Kapisztrán Szent János és az 1956-os magyar forradalom
Ma Texasban élő barátom, aki Perbetéről indulva, éveken át Prágában és Pozsonyban élve víruskutatóként érkezett meg családjával Dallasba, nemrégiben villámpostámra egy érdekes cikket küldött. Szerzője egy Dallasban élő magyar ciszterci szerzetes, Lelóczky Gyula Donát atya, aki a maroknyi dallasi magyarnak egyfajta lelki támasza. Október 23-án egy kis megemlékezés keretében felidézte az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit, miközben megosztotta hallgatóságával az alább olvasható írást.
Mintegy harminc évvel ezelőtt, amikor Rómában éltem, egy magyar barátom elvitt az Abruzzo tartományban fekvő hegyi városkába, Capestranoba. A hegytetőn fellegvár uralkodott a vidék felett, a város pedig a hegyoldalban feküdt. Ahogy a várból a városban lefelé mentünk a keskeny, kanyargó utcácskákon, egy nagyobb kőház előtt álltunk meg, amelynek bejárata fölött emléktábla állt, és szinte megkövülten néztem az azon levő dátumra: 1956. október 23.
Kapisztrán Szt. János olasz ferences szerzetes volt, mégis élete, tevékenysége, hősiessége annyira összefonódott Magyarország történetével, hogy mi magyarok szinte magyar szentnek tekintjük. Életében Kapisztrán Szt. János sok csodát tett; közbenjárásának volt talán része az 1956-os Magyar Csoda kirobbanásában is? Nézzük meg, ki is volt ez a rendkívüli ember?
Kapisztrán János 1386-ban született. Apja minden valószínűség szerint német származású volt. Fia, János, rendkívüli tehetségekkel volt megáldva, ezért egész fiatalon Perugiába küldték tanulni kora leghíresebb jogi karára. Tanulmányai közel tíz évig tartottak; azok befejezése után Nápolyi László rövidesen kinevezte a nápolyi királyság legfőbb bírósága elnökévé, majd alig 26 éves korában Perugia város kormányzója lett.
Gyors karrierje és ragyogó állása birtokában eljegyzett magának egy nápolyi grófi családból származó leányt, de aztán hamarosan radikális fordulat következett be életében. A Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Ekkor változott meg a lelke úgy, hogy később a megtérését látta benne. Teljesen szakított a világgal, felbontotta eljegyzését, és belépett a ferences rendbe, mégpedig annak a szigorú ága, az úgynevezett obszervánsok közé.
A szakadás következtében lelkileg az Egyház romhalmazzá vált. Ebbe a zűrzavarba egyebek mellett a Sziénai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János által életre hívott vándorprédikátorság hozott megoldást. Itáliában feltűntek a kolduló és prédikáló barátok, Kapisztrán János pedig ezt az életformát északra vitte, az Alpokon túlra. János negyven éven át prédikált, naponta legalább egyszer, s néha három óra hosszat. Ha valahol megjelent, eseményszámba ment. Városok és fejedelmek hívták meg. Prédikációi egy része írásban ránk maradt, amelyekből megtudjuk, hogy a keresztény dogmatika lényeges témáiról beszélt, egyszerű és képekben gazdag stílusban. Csodálatra méltó, hogy vándorprédikátor élete során honnan volt ideje az íráshoz; írásai 19 kötetet töltenek meg. Közben sokat levelezett is; e levelekből hétszáz máig is megmaradt.
1455 májusában lépte át a magyar határt, és július elsején érkezett Győrbe, az országgyűlésre. Itt kapta kézhez a pápa levelét, amelyben megbízza, hogy hirdesse Magyarországon a török elleni hadjáratot. Július végén már egy szövetséges hadsereg tervét küldhette a pápának, amelyet Hunyadi János javasolt. Erre válaszolva, 1456. február 15-én, a pápai követ, Carvajal bíboros Magyarországra érkezett és Buda vára templomában átadta Kapisztrán Jánosnak a pápától küldött keresztet és a megbízást, hogy keresztes háborút hirdessen a törökök ellen. Márciusban Budán országgyűlést hívtak össze, de a rendek csak április folyamán mozdultak meg, amikor híre jött, hogy a szultán Nándorfehérvár felé közeledik. Az ország főurai nem értették az idők jelét, csak Hunyadi és Kapisztrán fogta fel a helyzet súlyosságát. Kapisztrán április 15-én indult el Budáról, hogy országszerte meghirdesse a keresztes hadat. Július közepére hatvanezres sereget gyűjtött össze. Valamennyien János gyújtó szava és hite hatására indultak hadba.
1456 július második felében már folyik Nándorfehérvár várának az ostroma. A harc kimenetele kétséges, hol az egyik fél szorul hátra, hol a másik kénytelen a nagyobb tömeg erejének engedni. A keresztesek önfeláldozása megzavarja a török hadrendet, kénytelenek csoportokra osztódva harcolni. De amikor a szultán pihent seregeket vet a harcba, a törököknek sikerül benyomulniuk a vár külső udvarába. Hunyadi katonái kétszer verik vissza őket, de éjfél körül harmadszor is benyomulnak.
