Magyarország első vasbeton hídjának építője
Groffits Gábor nevét ma már kevesen tartják számon, tájainkon pedig talán nem is hallottak róla. Pedig ő is földink volt. 140 esztendeje, 1880. március 21-én az Érsekújvárhoz közeli Tótmegyeren született, amelynek akkoriban még jelentős magyar lakossága is volt.
Édesapja, Groffits Ármin vasúti mérnök a fiát a pozsonyi főreáliskolába küldte, ahol kiváló eredménnyel érettségizett. A matematika és a fizika mindig is érdekelte, ezért nem meglepő, hogy a budapesti József Műegyetemen kitüntetéssel szerezte meg építészmérnöki oklevelét. Itt lett tanársegéd a vízépítéstani tanszéken, majd néhány évet Németországban töltött. Berlinben az egyetemen oktatott, később pedig gyakorlati ismeretekre is szert tett, miután néhány vasbetonnal foglalkozó cégnél volt alkalmazásban.
1907-ben tért vissza Magyarországra, s máris komoly feladatot kapott: megtervezhette Magyarország első vasbeton hídját. A korabeli lapok leírása szerint egy háromnyílású vasúti ívhíd volt, amely a Garam folyó felett vezetett Garamkövesd közelében.
1908. augusztus 4-én adták át, miután komoly próbaterhelésnek tették ki, és a híd jól bírta a több mint száztonnás terhet vontató gőzmozdony kényelmes áthaladását. Ma már csak korabeli fotók alapján tudunk képet alkotni arról, hogyan nézett ki, a 2. világháború utolsó heteiben ugyanis a visszavonuló németek felrobbantották.
Groffits Gábor ezzel a munkájával megalapozta további pályafutását, amely már nem a hídépítéssel volt kapcsolatos. A Keszthelyi Gazdasági Akadémia műszaki tanszékén helyezkedett el, és a mezőgazdasági épületek korszerűsítésének lehetőségeit kutatta.
Számos cikket, tankönyvet írt a témában, de emellett fontosnak tartotta, hogy a mezőgazdasági termelést is hatékonyabbá tegye. Egyidőben a Köztelek című szakmai lapot szerkesztette. Az ismeretterjesztést sem vetette el, a Magyar Rádióban az 1920-as évek végén előadássorozata volt, ezek az írásai később könyvben is megjelentek.
Groffits különböző szövetkezetek megszületésénél bábáskodott mind Keszthelyen, mind Mosonmagyaróvárott, ahol 1930-ban a Gazdasági Akadémia igazgatójává nevezték ki. Sokat fáradozott az intézmény felszereltségének a bővítése érdekében, de elsősorban oktatói és tankönyvírói tevékenységét kell kiemelni.
Amikor az Akadémián lehetővé vált a dékáni tisztség létrehozása, Groffits Gábor lett az első ezeknek a vezetőknek a sorában. Már ezt megelőzően a felsőház tagjává választották, ahol több alkalommal sürgette a mezőgazdaság felsőfokú oktatásának a bővítését.
1945-ben menesztették az Akadémiáról, ezért visszatért Keszthelyre, ahol a helybeli kisiparosoknak köszönhetően kapott egy szerény nyugdíjkiegészítést. 1947-ben valakinek eszébe jutott, hogy korábban már tanított a Keszthelyi Gazdasági Akadémián, talán hasznos volna, ha a tudását megosztaná a pályán induló szakemberekkel. Az intézmény kultúrtechnikai tanszékének a vezetését bízták rá, de a kommunista hatalomátvétel ennek is véget vetett.
Életének utolsó éveit Keszthelyen töltötte, itt is fejezte be földi pályáját 1957. március 19-én, két nappal 77. születésnapja előtt. Halálának 60. évfordulóján Mosonmagyaróvárott, a Gazdasági Akadémia jogutódjának, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Karának épületében felavatták acéllemezekből készült mellszobrát, Majoros Áron Zsolt alkotását.
