódóan beszélhetünk keresztény és pogány szokásokról egyaránt.
Márton-napi időjárási megfigyelések
Eljött Márton fehér lovon: akkor mondták ezt, mikor Márton napon havazott, akkor ugyanis enyhe, latyakos télre számítottak.
Ha nem fagyott november 11-én, vagyis Eljött Márton barna lovon, akkor viszont kemény, fagyos tél volt kilátásban.
A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
„Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” - szól a népi bölcsesség
A népi megfigyelések szerint "Ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál".
Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. Az e napi szép időt, Szent Márton nyaraként is emlegetik Baranyában.
„Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél.
A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.
Márton napján „Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen.
A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk.
Csallóközben az aznapi havazás további harminc napig tartó havazást ígért.
Liba csontja, mint időjós
Márton-napján a sült liba mellcsontjából az időjárásra is szoktak jósolni. Megvizsgálják a sült mellcsontját, melyből következtetést vonnak le, megjósolják, milyen idő várható a télen.
Ha a lúd mellcsontja barna és rövid, sáros, esős lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.
A csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.
Más időjárási megfigyelésekből a következő évi szőlő- és bortermésre próbáltak következtetni.
Úgy tartották, ahogy Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre. Ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel.
A jövőt illetően nem csak az időjárás megjóslása lehetséges ezen a napon. Feltehetően népi tapasztalatok alapján egészen abszurd babonák is fonódnak november 11-e köré.
Megnyugtató jóslat
A hiedelem úgy tartja, hogy
aki Márton napján spicces lesz a friss bortól, azt elkerüli jövő évben a fej- és gyomorfájdalom, s a közérzete kifogástalan lesz.
Tilos a házimunka
A Márton-nap gonoszjáró nap is egyben. Ilyenkor az asszonyoknak tilos dolgozniuk, főképpen mosni és ruhát szárítani, mert az a marhák közt dögvészt okozna.
Répaevés veszélye
Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.
Márton-napi éjszakai álom
Végül, de nem utolsósorban, aki november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz - szól a népi bölcsesség.
Püspökfalat
Márton napján, ha libát sütöttek, szokás volt küldeni belőle az egyházi méltóságoknak, a papnak is. Ráadásul a küldött rész leggyakrabban az állat hátsó fele volt, ezért ezt el is nevezték püspökfalatnak.
Parasztújév
November 11-e az ún. parasztújév is.
A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.
Lámpás, fáklyás felvonulások
Sokfelé terjedtek el a lámpás, fáklyás felvonulások (Martinsumzug), elsősorban a német nyelvterületeken és Hollandia egyes részein.
Van, ahol tüzeket gyújtanak, máshol lampionokkal sétálnak a korán leszálló sötétben, van, ahol egy Mártonnak öltözött lovas vezeti a menetet.
A magyarországi német közösségek is szerveznek ilyen ünnepségeket.
Olyan kövér, mint Szent Márton lúdja. (Az elhízott emberekre használták ezt a hasonlatot, mivel a libák is Márton napra érték el a süthető méretet.)
Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta. (Régen történt, ami szóba került.)
Aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik!
Szent Márton napján, aki nem iszik bort az szamár, aki túl sokat iszik, az kétszeresen az.
A bornak Szent Márton a bírája. (Az őszi időjárás dönti el, hogy milyen minőségű lesz a bor.)
A Pannonhalma melletti Écs falu regulája szerint:
Aki Márton-napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.
Hasonló Zalalövő tanítása is: Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.
Manapság egyre több helyen élednek fel a Márton-napi népszokások, óvodákban, iskolákban is például. A vendéglátásban pedig szintén kiemelt figyelmet kap az újbor és a libalakoma is.
