Magyarok az olimpiákon VII.: Párizs 1924
Még javában zajlottak a stockholmi játékok, amikor a NOB úgy döntött, hogy a következő olimpia rendezési jogát Berlin kapja. Erről azonban elfelejtették értesíteni Gavrilo Principet, így az 1916-os játékok eltűntek a Nagy Háború lőporfüstjében, és velük együtt a budapesti rendezés lehetősége is.
Pár nappal a végzetes szarajevói lövések előtt Párizsban tanácskozott a NOB. Belga javaslatra szavaztak a VII. olimpia helyszínéről, Budapest 21:7 arányban győzött Antwerpennel szemben. Ez nem volt kötelező érvényű szavazás a játékok helyéről, mindössze elismerték, hogy fővárosunkat a jelentkezés alkalmával elsőbbség illeti meg.
A történelem azonban közbeszólt, a hatodik olimpia elmaradt, a hetediket pedig Antwerpenben rendezték meg, az első világháború vesztes államai nélkül.
A NOB állásfoglalása szerint ugyanis „egy olimpiát lehet meg nem tartani, de nem lehet elhalasztani. Ennek következtében a VI. olimpia nincs többé, és a már megállapított jelentkezések a VII. és a VIII. olimpiára megtartják érvényüket.” A belgák élve rendezői jogukkal nem hívták meg a vesztes államokat, ott voltak azonban olyan eddig soha nem létező országok, mint Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Először vett részt például Lengyelország, Haiti és Uruguay is. Ezen a csonka olimpián húzták fel először az ötkarikás lobogót, amit Coubertin tervezett. Elmondása szerint az olimpiai zászló a fehér háttér előtt öt összefonódó karikája (kék, sárga, fekete, zöld és piros) jelképezi az öt kontinenst, akiket az olimpiai eszme egyesített, és azért ez a hat szín, mert ezek minden nemzeti zászlón megtalálhatóak. Antwerpenben tették le először az ötkarikás esküt a sportolók.
A következő párizsi játékokra 1924-ben, Németország kivételével, visszatérhettek a vesztes államok is. A magyar csapatnak egy célja volt, az éremtáblázaton legyőzni a kisantantot – ez sikerült is. Az 1910-ben indult Sporthírlap, amely a „testedzés minden ágával és a lósporttal foglalkozó újság” volt a következőket írta a trianoni csonkítás kapcsán:
Párizs, a nem túl szép emlékű 1900-as játékok után, másodszor volt a házigazda. Coubertin külön kérésére, az olimpiai eszme felújításának 30-ik évfordulójára való emlékezéssel jelölték ki a helyszínt. A május elejétől július végéig tartott versenyeken 44 ország több, mint 3000 versenyzője indult, köztük 135 nő. Az olimpia egyik legnagyobb sztárja, a finn Paavo Nurmi öt aranyat nyert. Johnny Weissmuller, ismertebb nevén Tarzan úszásban 3 arany és 1 bronzot vihetett haza. A dzsungel királya a Temesvárhoz tartozó Szabadfalván született, sváb szülők gyermekeként, akik aztán kivándoroltak az Egyesült Államokba.
Magyar csapat 89 főből állt, 3 női sportolóval a soraikban. Zászlóvivőnk Toldi Sándor református lelkész volt, aki diszkoszvetésben a kilencedik helyet végzett.
A művészeti versenyek zsűrijébe meghívták Bartók Bélát is, de ő nem tudott részt venni a bíráskodásban. Sportolóink 2 arany, 4 ezüst és 4 bronzéremmel tértek haza. Az ország nehéz anyagi helyzete miatt gyűjtést szerveztek, hogy legyen elég pénz a kiutazáshoz, például kiadták az ország első sportbélyegét. Labdarúgóink ismét nagy reményekkel indultak, az első körben simán verték a lengyel csapatot 5-0-ra, de aztán jött az egyiptomi csapás, 3-0-val küldték haza legjobbjainkat. Vízilabdázóink, Komjádi Béla edző vezetésével, az ötödik helyen végeztek. Az első körben, minden idők leghosszabb mérkőzésén, 7-6-ra legyőztük a briteket, de a következő fordulóban a belgák megállították a csapatot.
Mindenképpen meg kell emlékeznünk Tary Gizelláról, aki tőrvívásban hatodik lett, ő az első női pontszerzőnk olimpiák történetében.
