Magyarok az olimpiákon XI.: London 1948
Egy évvel a berlini játékok után pótolhatatlan veszteség érte az olimpiai mozgalmat, szeptember 2-án elhunyt a 74 éves Coubertin báró. Bármilyen furcsán is hangzik, lehet, jobb is volt így, nem kellett átélnie a második világégést. Nem látta, ahogy újabb két olimpia (a XII. és XIII., Helsinki és London) tűnik el a lángokban.
Miután véget értek a harcok, az olimpiai láng újra fellobbant. A NOB svéd elnöke, Sigfrid Edström 1946 decemberében egy levelet írt a nagyvilágnak: „A világ ifjúsága ismét találkozik, hogy baráti küzdelemben mérje össze erejét. Erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Két borzalmas világháború után vagyunk, és ezekben az emberiség már-már elmerült. … Ahhoz, hogy céljainkat elérjük, szükséges, hogy egy-egy ország ifjúsága minél jobban megismerje a szomszédos országok sportolóit. Ennek nagyszerű eszköze az olimpia... Remélem, és teljes szívemből kívánom, hogy a mi olimpiai játékaink a béke eszközei legyenek."
A rendezési jogot az 1944-es helyszínnek adták, bár pályázott 4 amerikai és egy svájci város is. Négy évtizeddel az első angliai játékok után, újra Londonban gyűlt össze a világ több mint 4000 sportolója.
A szervezők igyekeztek mindent megtenni, de a háború nyomait még nem sikerült eltüntetni. Folyt a romeltakarítás, a bombázások nyomainak eltüntetése, nem volt olimpiai falu, a sportolókat kaszárnyákban, iskolai kollégiumokban helyezték el. A közlekedés sem volt zökkenőmentes, előfordult, hogy órákig kellett várakozni, míg a sportolók eljutottak a versenyek helyszínére. Britanniában még jegyrendszer volt érvényben, ezért több csapat saját ellátmányt hozott magával.
A játékokon 59 ország vett részt, a németek, japánok és a szovjetek nem voltak jelen, bár az utóbbi küldött megfigyelőket. Sztálin talán úgy gondolta, előbb körülnéznének, mielőtt belevágnának az imperialisták elleni küzdelembe.
A résztvevő országok listája mutatta az időközben bekövetkező politikai változásokat is. Először vett részt: Pakisztán, Burma (a későbbi Mianmar), Ceylon (Srí Lanka), Libanon, Irak, Irán (bár egyes források szerint a második olimpián már volt egy iráni versenyző), Dél-Korea és Venezuela.
A játékok egyik nagy sztárja volt a kétgyermekes holland édesanya, Fanny Blankers-Koen, aki négy számban diadalmaskodott. Ő volt a távolugrás világcsúcstartója, de mivel a döntője egybeesett a 80 méteres gátfutással, inkább azt választotta. Tökéletes döntés, mondhatjuk, mert így a távolugrás olimpiai bajnoka Gyarmati Olga lett, 570 centis ugrásával.
Londonban sem maradtak el a rendszeres olimpiai furcsaságok. A teljesség igénye nélkül néhány a legviccesebbek közül:
Kosárlabdában másodszor is nyert az USA, a labdarúgó meccseket pedig olyan legendás helyszíneken rendezték meg, mint a Highbury (Arsenal), a White Hart Lane (Tottenham), a Craven Cottage (Fulham), a Selhurst Park (Crystal Palace) és a Fratton Parkb (Portsmouth), csak a legjobb négy közé jutók költözhettek be a Wembleybe.
A Wembley adott helyt a nyitó ceremóniánakis, ahol csaknem 90 ezer ember látta, ahogy VI. György király hivatalosan is megnyitja az olimpiai játékokat. A magyar küldöttség a Kossuth-címerrel vonult be, zászlónkat Németh Imre vitte.
Sportolóink 10 aranyat, 5 ezüstöt és 13 bronzot nyertek.
Az egyik bronzérmünket a művészeti versenyekben szereztük. A szombathelyi születésű Földes Éva, francia-olasz-latin szakos tanárnő újságíróként dolgozott, az olimpián tolmácsként és titkárként volt jelen. Emellett pedig a Fiatalság forrása című szerzeményével irodalom kategóriában harmadik lett.
Első aranyunkat a zászlóvivő, Németh Imre nyerte. Németh 1917-ben született Kassán, a kalapácsvető bajnok részt vett a Népstadion építésében, majd annak igazgatója lett. Hosszú éveken keresztül volt az atlétikai szövetség elnöke, a fia, Miklós 1976-ban lett olimpiai bajnok gerelyhajításban. A magyar versenyzők az olimpia előtt Tatán készültek, s már itt világcsúcsot dobott Németh – 59 métert. A Londonból tudósító Szepesi Györgytől tudjuk (Galambos fedőnéven folytatott, III/III-as ügynöki munkáját most ne bolygassuk), hogy a kalapácsvetés döntője egy órával késett. A magyar atléta első kísérlete nem érte el az 54 métert sem, utolsó dobásával azonban olimpiai bajnok lett. A sajtópáholyban a svédek hümmögtek, hogy ez a cingár gyerek nem dobhatott szabályos tömegű kalapáccsal. Az eredményjelzőn azonban ott volt feketén-fehéren, az első Németh Imre 56, 07 méterrel.
