Itália lelke: Toszkána

És a zsigereimben éreztem, nekünk még lesz dolgunk egymással, mert ezt a végtelen nyugalmat árasztó csodát ott helyben is tapintanom kell. Személyes találkozásunk azonban sokat váratott magára, ám amikor végre eljött, a harmonikus toszkán vidék teljesen elvarázsolt, s azonnal tudtam, Isten minden bizonnyal jókedvében teremtette a világnak ezt a részét. Úgy éreztem, szerencsés vagyok, hogy ezt a csodát kipipálhattam a bakancslistámon.

Az Itália lelkének is nevezett Toszkána az a hely, ahova nem elég egyszer elmenni az életben, mert mindig van újabb és újabb látnivaló a legeldugottabb faluban is. Ez az a hely, ahol, ha torony iránt elindul az ember, biztosan ráakad valami felfedeznivalóra, ami elemi erővel hat majd az ösztöneire, s egy életre szóló élményt ad.

Toszkána első városait egy titokzatos nép alapította, akik magukat meknek nevezték, és Közép-Itáliában a legjelentősebb civilizációt hozták létre. Latin nevük etrusci volt, feltételezések szerint ebből ered a régió neve is: etrusci – trusci – tusci – Toszkána. A bámulatos középkori kőváros, Volterra is, amely fontos etruszk központ volt, nekik köszönheti létezését.

A régió a 14. században igazi művészeti és kulturális központtá vált, többek közt olyan személyiségek tevékenységének köszönhetően, mint Dante, Petrarca vagy Boccaccio. Ez a körülbelül negyed Magyarországnyi régió mintegy hét évszázadon át önálló egység volt, saját történelemmel és identitással, olyannyira, hogy sokan ma is önálló nemzetnek tekintik.

A magukat máig etruszkoknak tartó toszkánok híresek a vendégszeretetükről, ami az itt élők messze földön ismert nyugalmával párosulva nagy hatással van az ideérkezőre is. Toszkána természeti adottságait látva, azonnal megértjük a toszkán emberekre jellemző nyugalmat és kiegyensúlyozottságot. Ha szerencsénk van, és nem veszünk el „a mindent és azonnal” útvesztőjében, megértjük az idő relatív fogalmát, azt, hogy mindenre van belőle elegendő, s valamit megélhetünk mi is a toszkán életérzésből, s megérinthet bennünket a toszkán emberek életszeretete.

Toszkánában az idősíkok egymásba csúszása is ámulatba ejti az ideérkezőt. A középkor pazar emlékei közt sétálgatva, olyan érzésünk támad, mintha visszarepültünk volna az időben, hogy aztán hirtelen a jelenbe csöppenjünk újra, s élvezzük a „dolce vitát”: megízleljük a napsütötte táj érlelte ételek ízét, amelyek szinte mindegyikének elengedhetetlen alapanyaga a „toszkán arany”, azaz a frissen préselt olívaolaj mindenféle ízesítésben. A jóízű, gondtalan beszélgetések pedig egy jófajta borocska mellett naplementekor, amikor a lemenő nap sugara aranyszínűvé varázsolja a tájat, elengedhetetlen részét képezik a toszkán életérzésnek.

Toszkána területén hét olyan történelmi város, természeti kincs, illetve műemlékegyüttes található, amelyet az Unesco Világörökség részének nyilvánított:

Firenze óvárosa, a Csodák tere Pisában, San Gimignano, a kőváros, Siena belvárosa, Pienza, Val d'Orcia és a Firenze környéki Medici villák.

Megannyi szépség, itt még az eldugott kis falvakban is van látnivaló bőven. Több száz éves kőházak, ódon várfalak, elhagyatottnak tűnő varázslatos kúriák mindenütt, az ódon macskaköves utcákon baktatva szinte minden sarkon érezni a múlt leheletét, az embernek olyan érzése támad, mintha megállt volna itt az idő...

PISA. Amit szinte egyetlen turista sem hagy ki toszkánai tartózkodása idején az Pisa a híres-nevezetes ferde tornyával, amit évente több milliónyi turista keres fel. Az ikonikus torony a városfallal körbevett téren, a Piazza dei Miracolin, azaz a Csodák terén van, több más építészeti remekművel egyetemben, amelyek sétatávolságra helyezkednek el egymástól. A hatalmas zöld területen olyan négy középkori építészeti remek található, mint a ferde torony (Campanile), a Santa Maria Assunta katedrális (Duomo), a Keresztelőkápolna (Battistero) és a Műemléki Temető (Camposanto).

