Magyar EXPO sikerek 1851–2021 - KÉPEKKEL
A Magyar Nemzeti Múzeumban 2022. december 14-én nyílt, és idén augusztus 20-áig látogatható a Magyar EXPO sikerek elnevezésű kiállítás. A 170 év 32 világkiállításának magyar sikereit felvonultató összművészeti kiállítás egyedülálló, amelyen a képző- és iparművészet mellett megjelenik az építészet, a tudomány- és technikatörténet, a kézműipar, a kereskedelem, az élelmiszeripar és a vendéglátás is.
A téma terjedelmének és gazdag tartalmának köszönhetően a megjelenő műtárgyak mind anyagukban, mind formavilágukban és értékükben rendkívül tarka képet mutatnak. A bemutatott tárgyakhoz, dokumentumokhoz, művészek, építészek, mérnökök, vállalkozók és vállalkozások történetei kapcsolódnak. A tárlat mintegy 50 magyar közgyűjtemény és magánszemély világkiállításokhoz kapcsolódó műtárgyait mutatja be egy helyen.
A második világkiállításra csupán 4 évet kellett várni, helyszíne Párizs volt, majd jött az első világháború, amely után mintegy 15 évnek kellett eltelnie a következő expóig.
A magyar képzőművészet már az első, londoni expón is megjelent, de az első, valóban komoly művészeti kollekcióval – 9 művész, Markó Károly, Lotz Károly, Than Mór, Brodszky Sándor, Ligeti Antal, Molnár József, Orlai Petrich Soma, Székely Bertalan és Wandrák Károly alkotásaival – az 1862-es világkiállításon mutatkozott be, amelynek ismét London adott otthont.
Az 1900-as párizsi világkiállításon, minden idők talán legismertebb expóján, a magyar festészetet és szobrászatot még többen képviselték: 92 festő 128 képpel volt jelen, és a díjak özönét nyerték el. De a szobrászok is kitettek magukért, Fadrusz János nagydíja mellett Stróbl Alajos és Zala György is a legmagasabb kitüntetést vehette át, mellette pedig számtalan arany-, ezüst- és bronzérmet hozhattak haza.
Az 1911-es torinói világkiállításon, amelynek keretében a képzőművészeti anyagokat kivételesen Rómában mutatták be, Szinyei Merse Pál saját kollekcióval jelent meg a magyar pavilonban.
A második világháború utáni első expóra 1958-ban, Brüsszelben került sor, ahol a legnagyobb figyelmet Csontváry Kosztka Tivadar alkotásai kapták. Magyarország pavilonja egy konszolidált, haladó és barátságos állam benyomását igyekezett kelteni a forradalom leverése után.
Brüsszel után hosszú szünet következett, és csak a rendszerváltást követően, Sevillában jelentkezett önálló pavilonnal Magyarország. Tervezője, Makovecz Imre hatalmas sikert aratott az organikus építészet remekével, és átütő templomtorony-sorozatával némileg megidézte a magyar múltat is.
A 21. század expóin fokozatosan visszaszorult a képzőművészet, a tudomány és a technikai fejlődés, illetve a környezetvédelem kerültek a fő helyre.
A világkiállítások hőskorában, egészen 1900-ig, a tárlatokat elsősorban iparcsarnokokban rendezték, kialakítva bennük a nemzetek utcáit.
Az 1900. évi párizsi bemutató volt az első alkalom, amikor Magyarország önálló nemzeti pavilonnal jelentkezett.
A következő bő 100 esztendőben a nemzetek csak ritkán építettek önálló pavilont, leginkább csak béreltek a rendező országtól egy nagy csarnokot, és azt a saját terveik alapján kívül-belül installálták. Magyarországnak önálló nemzeti pavilonja mindössze 10 alkalommal volt.
A világkiállítások jelentős szerepet játszottak az iparművészet fejlődésében. A legnagyobb sikert Fischer Mór herendi porcelánmanufaktúrája érte el, amely csaknem minden világkiállításon szerepelt, és 1958-ig rengeteg díjat „zsebelt” be. A luxuscikkeket gyártó kézműiparosok így tudták legkönnyebben meghódítani a külföldi piacokat.
A népművészet hagyományaira építve több háziipari kezdeményezés is útjára indult Magyarországon.
A torontáli szőnyegszövést Horti Pál és Vaszary János tervei segítették, 1902-ben Dékáni Árpád és Markovits Mária ösztönzésére pedig útjára indult a ma is virágzó halasi csipke manufaktúra. A két világháború között a Herendi és a Zsolnay porcelángyár mellett ekkor aratták első sikereiket olyan kiváló iparművészek, mint Kovács Margit, Tevan Margit, Gádor István, Báthory Júlia.
1855-ben Jedlik Ányos elküldte saját gyártmányú akkumulátorait a párizsi világkiállításra. 2010-ben a magyar megjelenést egyetlen találmány, a Gömböc köré építették a rendezők. A kettő között 155 év telt el, és mindkettő világra szóló sikert aratott.
A magyar borok és gabonafélék 1851 óta szerepeltek a kiállított termékek között. A Hertz szalámit 1873-ban, a Pick termékeit 1900 és 1958 között három alkalommal is díjazták. A Zwack likőrök ott voltak már az első londoni kiállításon, a Törley a századforduló óta sikeres, a gyulai kolbász Brüsszelben nyert díjat, a Gerbeaud 1900-ban saját standdal jelentkezett, Gundel Károly pedig 1939-es New York-i világkiállításon vezette nagy sikerrel a magyar éttermet.
Megjelent a Magyar7 2023/23. számában.
