Hangulatfokozás helyett kulturált fogyasztást - barangolás a pálinka körül
Nem gabona, nem burgonya, hanem tisztán gyümölcs az alapanyaga a pálinkának, amely mintegy húsz éve megújult lendülettel éli reneszánszát a magyar kultúrkörben. Az előállítás, az értékesítés, a változó fogyasztói szokások leglényegesebb mozzanatairól beszélt egy országos, nagy szeszipari vállalat vezetője és egy regionális, pár éve indult bérfőzde három tulajdonosa. A kötetlen beszélgetésre a Gombaszögi Nyári Táborban, a Ma7 médiacsalád sátrában került sor.
A felvidéki Pál Tibor már hatodik éve tölti be a magyarországi kisvárdai Várda Drink Részvénytársaság igazgatói posztját. A százéves múltra visszatekintő vállalat az egyik meghatározó szereplője a magyarországi pálinkapiacnak, bár termékskálájának csupán az egyik szegmense ez az italfajta. A beszélgetés további résztvevői a felvidéki Nádszegen négy éve alakult Esszencia Pálinkafőzde vezetői, Fitos András, Kacz Péter és Császár Dávid voltak.
A bevezető sorok alapján nevezhetnénk akár Dávid és Góliát összecsapásnak is a vitát, a hasonlat azonban nem állja meg a helyét, hiszen bármiféle konkurenciaharcnak, egymás leminősítésének még csak a gondolata sem merült fel, mindegyik résztvevő tisztában volt saját piaci pozíciójával. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a nagy kisvárdai társaság mindenben lekörözné a nemrégen alakult mátyusföldi társaságot, hiszen a beszélgetés során is elhangzott, hogy az Esszencia olyan egyedi megrendelői igényeknek is eleget tud tenni, amelyre a nagy megrendelésekhez szokott részvénytársaság nehezen tudna idomulni.
Végső soron, maga a pálinkafőzde alapításának az ötlete is a piaci rés felismerésén alapul, jegyezte meg Fitos András. Azon tehát, hogy Nádszeg közelében nem volt gyorsan és könnyen megközelíthető bérpárló, így a környéken jelentkező igényeket a vállalkozásuk már ki tudja elégíteni. A bérpárláson kívül pedig egy saját márka megteremtését is elhatározták.
A nagy közönségfigyelem mellett zajló beszélgetés egyben egy felvilágosító előadás is volt, amely akár a legalapvetőbb fogalmakat is tisztázta, például azt, hogy mit is nevezhetünk pálinkának.
A meghatározás egyben a pálinka hungarikum jellegét is kidomborítja, s a lényege, hogy a Magyarországon termelt gyümölcsből, a Magyarországon elvégzett cefrézésből és lepárlásból, illetve a palackozásból kikerülő termék nevezhető pálinkának.
Ugyanezek a folyamatok természetesen másutt is elvégezhetőek, de akkor párlatnak nevezzük a végterméket. Ahogy tehát Pál Tibor összefoglalta, minden pálinka párlat, de nem minden párlat pálinka. Természetesen a természetjog hatása itt sem kerülhető meg, hiszen a pálinka nyelvi használata az egész magyar kultúrkörre, s azon belül is hatványozottan a Kárpát-medence magyarságára ugyanúgy jellemző, amit beszélgetőpartnereink elmondása szerint minden érdekelt és érintett jóváhagyólag tudomásul is vesz.
A beszélgetés lényeges része a pálinkafogyasztási szokások megváltozásának taglalása volt. Az elmúlt években tanúi lehettünk a 40%-osnál alacsonyabb, de a pálinka meghatározásának az alsó szintjét jelentő 37,5%-nál nem kevesebb fokos italok megjelenésének. Ahogy szakértő vendégeink elmondták, ennek egyik oka, hogy a pálinkát, mint egy egész estés társalgási italt is pozícionálni szeretnék, amely egy magasabb alkoholtartalmú ital esetében nehezebben képzelhető el úgy, hogy az ne menjen a kulturált fogyasztás kárára.