Az épületek a 11. és a 14. század folyamán épültek, és egy egyedülálló műemlékcsoportot alkotnak. A turisták részéről a ferde torony és a dóm élvezi a legnagyobb figyelmet, a gótikus keresztelőkápolna koncertteremként is használatos kiváló akusztikája miatt.

A ferde torony tulajdonképpen a dóm harangtornya, amelynek építése 1174-ben kezdődött, és Pisano olasz szobrász, építész nevéhez fűződik. Érdekessége, hogy a talajsüllyedés miatt a torony sohasem volt teljesen függőleges. Jellegzetes dőlése már pár évvel az építés megkezdése után megkezdődött, ezért azt egy időre fel is függesztettek. Csak később, nagyon óvatosan fogtak hozzá a bővítéséhez, és építettek rá még további négy emeletet.

A torony 56 m magas, a jelenlegi dőlése 5 fok a függőlegeshez képest, és évente egy-egy millimétert mozdul el. A tornyot sokáig elzárták a látogatók elől, de mivel egy nemzetközi csapat bevonásával sikerült negyven centimétert „egyenesíteni” rajta, ma már újra látogatható. A terasz tetejére 294 lépcsőfokon keresztül lehet feljutni.

A Dóm fehér márványból készült és öt hajóval rendelkezik. Bár az építése már az 1060-as évek végén megkezdődött, csak évszázadokkal később, a 4. század közepén fejezték be és szentelték fel. A templombelső fekete és fehér márványból készült, díszes tartóoszlopokkal. Legjelentősebb látnivalója a 14. századi szószék, amelyet maga Pisano készített, a freskókkal gazdagon díszített hajók, valamint a bronzajtók.

LUCCA kihagyhatatlan úticél egy toszkán körút során, így Pisa után mi is Luccának vettük az irányt. Ez a Pisa és Firenze közt félúton található kisváros lenyűgöző, és kiválóan megőrzött történelmi központtal, valamint két látványos toronnyal is rendelkezik.  Bár nincsenek olyan szimbolikus értékű műemlékei, mint amilyen Firenzében a Dóm vagy Pisában a Ferde torony, amelyekről azonnal beazonosítható a város, Lucca sajátos hangulata mégis elbűvölő.

A négy kilométer hosszú és 12 méter magas városfallal körbevett történelmi óváros festői sikátorokkal és csendes, bájos kis terekkel varázsolja el az idelátogatót. A városfalnak egyébként összesen 10 bástyája és hat kapuja van, ebből három – a Porta Santa Maria, Porta San Donato nuova és a Porta San Pietro – egyidős az építéssel. Lucca híres a palotáiról, tornyairól és a díszes templomairól, gyakran a „száz templom városaként” is emlegetik. Ezek az épületek mind a város egykori gazdagságát jelképezik. Lucca egyik legszebb történelmi épülete a román stílusú San Michele al Foro templom, lenyűgöző homlokzata a 13. századból való.

A Szent Fridian-templom homlokzatán a gyönyörű freskójával a város egyik fő látnivalója. Az 1147-ből származó bazilika a toszkán középkor jellegzetes román stílusát képviseli, és Lucca építészetének egyik klasszikus példája. Külsőre egyszerűbb, mint a San Michele, négyzetes alaprajzú magas harangtornya egyenes vonalú haranglábával Lucca középkori építészetének egyik jellegzetessége. A legszembetűnőbb azonban a homlokzatán látható aranyszínű freskó, amely a Megváltó Krisztus mennybemenetelét ábrázolja.

A tornyok közül a legérdekesebb Guinigi családé, amely messziről kitűnik a tetején lévő tetőkertjével, ahonnan fantasztikus körpanoráma nyílik a városra. A 14. században Lucca fénykorában a falak legalább 200 toronnyal (Torri) rendelkeztek, amelyek a család vagyonától és presztízsétől függően egymást próbálták magasságban is felülmúlni. A 16. századtól szinte mindegyiket lecsökkentették, és reneszánsz palotává alakították. Az egyik szerencsés kivétel éppen a román-gótikus stílusú Torre Guinigi.