Tízgyermekes családba született, 20 évesen beiratkozott Rákosi Szidi színészképző iskolájába. Itt kezdte el a vívás alapjait tanulni, majd később Fodor Károly vívóintézetében fejlődött. Megnyerte Pozsonyban az első magyar női tőrvívó bajnokságot, majd egy ideig nem is versenyzett. Az olimpia előtt pár hónappal kezdte el a felkészülést, de általában férfiakkal vívott.
Most pedig nézzük az érmeseinket. Első lett Halasy Gyula sportlövő és Pósta Sándor vívó. Halasy Budapesten és Bécsben folytatott tanulmányok után szerzett jogi és kereskedelmi diplomát. A tartalékos huszár hadnagy, mikor kitört a háború, bevonult. Harctéri teljesítményét számtalan kitüntetéssel ismerték el. A lövészárkok poklában egy akna mellette robbant fel, ezért nyolc hónapra megnémult. Vívott, lovagolt, műkorcsolyázott, majd a húszas évek elején kezdett agyaggalambokra lövöldözni. Egyébként imádott vadászni, ez nyilván jót tett célzási tudományának. Holtversenyben lett első a finn Huberrel, jöhetett tehát a szétlövés, amit „Magyarország legnyugodtabb embere”, ahogy Krúdy Gyula fogalmazott, megnyert. Csapatban hatodik lett.
Pósta Sándor 1888-ban született Pándon, Kolozsvárott járt orvosi egyetemre – fogorvosként végzett. Már egyetemi évei alatt kitűnt vívó tehetségével. Pályafutását megtörte a háború kitörése, ahonnét súlyos csípősérüléssel tért haza. Párizsban a bronzérmes tőrcsapat, illetve az ezüstérmes kardcsapat tagja volt. Teljesítményére kard egyéniben tette fel a koronát. Baján járt gimnáziumba, ezért a város biztosította részvétele anyagi költségeit. A kardcsapat az olaszokkal vívta a döntőt, amit Pósta felelőtlenségének köszönhetően a taljánok nyertek.
A zsűri ugyanis nem adott meg egy találatot a magyarnak, Pósta ezen úgy feldühödött, hogy levonult a pástról, majd később folytatva az asszót már elvesztette hidegvérét és kikapott.
Az egyéni döntőben azonban visszanyerte higgadtságát és győzött. Itt sem maradt el azonban a botrány, a 12-es döntőbe 4 olasz és három magyar került. Az olaszok legjobbja Puliti volt, társai finoman szólva sem viselkedtek sportszerűen, gyakorlatilag leszúratták magukat vele. Kovács György zsűritag nem tetszésének adott hangot, erre a heves vérmérsékletű olasz megfenyegette őt, beígérve neki egy alapos verést. Pulitit kizárták, a döntőt másnap újra vívták, a másik három olasz pedig szolidaritásból visszalépett. A másnapi döntőben hárman is egyformán álltak két magyar és a francia Ducret. Pósta olimpiai bajnok lett, Garai János pedig bronzérmet szerzett.
Ezüstérmes lett Keresztes Lajos birkózásban, illetve Somfay Elemér ötpróbában. Somfay eredeti neve Stromfeld, nagybátyja a monarchia vezérkari tisztje, Stromfeld Aurél. Ő maga is hivatásos tiszt volt, végigharcolta a Nagy Háborút, számtalan kitüntetéssel szerelt le. Máig nem tudni pontosan mi történt, de a 200 méteres futásban hat tizeddel rosszabb időt mértek neki, így az összetett eredményekben a finn versenyző nyert. Keresztes a Szovátától pár kilométernyire fekvő Alsósófalván született. Hentesinasként dolgozott, orvosi tanácsra kezdett birkózni a Húsos SC-ben, majd a MAC versenyzője lett. Az olimpián kötöttfogásban indult és lett ezüstérmes. Vele még a következő részben is találkozhatunk. Bronzérmes lett, a már említett Garai Jánoson és a tőrcsapaton kívül, a birkózó Badó Rajmund, és az úszó Bartha Károly. Bartha focistaként kezdte, majd két évvel az olimpia előtt cserélte fel a zöld füvet az úszómedencére, és lett 100 háton harmadik.
