Magyar csaták, csatázó magyarok: Kanyarban nincs a Trónok harca
Sorozatunk legújabb részében két nagyformátumú magyar király, Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond uralkodása között eltelt zavaros éveket vesszük górcső alá. A cím nem véletlen, e néhány év történelme, rajtaütései, királygyilkosságai és csatái simán kenterbe verik bármelyik Trónok harca regényt!
Nagy Lajosnak nem született fiú utóda, második feleségétől, Kotromanic (Bosnyák) Erzsébettől viszont lett három leánya. Sorrendben Katalin, Mária és Hedvig. Katalin nyolcéves korában meghalt, így Mária lett a trónörökös, akit IV. Károly német-római császár második fiával, Zsigmonddal jegyeztek el.
Nagy Lajos 1382. szeptember 12-én Nagyszombatban elhunyt. Küküllei Jánost idézzük:
A magyar urak elfogadták Máriát királynőnek, de ez inkább Lajos tekintélyének, emlékének szólt, mintsem annak, hogy olthatatlan vágy égett a nemes urak szívében egy női uralkodó iránt. Lajos másik királysága, Lengyelország azonban csak akkor ismerte volna el királynőjének Máriát, ha az Krakkóba költözik. Erzsébet anyakirályné erre nem volt hajlandó, így a lengyel-magyar perszonálunió felbomlott. A lengyel urak végül, két évvel később Mária húgát, Hedviget választották uralkodójuknak. A szomszéd litván nagyfejedelemnek megtetszett a fiatal lengyel királynő, s 1386-ban meg is köttetett a frigy. Ezzel egy újabb komoly játékos jelent meg Európában, a lengyel-litván unió.
Lajos halálával újra zavaros évek következtek, mintha visszatekerték volna az idő kerekét a XIV. század elejére. Folyamatos volt a főúri csoportok vetélkedése, természetesen mindenki mást látott volna szívesebben a trónon. A helyzetet tovább bonyolította, hogy Erzsébet királyné a bizalmasa, Garai Miklós nádor befolyása alá került. Az a fantasztikus ötletük támadt, hogy Máriát inkább a francia király, VI. Károly öccséhez, Orléans-i Lajoshoz adják hozzá Zsigmond helyett. Budán megjelentek az Orléans család megbízottjai és megkötötték a házasságot. Természetesen a Luxemburgok ebbe nem nyugodhattak bele, Zsigmond azonnal Magyarországra jött, és Erzsébet tiltakozásával mit sem törődve, oltár elé vezette Máriát.
Időközben egy másik főúri párt hívására a nápolyi király, Durazzói Kis Károly is megjelent az ország határain belül. Erzsébetéknek nem sikerült megfelelő támogatást szerezniük az ambiciózus nápolyi rokon ellen, ezért kénytelenek voltak átengedni neki az országot. 1385. december 31-én Székesfehérvárott megkoronázták Károlyt. Alig két hónapig kellett csak viselnie az ország irányításával járó felelősséget, mert a következő év február 24-én merénylet következtében meghalt. Még február elején történt a gaztett, Forgách Balázs pohárnokmester bement Károlyhoz, majd kardjával rátámadt. A fegyver, amit használt egy kétélű, közepes hosszúságú tőr volt, egy bicellus.
A fejére mért csapás egészen a koponyacsontjáig hatolt, és a király bal szemét is megsértette. Forgách természetesen nem ingyen vállalta a feladatot: Gimes várát és a hozzátartozó uradalmakat kapta vérdíjként. Egy krónikás szerint Erzsébet "Vágjad fiam, vágjad Forgách, tied leszen Ghimes és Gács!" felkiálltással bíztatta őt. A sebesült uralkodót Visegrádra szállították, ahol mérget szórtak a gyógyuló sebeire, más hírek szerint megfojtották. Thuróczi János krónikájában olvashatjuk:
A merénylet után újra Erzsébet és Garai kerültek a kormányrúdhoz, természetesen a megölt király támogatói ezt nem hagyták szó nélkül. Kitört a déli területeken a felkelés, ahol Kis Károly hívei tömörültek. Erzsébet a lányával odautazott, hogy lecsendesítse az elégedetleneket. 1386 júliusának végén azonban rajtuk ütöttek, a harcban meghalt Garai és Forgách Balázs, az anyakirálynét és lányát pedig elfogták. Garai és Forgách fejét egyenesen Nápolyba vitték Kis Károly özvegyének, hátha ettől enyhül a gyásza. A fogságban Mária szemtanúja volt anyja meggyilkolásának is. Természetesen Zsigmond nem tűrhette felesége megaláztatásait, ezért igyekezett megegyezni ellenfeleivel. Ez olyan jól sikerült, hogy 1387. március 31-én királlyá is koronázták. Ez után indult meg csapataival, hogy kiszabadítsa feleségét a fogságból. Ezt nyárra sikerült is, de Mária ezt követően már nem vállalt nagyobb szerepet az ország irányításában.
Nagy Lajos lányai nem éppen szerencsés csillagzat alatt születtek, hiszen Hedvig is fiatalon meghalt, Mária pedig 1395 májusában terhesen leesett a lováról és jobb létre szenderült, 24 éves volt csupán. Még a halála előtt sikerült bosszút állnia az ellentábor vezetőjén, édesanyja gyilkosán, Horváti János bánon.
– tudósított Thuróczi János.
Luxemburgi Zsigmond tehát 1387-től uralkodott Magyarországon, a neki jutott 50 évével ő a második legtovább trónon lévő királyunk Ferenc József mögött. Nagy Lajos ugyan már szembe került a törökkel, de az ő életében a törökveszély még nem volt érezhető. Zsigmondnak már sokkal komolyabb fejfájást okozott a kontyosok balkáni jelenléte. A rigómezei (1389) török diadal után a veszély már lassan az ország kapuján kopogtatott, így Zsigmond hatalmas diplomáciai erőfeszítésekbe kezdett, hogy európai támogatást szerezzen.