Városnézés közben egy felvonulásba is belecsöppentünk, amely során zászlódobálásra is sor került. Aki látta a Napsütötte Toszkána című filmet, ott is találkozhatott a középkori zászlódobálók nevezetes versenyével. Lucca leghíresebb szülötte egyébként Giacomo Puccini, akinek szülőháza múzeumként ma is megtekinthető.

SIENA Toszkána gótikus gyöngyszeme. A városközpont, a „centro istorico” megérdemelten szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Már az etruszkok idején is lakott terület volt. Legismertebb látnivalói a katedrális és a kagyló alakú Piazza del Campo. Itt található a Palazzo Pubblico, Siena 14. századi városházája. 105 méter magas tornyával a városkép meghatározó eleme. Az egész város e tér köré épült, minden hangulatos szűk utca ide vezet. A teret palotaszerű épületek veszik körbe.

Fő látványossága a gazdagon díszített Fonte Gaia szökőkút, amely Örömforrást jelent. A vöröstéglás San Domenico-bazilika komplexum a Camporegio dombon található. Siena egyik legjelentősebb vallási épülete és spirituális központ.

A sienai dóm Olaszország egyik legjelentősebb gótikus katedrálisa. Teljes neve: Cattedrale Metropolitana di Santa Maria Assunta. Siena leghíresebb turisztikai attrakciója ez a hatalmas monumentális komplexum, amely a katedrálison kívül magába foglalja a keresztelőkápolnát, a Piccolimini-könyvtárat, a Mennyország kapuját, a Befejezetlen homlokzati panorámát, a Kriptát és a Szent Bernát oratóriumot.

A szabadon álló 77 m magas harangtorony, a campanile közvetlen mellette található. A Befejezetlen homlokzati panoráma Siena egyik legjobb kilátópontja. 1339-ben Siena hatalma csúcsán volt, ezért a meglévő dóm kibővítéséről döntöttek, a pár évvel későbbi pestisjárvány és a gazdasági helyzet miatt azonban a munkát felfüggesztették, majd véglegesen abba is maradt.

SATURNIA hőforrás és MONTEMERANO. Toszkániai körutunk során egy világhírű természeti csodához is ellátogattunk, s ha már egyszer ott jártunk, ki is próbáltuk azt, bár ez az úticél egy kicsit kilógott a városnézős programból. A Saturnia hőforráshoz a Cascate di Gorello vízesés szolgáltatja a 37 fokos termálvizet, amelyből másodpercenként 800 liternyi mennyiség zúdul le a természetes úton keletkezett sziklakádakba és kis medencékbe.

A víz színe káprázatosan türkizkék, kéntartalma miatt pedig kellemesen lazító, fájdalomcsillapító hatású, a benne lévő ásványi anyagok és gázok pedig kedvezően hatnak a keringési és légzőszervi rendszerre, de bőrhámlasztó és egyben bőrmegújító hatású is.

De hogy a délutáni városnézés se maradjon ki teljesen, a fürdőzés után egy közeli csodaszép középkori „kőfaluba”, Montemeranóba látogattunk el. Sajnos, mire odaértünk, beesteledett, így a városkát csak sötétben láthattuk, de még így is nagy élmény volt az ódon festői falak, szűk sikátorok közt andalogni.

Akárcsak egy festménybe vagy egy középkori film díszleteibe csöppentünk volna, a kőházakkal és virágokkal szegélyezett szűk macskaköves utcák varázslatos hangulatot árasztottak. Aki emberi időben érkezik ide, mindenképpen látogasson el a San Giorgio-templomba, amely a régió egyik legszebb temploma csodálatos középkori freskóival.

SAN GIMIGNANO. A „középkori Manhattan”-nek is nevezett San Gimignano az egyik legismertebb toszkán kőváros, tornyai már messziről láthatók, amint közeledünk a kacskaringós utakon a dombtető felé. Ma 7600 lakosával csak egy falu, érdekes, hogy ugyanennyi lakosa volt 1227-ben is, akkor azonban egy tekintélyes nagyságú városnak számított. A történelmi magja picike, kb. 900 méter az egyik kaputól a másikig, tehát könnyen bejárható. A fénykora az 1348-as pusztító pestisjárvány következtében ért véget, amikor is a város lakóit megtizedelte a „Fekete Halál”.

