Hermann Rorschach svájci pszichiáter 100 éve halt meg

Egy szegény festő három gyereke közül a legidősebbként született Zürichben. Eleven szellemi környezetben nevelkedett, apja önkifejezésre, kreativitása kibontására bátorította a művészetek iránt fogékony fiút. Gyakran mulattatta magát egy, a svájci gyerekek körében még ma is népszerű játékkal, ami miatt barátaitól a Klex - tintapaca - becenevet kapta. A tintapöttyözött, majd összehajtott, lenyomott papírlapon szimmetrikus, utánozhatatlanul egyedi figurák válnak láthatóvá, melyek a szemlélő fantáziájától függően nyerhetnek jelentést.

A művészi és a természettudományos pálya között vívódó Rorschach a neves biológus Ernst Haeckel tanácsára a tudományos pálya mellett döntött. Rövid geológiai és botanikai tanulmányokat követően Bernbe járt orvosi egyetemre, diplomát 1909-ben a Zürichi Egyetemen pszichológiából szerzett. Ezt követően pszichiáterként kezdett dolgozni és megnősült, Svájcban élő orosz egyetemi osztálytársnőjét, Olga Stempelint vette el, akitől két gyereke született.

Feleségével 1913-ban Oroszországba költöztek, ahol egy magánklinikán vállalt állást, de a következő év nyarán, az első világháború kitörésekor hazaköltöztek. Rorschach a Walden Pszichiátriai Egyetem rezidenseként helyezkedett el, 1915-ben a Herisau Elmegyógyintézet társigazgatójává nevezték ki, és itt is dolgozott egészen haláláig.

1919-ben kiemelkedő munkájáért a Svájci Pszichoanalitikus Társaság alelnökének választották meg. 1921-ben jelent meg Pszichodiagnosztika című könyve, amelyben ismertette tintafolt-tesztjét. A munkával már két évvel korábban végzett, de a kiadásra várnia kellett, ráadásul a kiadó által engedélyezett tíz tábla elmosódott a nyomdahibás könyvben.

Rorschach kétségbeesését az ábrák "hibáiban" rejlő lehetőség öröme kompenzálta, amelyek egészen új értelmezési irányt adtak a tesztnek, lelkesedése azonban csak a kötetről megjelent értetlenkedő és lesújtó recenziókig tartott. Egy évvel a nevét világhírűvé tevő mű megjelenése után vakbélgyulladást kapott, a súlyos fájdalmak ellenére későn fordult orvoshoz, és 1922. április 2-án, 37 évesen hashártyagyulladásban meghalt.

Rorschachra Sigmund Freud pszichoanalitikus elmélete mellett Carl Jung munkássága gyakorolt nagy hatást, elsősorban utóbbinak a tudatalatti feltárását célzó szóasszociációs tesztjei, melyekben a véletlenszerű ingerszóra adott késlekedő válaszból igyekeztek valamiféle elfojtás jelenlétére következtetni. Ezen a ponton gyermekkori játékának tintapacái tudományos problémaként jelentek meg Rorschach előtt: miért látnak ugyanabban a tintafoltban sokan egészen különböző dolgokat?

Érdemes megjegyezni, hogy korábban mások is kísérleteztek tintapacával, akiknek a munkáit ismerhette a svájci pszichiáter. Justinus Kerner német orvos 1857-ben megjelent népszerű kötetének verseit egy tintapaca inspirálta, illetve a lengyel-svájci Szymon Hens és a farncia Alfred Binet - az első intelligenciateszt megalkotója - is használt pacnikat kutatásai közben.

A teszt kidolgozásában képzőművészeti és pszichoanalitikus érdeklődését kombinálta Rorschach. Kísérletképpen iskolás gyerekeknek mutatott tintafoltszerű rajzokat, majd elemezte a képek mibenlétét firtató kérdésére kapott válaszaikat. Később tizenöt véletlenszerű szimmetrikus festékfoltot mutatott háromszáz beteg és száz egészséges embernek, akiknek értelmezniük kellett a látottakat. A válaszok elemzéséből a személyiség bizonyos vonásaira következtetve összefüggéseket keresett az érzékelési teljesítmény, az intelligencia, az érzelmi-indulati állapot és más személyiségjegyek között.

A képzelet rugalmasságának vizsgálatára kiválóan alkalmas módszer igen széles körben elterjedt. A Rorschach-teszt tíz, tintafoltokat ábrázoló táblából áll, ötön fekete, kettőn fekete és piros, hármon többszínű foltok láthatók - a vizsgált személynek azt kell elmondania, mit lát a foltokban.

A pszichológusok a tesztek alapján következtetnek a páciens képzeletvilágára anélkül, hogy direkt kérdéseket tennének fel.

A módszerrel kapcsolatban ugyanakkor sokan régóta hangoztatják kételyeiket, mondván, az nem feltétlenül vezet objektív eredményhez, hiszen befolyásolhatják a páciens teszttel kapcsolatos előzetes ismeretei, legyen szó a világhálón bárki számára elérhető, a teszt során alkalmazott képekről, vagy azok ugyancsak nyilvános kiértékelési szempontjairól, amelyek megítélése ráadásul még a pszichológián belül sem tekinthető egységesnek.

Az sem teljesen egyértelmű, hogy a tesztben adott válaszok a vizsgált személy, vagy éppen a vizsgáló fantáziájáról árulkodnak-e inkább. Voltaképpen tehát a teszt eredménye elsősorban egy vázlatos személyiségrajznak tekinthető, amelynek az érvényességét és pontosságát a szakember más módszerekkel is ellenőrzi.