Alaktan

A külső természetesen ugyanaz: az előző generációnál határozottabb, férfiasabb formák, plusz a jelentős (több mint 10 centiméteres) hossznövekmény.  Az új dizájnelemek közül itt is elnézhetetlen a sokkal letisztultabb frontrész, hatalmas hűtőmaszkjával, pengeéles fényszóróival, gyönyörűen tagolt bádogfelületeivel és az elektromosságra utaló kék márkaemblémával.

A keskeny oldalüvegezés, az ajtók hatalmas felületeivel együtt kissé tankszerű benyomást kelt, de ez a klasszikus bakancsos SUV-k formavilága. A hátsó lámpák formája generációk óta alig változott; aki nagyon akarja, ezekbe is beleláthatja a Volvo védjegyének számító Thor-kalapácsot.

A végére még annyit, hogy a verda hasmagassága minimális terhelésnél is jóval kisebb a hibridénél (159/200 mm), amire határjáráskor fokozottan ügyelnünk kell.

 

Belvilág

A vezető ebben a modellben is 10,2 colos digitális műszeregységet lát maga előtt, nem túl sok variációs lehetőséggel. A két körműszer (töltés/elektromos teljesítmény, klasszikus sebességmérő) stabil, a jobb oldali közepén egyebek között a meghajtás aktuális módjai hívhatók le.

A kilenchüvelykes központi kijelző sem kínál grafikai tűzijátékot, de információi hiánytalanok, beleértve a 360 fokos kamerarendszer felvételeit is. Ennek külön többlete a jobb oldali index bekapcsolása után megjelenő kép, amely tökéletes felbontásban mutatja az autó melletti állapotokat.

A szereltség egyéb értékesebb elemei ezen a szinten az elöl fűthető/szellőztethető, hátul fűthető ülések, a komplett Honda Sensing biztonsági csomag, a 12 hangszórós plusz mélynyomós BOSE hifi, a vezetékes és vezeték nélküli telefoncsatlakoztatás, az elöl-hátul 2-2 USB-port, és még sorolhatnánk.

Egyébként az egész beltérből sugárzik a minőségérzet és az esztétikum, lásd például a frontpanel jobb oldalán végigfutó méhsejtrácsos betétet. További óriási pozitívuma a klasszikus körtárcsás klímavezérlés, az alatta elterülő sebességváltó és rezsimválasztó pult kezelését viszont egy ideig tanulni kell. Ami pedig a helykínálatot illeti, megfelel az autó méretének, magyarán impozáns.

A hátsó traktusról mindent elmond a megfelelő kép, a koffer 617 literes alapmérete és 1,7 köbmétert meghaladó maximuma szintén önmagáért beszél. 

 

Az országúton

A Honda CR-V e:PHEV hajtáslánca nagyrészt azonos az öntöltő hibridével: ugyanaz a kétliteres, 148 lóerős benzin-, illetve 135 kW-os (184 LE) villanymotor, miközben a rendszerteljesítmény is megegyezik az elektromos egység maximumával. A két lényeges különbség: a hibridénél kb. 16-szor nagyobb kapacitású akkumulátor, és természetesen annak külső tölthetősége.

Az alapszereltségnek számító 6,8 kW-os rendszernek ehhez 0–100%-ra mindössze 2 és fél órára van szüksége, de 230 V-os, 16 amperes háztartási konnektorokból is bőven elég rá egy éjszaka. A hajtásmódok váltakozása itt is teljesen automatikus, a vezető csak az automata váltó B (rekuperációs) pozíciójával, illetve a menetmód-választóval (Sport, Normal, Eco, Snow, Tow) nyúlhat bele a rendszerbe.

Közülük külön említést érdemel az utóbbi, amely akár 1500 kilós fékes utánfutók vontatását is lehetővé teszi. Ez pont a duplája annak, amire a hibrid verzió képes! Ami pedig a fogyasztást illeti, olyan, mint minden konnektoros hibridé: akcióképes aksival benzinből egy-másfél liter 100 kilométerre, kb. 15,5 kW elektromos energiával megfejelve. Tisztán benzinüzemmel elérheti a 6 litert is, de ezt már ne várjuk meg töltés nélkül…