A hanyatláshoz hozzájárult az arisztokrata családok vég nélküli háborúskodása is a hatalomért. Végül 1351-ben San Gimignano önként megadta magát Firenzének, amely már többször megpróbálkozott a város meghódításával.

A behódolásért cserébe védelmet és segítséget remélt, ehelyett elkezdődött egy lassú hanyatlási folyamat, amely során a város elveszítette korábbi vezető szerepét, elszegényedett, szinte kiürült.

S ez a város szerencséje, mert így megőrződött a történelmi városmag, senki sem foglalkozott az épületek átalakításával, korszerűsítésével, ahogyan más városokban tették, így még ma is eredeti szépségében láthatjuk az óvárost.

A leglátványosabb műemlékek természetesen a lakótornyok, amelyek a hatalom jelképének számítottak a középkorban. A leghíresebb látnivalók nagyon kis területen összpontosulnak, a főtéren egymás szomszédságában áll a Dóm (Colleggiata di Santa Maria Assunta), valamint a Városháza (Palazzo del Popolo). A ma itt látható Dómot a 12-13. században építették egy korábban itt álló templom maradványait felhasználva.

San Gimignano másik jellegzetes tere a Ciszterna tér, amely szabálytalan háromszög alakú. A középkorban itt volt a kereskedelmi élet központja, itt sorakoztak a kézművesműhelyek, az üzletek, kocsmák, vendéglők. (Többek is állítják, ma itt kapható Európa legjobb fagylaltja.) A tér legérdekesebb épülete az Ördög tornya. A legenda szerint a torony tulajdonosa több hónapos utazás után visszatérve meglepődve tapasztalta, hogy a torony a távolléte alatt megnőtt, s ezt a megmagyarázhatatlan változást az ördög művének tulajdonította.

VOLTERRA ugyan nem volt ezúttal a programunk része, de utólag azt mondom: kár lett volna kihagyni. Mivel csak néhány óránk maradt a városka megtekintésére a következő kötött program miatt, mindent nem tudtunk megnézni, de így is volt mire rácsodálkozni az ódon hangulatú városkában.

Volterra, etruszk nevén Velathri a legfontosabb 12 etruszk város egyike volt. Az etruszk időkből maradtak meg a városfal két kapujának oldalsó kőblokkjai és a nemrégiben felfedezett etruszk sírok a város határában.

 A város évszázadok óta ismert az alabástrom feldolgozásáról, aki tehát ide ellátogat, egy alabástrommal díszített ékszert kötelező vásárolnia.

Volterra háromezer éves történelmi hagyománnyal rendelkezik, történelmi központjában a szűk macskaköves utcák gyönyörű terekre vezetnek, ahol középkori toronyházak és paloták láthatók, a Guarnacci Etruszk Múzeum pedig Európa egyik legrégibb nyilvános múzeuma. Volterra legrégibb toronyháza egy toronycsoport, amelyet a szardíniai király kincstárnoka építtetett.

Az impozáns Palazzo dei Priori a 13. század óta az önkormányzat székhelye.

Magas tornya miatt egy erődítményre emlékeztet. A homlokzatát a firenzei magisztrátusok címere és számos bordázott ablak díszíti. Akik látták az Alkonyat című filmet, ismerős lehet nekik az épület. A kapuja ugyanis az a kapu, amelyen Edward kilépett a filmben, hogy felfedje magát.

Sajnos a Római Színházra, amelyet az 1950-es években tártak fel, nekünk nem maradt időnk, de mindenképpen javaslom megnézni. A színház i.e. 1. század végéről származik, kb. 3500 fő befogadására volt képes. A 3. század végén elvesztette a funkcióját és helyére fürdőlétesítményeket építettek. A legmagasabb pontján látható az etruszk Akropolisz maradványa, valamint egy római ciszterna rendszer az 1. századból, amely a várost látta el ivóvízzel. Napjainkban a Volterra Nemzetközi Római Színházi Fesztivál helyszíne.