A másik ok pedig, amely az alacsonyabb alkoholtartalom mellett szól, hogy az illatokat és az ital gyümölcsösségét „elnyomja” a magasabb alkoholtartalom.
El kell mondani azt is, tették hozzá a szakértők, hogy az alacsonyabb szesztartalomnak kereskedelmi – árképzési – okai is vannak, hiszen a magasabb tartalomnál magasabb adóterhekkel kell számolni, s ez még drágábbá teszi a pálinkát.
A beszélgetést figyelemmel kísérő közönség soraiból is érkeztek kérdések, amelyeknek az egyik visszatérő eleme az úgynevezett opálosodás problémáját érintette. Ez technológiai hiba, az ital ízének élvezetét nem befolyásolja.
És ez még „csak” a munka része, s nem szabad megfeledkezni az alapanyag-igényességről – ezt már Kacz Péter mondja, s szemlélteti ezt egy alapvető, egyszerű képlettel: egy liter barackpálinkához 14-15 kilogramm sárgabarack kell, ennek idei ára 2 euró egy kilóért. Könnyen kiszámítható, hogy máris 30 euró közötti összegnél járunk, de természetesen vannak ennél drágább alapanyagok, mint például a málna, amelynek a kilogrammjáért 10 eurót is elkérnek Kisvárdán, így nem félreértés, hogy egy 0,35 literes kiszerelésű málnapálinka eléri a 20 ezer forintos, mintegy 50 eurós árat.
Mindezek ellenére van kereslet a minőségi italok iránt. Ezt mindkét vállalat, a Várda Drink és az Esszencia is megerősítette. Ez utóbbi kifejezetten úgy szeretné kialakítani termékválasztékát, hogy elsősorban a minőségi elvárásoknak tegyen eleget. A Várda Drink a múltban pedig a piacot jóindulatúan befolyásoló vacsorákat szervezett a nagyhírű budapesti Gundel Étteremmel, ahol az öt fogás mindegyikéhez más-más ízvilágú pálinkát szolgáltak fel.
Az Esszencia képviselői szerint egy újabb piaci rés mutatkozik, amit abban látnak, hogy a szlovákiai magyarság ugyan már jó ideje érzékeli a magyarországi pálinkakonjunktúrát, fellendülést, a hazai gyártók viszont késve reagálnak.
Fitos András elmondta, egyik szándékuk, hogy ezt az igényt elégítsék ki magas színvonalú termékekkel.
Kérdésünkre, mi szerint lehetségesnek tartják-e, hogy a szlovákiai magyar nyelvhatáron kívül, a szlovákság lakta területen is elképzelhető a mi pálinkánk térhódítása, azt a választ kaptuk, hogy ez nem valószínű. Ennek legfőbb oka, hogy a párolt szeszesitalok előállításának filozófiája a kezdetektől fogva jelentősen különbözik. Míg a dél-szlovákiai főzdék elsősorban a Magyarországon szerzett tapasztalatokat sajátították el, a szlovákságra jellemző előállítási szokások egy más kultúrát alakítottak ki.
Erre egy konkrét példát is hallhattunk, mely szerint például a cefrét a szlovák területeken márciusban szokás kifőzetni, miközben délebbre már februárban a munkák végénél járnak. A magyar felfogás szerint a későbbi kifőzés már egy kevésbé hasznosítható, vagy olykor akár tönkrement cefrét jelent, amelyet már nem valószínű, hogy a déli területeken kifőznének.
A továbbiakban az egyes alapanyagok (például az alma és a muskotályos szőlő korábban hátrányosabb megkülönböztetésének) jóval kedvezőbb újragondolásáról, a kóstolási szokások bemutatásáról és még sok egyéb másról volt szó, amit kulturált italfogyasztás alatt érthetünk.
Ez volt a bemutató fő célja is, hogy a pálinkát már ne direkt hangulatfokozóként kezeljük, hanem egy-egy társasági esemény kulturált velejárójaként és a magyar kultúrkörben elengedhetetlen kiegészítőként tekintsünk rá!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/29. számában.
