Lloyd George brit miniszterelnök 80 éve halt meg
Nyolcvan éve, 1945. március 26-án halt meg David Lloyd George, az egyetlen walesi politikus, aki betöltötte a brit miniszterelnöki tisztséget, az első világháborút lezáró párizsi békerendszer, és így a trianoni békerendszer egyik kimunkálója.
Manchesterben született 1863. január 17-én, walesi szülőktől. Még egyéves sem volt, amikor apja meghalt, anyja pedig visszaköltözött szülőföldjére, Lloyd George Llanystumdwy városkában nőtt fel, anyanyelve a kelta kimru volt. Meghatározó hatást gyakorolt rá liberális elveket valló, walesi nacionalista nagybátyja, foglalkozására nézve cipész és laikus lelkész. Már a helyi általános iskolában elkezdett latinul és franciául tanulni, jogi diplomájának megszerzése után sikeres ügyvéd lett. Vonzotta a politika, liberális és radikális elveket valló barátaival lapot alapított, bekerült szülővárosa tanácsába.
A rendkívül tehetséges, kiváló szónoki képességekkel rendelkező Lloyd George a Liberális Párt tagjaként a munkások és parasztok helyzetének javítása jelszavával 1890-ben kis többséggel megnyert egy időközi választást és bekerült a londoni parlamentbe, amelynek 55 éven át maradt képviselője.
Egyik első dolga az volt, hogy liberális walesi képviselőkből informális csoportot szervezett a tartomány önkormányzatának kiterjesztése, a walesi anglikán egyház helyzetének erősítése érdekében. A nacionalista Cymru Fydd párt vezetőjeként hevesen ellenezte a búr háborút, valamint az 1902-es oktatási törvényt, amely szerinte túl nagy hatalmat hagyott az egyház kezében. A kormánynak 1905-ben lett a tagja, majd a liberális Herbert Henry Asquith kabinetjében 1908-tól pénzügyminiszterként szolgált. A szociális reformok keretében növelte a népjóléti kiadásokat, ő hozta létre az állami nyugdíjrendszert, társadalombiztosítást, a tehetséges iskolások számára az ösztöndíjakat, csökkenteni próbálta a munkanélküliséget. A költségek fedezésére progresszív jövedelemadót és földadót vezetett be, az ezt elutasító Lordok Háza jogköreit a kormány megnyirbálta.
Az első világháború 1914-es kitörése után a kabinetben lőszerellátási, majd hadügyminiszterként ténykedett, s 1916 végén a képviselők bizalmát elvesztő Asquith helyett ő lett a miniszterelnök.
A kabinet átszervezése után, ő hozta létre a szűkebb háborús kabinetet a lakosság ellátása érdekében kierőszakolta a haditengerészettől a német korlátlan tengeralattjáró-háború ellen hatásosnak bizonyult konvojrendszert, és jegyrendszert vezetett be.
A nyugati fronton kialakult állóháború menetén nem tudott változtatni, de több véres és sikertelen antant-offenzíva után a brit vezérkar ellenkezését legyűrve elérte a szövetséges erők közös főparancsnokság alá helyezését. A győzelem utáni diadalmámor közepette pártja megnyerte az 1918-as választásokat, és a konzervatívokkal koalícióban alakított kormányt.
Az első világháborút lezáró Párizs környéki békerendszer kidolgozása során Lloyd George (Woodrow Wilson amerikai elnökkel együtt) az igazságos béke híve volt, de elképzeléseit nem tudta érvényesíteni a revansot lihegő francia Georges Clemenceau elképzeléseivel szemben.
Clemenceau-nak sikerült kierőszakolnia a Németországot megalázó békét, Magyarország esetében a trianoni békediktátumot, amelyek csak egy újabb háborút alapoztak meg. Lloyd George-nak 1921-ben a sziget déli részén de facto független Ír Szabadállamot létrehozó szerződéssel sikerült véget vetnie a három évig tartó ír függetlenségi háborúnak. A gazdasági helyzet azonban kedvezőtlenül alakult, nőtt a munkanélküliség, a kormány megszorításokra kényszerült.
A saját pártját is megosztó, népszerűtlenné vált Lloyd George belekeveredett egy lovagi címek adományozása körüli botrányba, s miután a konzervatívok a török kérdés kezelése miatt kiléptek a koalícióból, 1922. október 19-én kénytelen volt lemondani. 1931-ig az egyre jelentéktelenebb Liberális Párt elnöke maradt, de politikai befolyását elvesztette, ezután jobbára utazgatott és emlékiratain dolgozott.
Hitler rendszerével kezdetben rokonszenvezett, részben azért, mert úgy érezte, Németországgal méltatlanul bántak az első világháború után, de Neville Chamberlain "megbékítési" politikáját már élesen ellenezte. A második világháború alatt nem vállalt szerepet Winston Churchill háborús kabinetjében. 1945. január 1-jén Dwyfer earlje lett, de székét már nem tudta elfoglalni a Lordok Házában: 1945. március 26-án rákbetegségben elhunyt. Megítélése ellentmondásos, de a múlt század egyik legjelentősebb brit politikusaként tartják számon.
Nevéhez fűződik a modern brit jóléti állam alapjainak lerakása, az első világháborús győzelem, de kortársai bírálták egyszemélyes vezetési stílusát, ugyanakkor az első világháborút lezáró békerendszer kialakítása során nem tudta elképzeléseit érvényesíteni és számos botrányba is keveredett.