LAJATICO. Andrea Bocelli szülőfalujába, Lajaticóba is ellátogattunk azon a napon, amikor a gasztroturizmusnak is adóztunk. A falu – bár más szemet gyönyörködtető látnivalóvalókkal is rendelkezik – leginkább a híres szülöttjéről ismert. A világhírű olasz tenor minden évben tart itt egy nagy koncertet a szabadtéri színházban, az ún. Teatro del Silenzióban.

A Csend Színháza gyakorlatilag a környező dombok lankái által kialakított természetes amfiteátrum, ahol 2006-ban tartották az első „évadot”, némi túlzással szólva, hiszen az eredeti tervek szerint évente egy előadást rendeztek volna itt. Ma már több is van, de az igazi nagy durranás minden évben a koncert, ahol maga Bocelli énekel. Ekkor megtelik nemcsak a falu, hanem az egész környék is, hiszen 150 ezer ember érkezik ilyenkor ide, hogy teljesen felbolydítsa az életet, majd a koncert végezetével a csendet hagyja maga után. A falu egyébként amolyan művészfaluféle, rengeteg virággal és érdekes művészeti megoldásokkal.

Nagy szerencsénk volt, aznap, hogy ott jártunk, avatták szülőfalujában Bocellit a Kultúra Lovagjává. Amikor megérkeztünk, már díszítették a település főterét az ünnepségre. Az állatfarmra menet, ahol finom kecskesajtokat kóstolgattunk, a háza mellett vezetett el az utunk, és olyan szerencsénk volt, hogy láthattuk őt, kint az udvaron.

Az állatfarm után egy olívafeldolgozóban is jártunk, ahol megtekinthettünk, hogyan készül a toszkán arany, és persze meg is kóstolhattuk a különféle ízesítésű olajokat, majd egy környékbeli pincészetben zártuk a napot egy remek borkóstolóval.

FIRENZE. Körutunk utolsó állomása a toszkán főváros, a Mediceik Firenzéje volt. Firenzében már nem először jártam, de kiváló idegenvezetőnknek köszönhetően sok új érdekességet megtudhattam. Firenzei látogatásunkat ezúttal nem kísérte napsütés, szakadó esőben barangoltunk be a várost, ami egy kicsit elvett a varázsából. A Firenzébe látogatóknak már messziről feltűnhet a narancsos piros kupolájú Duomo, Olaszország egyik legnagyobb temploma, amely a modern korig Európa legnagyobb temploma volt. A 8300 négyzetméter alapterületű és a kupolájával 107 méter magas dóm a város legmagasabb épülete és egyúttal jelképe is. Ez a gigantikus templom jól jelképezi Firenze mindig és mindenben elsőségre törekvését.

A dóm mellett érdemes megemlíteni a Battisterót (keresztelőkápolna) és a Campanilét (harangtorony). A nyolcszögletű Battistero a város egyik legrégibb épülete, melynek alapjait még a 4. században rakták le. Érdemes említést tenni a belvárosban gyalogosan könnyen bebarangolható helyek közül még az Uffiziről is, amely a világ egyik leghíresebb, legöregebb, és leggazdagabb képtára, a világ egyik legjobb és Olaszország leglátogatottabb szépművészeti múzeuma.

És persze kihagyhatatlan látnivaló az 1345-ben épült Ponte Vecchio, a világ egyik leghíresebb hídjaként számon tartott építmény, a legrégebbi híd Firenzében. Ezt jelzik azok a megmaradt középkori műhelyek, amelyeket kezdetben hentesek, vargák és patkolókovácsok, majd a kevésbé zajos és bűzös aranyművesek használtak, és használnak ma is. Az Öreg híd az Arno-folyót a legkeskenyebb részén íveli át. Neve nemcsak a középkorból itt maradt épületekre utal, hanem arra is, hogy ezen a helyen már az etruszkok idején is létezett folyóátkelő.

Ennyi fért a hatnapos programunkba, de mint az elején is írtam, Toszkánába nem elég egyszer ellátogatni, sok-sok felfedezésre váró helyével arra ösztönöz, hogy újra és újra visszatérjünk ide, s a sok-sok élmény mellett magunkkal vigyünk egy darabot a toszkán életérzésből, az itteni emberek kiapadhatatlan életszeretetéből is.