Magyar csaták, csatázó magyarok: III. Henrik Magyarországon
Orseoló Péter másodszori uralkodása sem nevezhető sikertörténetnek, sőt. Az ország népe és az elégedetlenkedő főurak összefogtak, hogy leszámoljanak a király uralmával. Követeket küldtek Vazul külföldön élő fiaihoz, hogy térjenek haza és vegyék át a hatalmat. András és Levente Kijevben találtak új otthonra, András még Bölcs Jaroszláv fejedelem lányának a kezét is elnyerte. Béla pedig Mieszkó lengyel fejedelem lányát vette nőül. Már mindketten keresztények voltak, Levente azonban haláláig hű maradt ősei hitéhez.
Kézai Simon krónikájában olvashatjuk:
A hercegek hallgattak is a hívó szóra, érdekeik átmenetileg találkoztak a Vata vezette pogánylázadás céljaival. Orseoló Péter Ausztria felé menekült, hogy ott biztonságra találjon, de a határt nem sikerült elérnie. András hívei elfogták és megvakították ezzel alkalmatlanná tették az uralkodásra, pár nappal később meg is halt.
- tudósít Kézai.
A véres események és a pogánylázadás áldozata lett Gellért püspök is. Péter bukása után András szembefordult Vatával is és leverte a mozgalmát. I. András 1046 és 1060 között uralkodott, országlása első éveiben többször is szembe kellett néznie III. Henrik német uralkodó hadaival.
András öccse, Béla a testvére hívására szintén hazatért, és kiváló hadvezéri képességeit kamatoztathatta a németek elleni csatározásokban.
Először III. Henrik nagybátyja Gebhardt tört be Magyarországra 1050-ben, óriási zsákmányt szerezve a határ menti területeken. Erre válaszul a magyar csapatok Hainburgot és az osztrák határvidéket dúlták. A válaszcsapás nem is késett sokat, a birodalmi német sereg 1051 júliusában már Regensburgnál összpontosult, ide érkezett meg augusztus elején Henrik is.
Augusztus közepén a sereg Passau környékén volt, ahonnan megkezdte előrenyomulását.
A Dunán élelemszállító flotta kísérte a csapatokat. Az esős időjárás a Lajta, Fertő, Hanság, Rábca és a Rába vidékét járhatatlanná tette, és ezen az sem segített, hogy a magyarok átvágták a gátakat.
A sereg kétfelé vált, a főerők Henrik vezetésével a Zala folyó forrásvidékén léptek be az országba és törtek előre Székesfehérvár irányába. A magyar stratégia a felperzselt föld taktikája volt, vagyis minden mozdítható élelmet elvittek, csalták maguk után a német sereget, miközben folyamatosan háborgatták őket. Éjszakánként nem tudtak aludni a németek, sőt portyázóink elfogták Gebhardt püspök futárát, ha hihetünk a krónikáinknak. A derék egyházfi arról érdeklődött, hogy hova vonuljanak az élelmet szállító hajók. A „válaszlevél” közölte vele, hogy Henriknek hirtelen el kellett hagynia Magyarországot, süllyessze el a hajóit és térjen haza ő is.
A kifárasztott, éhező német sereg a Vértes hegységben lévő Bodajkig jutott. Innét kénytelenek voltak visszafordulni, a hegységen átkelvén eldobálták pajzsaikat, fegyvereiket. A legenda és a krónikák szerint innét kapta nevét a hegység is.
A császár végül november közepére érkezett vissza Regensburgba.
Kaland- és bosszúvágya a következő évben is indulásra sarkallta, igaz akkor már szerényebb célokat tűzött ki maga elé a német uralkodó, Pozsonyt szerette volna megkaparintani. Vízen és szárazföldön egyaránt ostromolni kezdte a jelentősen megerősített várost. A korabeli feljegyzéseknek köszönhetően ismerjük egynéhány védőnek a nevét is: András, Uros, Voitech (Adalbert), Villöngard vagy Vilunpard, Márton és Zotmund. Sőt páran a korabeli oklevelekben is feltűnnek. A város ostroma mindvégig sikertelen volt, a Dunán érkező hajókat a magyar krónikás feljegyzése szerint, Zotmund (Búvár Kund) vezetésével magyar búvárok megfúrták, azaz harcképtelenné tették.
- írta a Képes krónika.
A pozsonyi ostromhoz kapcsolódik, hogy a pápa először jelent meg Magyarországon. IX. Leó pápa 1052 augusztusának végén vagy szeptember elején Henrik táborába érkezett, hogy kieszközölje a békét, de nem járt sikerrel. Az ostrom még szeptember végéig tartott, csak akkor hagyták el a német csapatok Magyarországot.