Tíz arany közül kettőt szereztek a gyengébbik, de szebbik nem képviselői. Az egyiket a már említett Gyarmati Olga, a másikat pedig a szobatársnője Elek Ilona szállította. A korabeli tudósítás szerint: „Gyarmatit szólítják. Ugrik. Az ugrás jó (nagy), de nem közlik az eredményt, mert közben – rendezés, oh! – eredményt hirdetnek. Némi vigasz: éppen a magyar himnusz szól. Elek "Csibi" az örömtől sírva áll a dobogó közepén. Gyarmati irigykedve nézi szobatársnőjét, de nem sokáig. Kiírják végre az eredményt: 569,5 cm, és mehet ő is – sírva – a barátnője után a Wembley stadion dobogójának legtetejére." Elek megvédte berlini címét tőr egyéniben.
A legendás Gerevich Aladár itt szerezte meg egyetlen egyéni bajnoki címét kardvívásban, az már csak természetes volt, hogy csapatban is mi győztünk.
A csapat két helyen változott az ántivilág nagy csapatához képest, ekkor aratta első sikerét Kárpáti Rudolf, a hatszoros olimpiai bajnok. 1999-ben halt meg, utolsóként a három testőrként emlegetett fantasztikus Gerevich-Kovács Pál-Kárpáti trióból. A csapatverseny kezdetén jött a hír, megszületett Gerevich második gyermeke, a hangulat a tetőfokára hágott, és ezt az ellenfelek szenvedték meg igazán.
Egyiptom, Argentína, a lengyel testvérek után jött a négyes döntő. Előbb legyőzték a két magyarral felálló amerikaiakat, majd jöhetett a vívás „El Clasicója”, az olaszok elleni küzdelem. 10-6 ide, majd egy laza csukló gyakorlat a flamandok és vallonok országa, vagyis Belgium ellen – 12-4. Berczelly Tibor fenomenálisan vívott aznap. Berczelly Ludovika Akadémia hallgatója volt, majd a Honvéd Tiszti Vívó Klub tagja, innét került a Csepeli MTK-ba majd a Budapesti Vörös Meteorba. 28 bajnoki címével ő a rekorder magyar bajnok egyéniben.
A vívókra egyáltalán nem vonatkozott, de a többi sportolónkra sem nagyon Sebes Gusztáv (az Aranycsapat szövetségi kapitánya volt) elmés megállapítása: „A tíz olimpiai győzelem megmutatta, hogy a magyar sportolók felismerték osztályhelyzetüket és megalkuvás nélkül haladnak a népi demokrácia útján…"
Hát igen, egy évvel voltunk a kékcédulás választások után, Rákosi és elvtársai vezették az országot.
A bőség zavarával küzdünk, mikor a terjedelmi korlátokat is betartva kell szólnunk a londoni olimpia magyar hőseiről. Mindenképpen említsük meg Bóbis Gyulát, aki 39 évesen nyert aranyat szabadfogású birkózásban, egy 12 évvel fiatalabb svédet legyőzve. Kötött fogásban is sikeresek voltunk 1 ezüst és két bronzéremmel: Szilvásy Miklós, Tóth Ferenc és Ferencz Károly révén. Aranyat nyert lövészetben Takács Károly, aki már fiatalon katonának állt, és egy balesetben elvesztette jobb kézfejét. Emiatt kénytelen volt ballal írni és lőni, ez olyannyira jól sikerült, hogy Londonban és négy évvel később Helsinkiben is bajnok lett.
A vizes versenyeket az Empire uszodában, 4 x 200 m-es férfi gyors váltó a Nyéki Imre, Mitró György, Szathmáry Elemér, Kádas Géza összetételben, ezüstérmes lett a világcsúcsot úszó Egyesült Államok mögött. Vízipólósaink is ezüstérmesek lettek az olaszok mögött, miután a körmérkőzések során vereséget szenvedtünk tőlük, és egy döntetlen is becsúszott a hollandok ellen. Ökölvívásban két aranyat is kipofoztunk magunknak. Az 54 kilós Csík Tibor és a 73 kilós Papp László, róla még lesz szó.
Most inkább nézzük közelebbről Csíkot, akinek taktikája azon egyszerű megfontoláson alapult, hogy, ha előbb kiüti ellenfelét, mint az őt, akkor megvan a győzelem. Bokszolóinknak a bírói elfogultsággal is meg kellett küzdeniük, a torna során a bírók háromnegyedét kizárták részrehajlás miatt. Augusztus 13-a péntek nekünk nem szerencsétlenséget hozott, mint a legendák szerint a templomos lovagoknak a középkorban, hanem négy aranyat. Papp Laci, Csík Tibi, Gerevich Aladár és Pataki Ferenc tornász is első lett. Csík olasz ellenfelét, Zuddast győzte le a döntőben. A Times így írt: „Zuddas nagyobb klasszis, és sokkal képzettebb ökölvívó, de hát hogyan tudott volna ellenállni ennek a kis magyar tigrisnek?” Tornászaink is kitettek magukért, az aranyon kívül 2 ezüst és 3 bronz is jutott a Kárpátok ölelte Csonkaországnak.
