Luca-napi hiedelmek

A mondás alapja, hogy az 1852-es Gergely-féle naptárreform előtt ez volt a téli napforduló napja, erre a napra esett az év leghosszabb éjszakája, így sok népi hiedelem szerint a gonosz erőkhöz is köze volt.

Az e napon ünnepelt szentet ma már az egyház sem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak.

Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag családból származó lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. A legenda úgy tartja, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak, végül karddal döfték át a torkát.

Egyes legendaváltozatok szerint önmaga tépte ki szemét, melyet a kérő oly szépnek talált. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak. A néphagyomány szerint egy rontó nőalak volt, boszorkány.

A magyar naptárban több nap is szerepel, amelyekhez a Luca-napéhoz hasonló szokások, hiedelmek és babonák kapcsolódnak. A köztudatban két Lúcia is szerepel: egy jóságos, és egy boszorkány – kettejük közül inkább az utóbbi jelenik meg többször a folklórban. 

A Luca-napi hagyományok szerint ezen a napon boszorkányok és varázserejű személyek jelennek meg, akik elől az embereknek el kell rejtőzniük. Az állatok sincsenek biztonságban, ezért ilyenkor fejüket fokhagymával dörzsölik be, és keresztet festenek az ólak ajtajára. Az emberek dohányt szórnak a kapuk elé, és kenyeret esznek fokhagymával, hogy a szagokkal elűzzék a gonosz szellemeket. Még a seprűket is el szokás dugni ilyenkor, nehogy a boszorkányok elrepülhessenek rajtuk.

A Luca-nap talán legismertebb hagyománya a Luca szék elkészítése.

A Luca széknek 13 darabból kellett állnia, szögek helyett fából faragott ékek tartották össze. Ezen a napon kezdik meg a szék kifaragását, de naponta csak egy-egy lépést szabad haladni, ám a széknek karácsonyra el kell készülnie.

Innen ered az a népi mondás is: „Lassan készül, mint a Luca széke”. A karácsonyi misén aztán aki rááll a székre, az állítólag látni fogja a boszorkányokat.

A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. Az éjféli misére a „mesterek” (rendszerint fiatal emberek) a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt.

A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat.

A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.

A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt.

Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat.

Luca napjának hajnalán a gyerekek (esetenként kísértetnek öltözve) körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.

Luca-napjára a lányok 12 gombócot főztek, amelyekbe egy-egy férfi nevét rejtették. A gombócokat ez után forró vízbe tették, és amelyik először úszott a felszínre, a hagyomány szerint az tartalmazta jövendőbelijük nevét.

A Luca-cédula is rendkívül népszerű volt a fiatal leányok körében régen.

A jóslás lényege az volt, hogy a lányok 12 cédulára fölírtak különböző fiúneveket. Ezek közül minden nap el kellett dobni egyet anélkül, hogy megnézték volna, milyen név van ráírva, és a – varázslat szerint –, amelyik név megmaradt, úgy fogják hívni a lány jövendőbelijét.

Luca-kalendárium

December13-a időjósló nap is volt, ettől kezdve tizenkét napig, karácsonyig figyelték az időjárást, s minden nap a következő év egy-egy hónapjára nézve adott útmutatást.

A 12 nap Luca naptól karácsonyig jelzi a következő esztendő 12 hónapját. Ha például december 13-án havazik, az a jóslat szerint azt jelenti, hogy az év első hónapja, január havas lesz. Amilyen a második nap, olyan lesz a második hónap és így tovább. Ha az ötödik napon esik az eső, akkor nagy valószínűséggel a következő év májusa esős lesz. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

A székelyeknek is megvolt a saját időjárás-előrejelző módszerük, amelyhez hagymákat használtak. A hagymáról 12 réteget húztak le, amelyek közül mind egy-egy hónapot jelképezett a következő évből. A rétegeket ez után megsózták, és megfigyelték, hogy mely rétegekben olvadt el a só – ezek a hónapok voltak azok, amikor esős időre számíthattak, míg a többi réteg (amelyekben a só nem olvadt el) száraznak ígérkeztek.

A Luca-búza (vagy lucabúza) a következő év termésére utalt. A búzamagokat egy kemence közelébe helyezték, hogy kicsírázhassanak. Ez általában karácsonyig meg is történt, a zöld búzát pedig az oltár feldíszítésére használták.

Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

Magyarországon, főleg a Dunántúlon nagyon elterjedt volt az úgynevezett Luca-tök elkészítése. Luca-napkor az emberek két szemet, egy vigyorgó szájat és egy orrot faragtak a sütőtökökbe. A tököket ez után az az ablakokba helyezték, hogy ijesztgethessék egymást. Éjszaka még egy gyertyát is meggyújtottak bennük, hogy még látványosabbak legyenek.

Az alábbi varázslat is Luca-naphoz kapcsolódik: december 13-án este 12 darab fehér lapra írjon fel különböző kívánságokat, és hajtsa össze a papírokat. A jóslás érinthet párválasztást, gazdagodást vagy egészséget. A lényeg, hogy minden este körülbelül azonos időben egy gyertya tüzében égessen el egy-egy lapot. Ne nézze meg, hogy időközben mely kívánságok váltak hamuvá. Végül december 24-én este az utolsó papírt nyissa ki. A mágia úgy tartja, hogy az utoljára maradt kívánsága valóra válik.

Luca napját dologtiltó napnak tartják, a nők semmiféle munkát sem végezhetnek.

Akit pedig Luca tilalomszegésen kap, akár kővé is válhat. Vegyük sorra mit tiltottak még, milyen hagyományok kapcsolódnak Luca napjához:

• Luca-napján régen tilos volt sütni, mert azt tartották tűzvészt okozhat.
• Luca-napján tilos volt mosni; sőt kölcsönadni is, mert az ekkor készült holmik a boszorkányok kezére kerülhettek.
• Mivel féltek a boszorkányoktól, ezért elődeink fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, sőt, ők maguk is fokhagymás kenyeret ettek, hogy elriasszák a gonosz szellemeket.
• Az állatok védelme érdekében az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, és hamut szórtak a kapuk elé, hogy a banyák ne tudják átlépni otthonuk küszöbét.
• Sokan a seprűket is elzárták ilyenkor, nehogy a boszorkányok ellopják őket, és azon repkedjenek
• A nap első látogatója alapján megpróbáltak az állatszaporulatra következtetni: ha férfi lépett a házba, akkor bikával, ha pedig nő, akkor a hiedelem szerint üszővel gyarapodott a jószágok állománya.
• Luca-napján ill. éjszakáján amennyiben csillagos volt az ég, jó termést reméltek a következő évben.
• Úgy tartották, hogy ezen a napon tilos varrni. Aki megszegi a tiltást, bevarrja a tyúkok fenekét, így a következő évben nem lesz tojás – és jólét sem.