Így űzik el a telet a busók: tavaszköszöntő hiedelmek
A tél búcsúztatása, a tavasz köszöntése, a termékenység fokozása már az ősi hiedelmekben is fontos szerepet kapott. A Kárpát-medencében a mohácsi busójárás az egyik legfontosabb télbúcsúztató, tavaszköszöntő fesztivál, amelyre idén február 8-13-a között kerül sor.
Magyarországon a legismertebb farsangi népszokás a mohácsi busójárás. Megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok. A sokácok poklade néven is nevezik, amely a „karnevál“ szó horvát megfelelője.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a mohácsi busójárás célja a téltemetés, a télűzés volt: az emberek ijesztő ruhákba bújva azt remélték, hogy a tél megijed tőlük és elszalad.
A busójárás összefüggésbe hozható a tavaszi megtisztulási rituálék és a termékenység ünneplésével is.
Manapság azonban ezek a hagyományok nagyban átalakultak, tekintettel arra, hogy a busójárás idegenforgalmi látványossággá vált.
A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A „műsor” fő elemei: a partraszállás, a jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása.
Farsangvasárnap kelnek át a busók a Dunán, ekkor van a felvonulás, ekkor bocsátják vízre a tél koporsóját, és ezen az estén van a legnagyobb máglyarakás is.
Partraszállás
A busójárás régi hagyománya szerint a felvonulás a partraszállással kezdődik.
A partraszállás során a túlparti Szigetről (amelyet egyes leírások Kismohácsként emlegetnek) eveznek át ladikokon a busók éktelen rikoltozás és kereplőzaj közepette.
Jelmezes felvonulás
Ezután következik a jelmezes busófelvonulás.
Ezután ágyúszóra vonulnak be a busók a város főterére, ahol kezdetét veszi az önfeledt farsangi kavalkád. A beöltözött busók és maskarák hatalmas zajjal vonulnak végig az utcákon, ahol szabad farsangolás kezdődik.
A farsangi koporsó vízre bocsátása, a máglya meggyújtása
A busók sötétedéskor, a farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása után visszatérnek a főtérre és a néppel egybegyűlve a meggyújtott óriási máglya körül körtáncot járnak. Ezzel ér véget a farsangvasárnap.
Máglyára vetik a telet
A busójárás utolsó napján, húshagyó kedden a busók végigviszik a városon a telet és a farsangot jelképező koporsót, és nagy zajongás, vidám ünneplés közben elégetik azt.
A telet jelképező koporsó elégetésével és körbetáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól és köszöntik a tavasz eljövetelét.
Ördögkerék
Jellemző látvány az ördögkerék, egy lovakkal és eketaligával húzott hosszú rúd, amelynek végébe bevert szögön, mint tengelyen, vízszintesen, de inkább ide-oda billegve forog egy kör alakú falap. Általában három busó áll vagy ül rajta, és a középre szerelt fogantyúba kapaszkodik.
Amikor a busókerék a földhöz ér, meg-meglódul a rajta ülő, vagy álló busókkal, akik néha le is esnek róla a közönség nagy derültségére. Ma már ezt is húzhatja motoros eszköz.
Az igazi busóhagyomány szerint az arcnak, a személyazonosságnak rejtve kell maradnia az ünnep során. A busóruházat általában szőrével kifordított birkabőrből, bocskorból vagy csizmából, fehér vászongatyából és faálarcból áll.
Régebben a vászongatyát szalmával tömték ki, hogy a busó erősebbnek nézzen ki. A bundát derékban kötéllel vagy lánccal fogták össze és erre egy vagy több kolompot fűztek. A kereplő, buzogány, favilla, vízhordófa sem hiányozhat a busók kelléktárából.
A leglényegesebb, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
Jankelék
A busók nem egyedül járnak. A jankelék segítik őket, akik amolyan testőrként, távol tartják tőlük a nézelődőket, a gyerekeket.
Egy régi monda alapján a jankele egy zsidó kereskedő, Jan Görl személyéből nőtte ki magát. A kereskedő a monda szerint nyersbőröket vásárolt, ezeket pedig a vállára akasztotta. A gyerekek gyakran csúfolták a púpos kereskedőt, így ő a vállán lógó nyersbőrrel vágott vissza a gyerekeknek, hogy elijessze őket.
Szépbusók
A szépbusók sokác népviseletbe öltözött, arcukat fátyollal eltakaró lányok, alkalmanként férfiak.
Fontos gyakorlati feladatuk, hogy koordinálják a maszk miatt sokszor csökkent látótérrel rendelkező busókat. Beléjük karolva vagy mellettük haladva vezetik őket, ők az álarcosok szemei. A karneváli résztvevőit maskarának nevezik Mohácson.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácság betelepítése viszont csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg.
Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, a maszkos télűző pokládét. A szokatlan népszokást eleinte csak kis csoportokban űzték, amely aztán Mohácson formálódott tovább. Természetesen magyar hatások is érték, így nyerte el mai formáját.
A hagyományok eredete és jelentősége nem csupán a múltban gyökerezik, hanem jelenleg is értéket képvisel. Az ősi rituálék és maszkok viselése az esemény szerves részét képezi, megidézve a múltat és egyúttal a jövő felé mutatva a hagyományőrzés és a kulturális örökség fontosságát. A mohácsi busójárás 2009-óta szerepel az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján.