Szilágyi Mihály, a vár kapitánya, már kétségbeesik, előkészületeket tesz a vár kiürítésére. Kapisztrán János ekkor új kereszteseket hoz a várba, és a megerősödött magyar védők újra támadnak: kénbe mártott lángoló rőzsét és venyigét szórnak a törökökre, könnyen gyulladó anyagokat vetnek a sáncokba. A török roham megáll, sőt megfordul, visszahömpölyög. Rövid időn belül elmenekül a várfalak alól az utolsó élő török is. A támadás meghiúsult, de azért Nándorfehérvár még nem szabadult fel; a török sereg nagyobbik része eddig még nem avatkozott be a harcba.
Merészsége megszerzi a legnagyobb győzelmet a magyaroknak. A keresztesek legázolják a török hadállás balszárnyát, elfoglalják az ágyútelepeket. Visszaverésükre maga a szultán, Mohamed vezeti testőreit ellenük, de most már Hunyadi is a keresztesek segítségére jön. A törökök háromszor tesznek kísérletet a támadás megállítására, Kapisztrán azonban lángoló arccal siet előre, és amikor óvatosságra intik, így kiált:
A szultán maga is harcol, de a keresztesekkel szemben most nem tudnak ellenállni. Elesnek legkedveltebb vezérei, elhull a janicsárok színe-java. Maga a szultán is sebet kap, és katonái félholtan viszik magukkal.
Mikor másnap hírül hozták Kapisztránnak, hogy a török sereg elmenekült, a zsoltár szavaival így kiáltott fel örömében:
Amikor a győzelem híre Rómába elérkezett, a pápa örök emlékezetül augusztus 6-ára elrendelte Urunk Színeváltozása ünnepét, és szokássá tette a déli harangszót az egész keresztény világban.
Sajnos, a csatatéren fekvő holttestek ezrei pestisjárványt idéztek elő a magyar táborban. Az ostrom után három héttel, augusztus 11-én pestisben meghalt a magyar hős, Hunyadi János, és október 23-án az újlaki ferences kolostorban visszaadta lelkét Urának Kapisztrán János is. A győzelem után, az újlaki kolostorban betegen, tudván, hogy nagy barátja és társa, Hunyadi már eltávozott az élők közül, így kesergett:
A pápa 1690-ben avatta szentté Kapisztrán Jánost. 1969 óta a szent ünnepét halála napján, október 23-án üli a Katolikus Egyház. Az olasz ferences szerzetest, Kapisztrán Jánost a magyar nép mindig is hálás szívvel befogadta és magyar hősként, magyar szentként tisztelte.
A nándorfehérvári győzelem mintegy nyolcvan évre elhárította a magyar hazától a török veszedelmet, és lehetővé tette, egyebek mellett, Hunyadi Mátyás dicsőséges uralkodását és a magyar reneszánsz kor kialakulását és virágzását, amelynek csak az 1526-ban a Mohácsnál elszenvedett tragikus vereség vetett véget.
Mennyei Atyánk,
Az 1956-os Magyar Forradalom évfordulóján imával fordulunk Hozzád a világon élő minden magyar emberért, mindazokért, akik a Kárpát-medencében élnek, és azokért, akik a nagyvilág sok országában szétszórtságban laknak. Tartsd meg egységben ezt a népet. Több mint 1100 éve telepedett le ez a népközösség a Kárpát-medencében, és ezt a letelepedést honfoglalásnak nevezzük. Ahogy mondják, a Kárpát-medence huzatos vidék, népek jöttek keletről, nyugatról, sokan jöttek, sokan eltűntek a történelem süllyesztőjében. A magyarok megmaradtak, de ez a megmaradás nem volt könnyű. Egy honfoglalás nem volt elegendő. A magyar népnek fennállása szinte minden évszázadában újra kellett elfoglalnia a hazáját.
Csakugyan, Szent István király, amikor elhatározta, hogy kereszténnyé teszi országát, új honfoglalást végzett. 1242-ben IV. Béla a tatárjárás után szinte semmiből, újra feltámasztotta az országot. 1456-ban Hunyadi János és Kapisztrán Szt. János Nándorfehérvárnál mentette meg a magyarok földjét. A 16-ik században a végvári vitézek Egernél, Drégely váránál vérükkel foglalták vissza a magyar hazát. A 17-ik században Thököly Imre és kuruc katonái küzdöttek a magyar szabadságért. Az 1700-as években II. Rákóczi Ferenc vezette a nyolc évig tartó szabadságharcot a Habsburg abszolutizmus ellen. 1848-49-ben Kossuth Lajos vitte majdnem győzelemre a magyarok küzdelmét a függetlenségért. 1956-ban a pesti srác, a „csepeli bárók” tették szabaddá két hétre Magyarországot.
A jelenlegi világpolitikai helyzetből úgy tűnik, hogy a magyaroknak a 21-ik században is újra el kell foglalniuk hazájukat. Ma az ellenség nem keletről, hanem nyugatról, Brüsszel felől támad.
