Genetikailag módosított élőlények

A genetika gyakorlatban megvalósult eredményei között ellentmondásosak a genetikailag módosított élőlények, azaz a GMO-k. Rögtön a legelején meg kell ismerkednünk egy másik, hasonlóan hangzó fogalommal is, ezek pedig a génszerkesztett élőlények.

A GMO és a génszerkesztett élőlények tényleg hasonló fogalmak, különbség a létrehozás, a beavatkozás technikájában, illetve a jogi szabályozásban van.

Előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a GMO esetében egy másik fajból származó genetikai állomány, vagyis transzgén kerül a gazdaszervezetbe. Génszerkesztett élőlények esetében pedig a bevitt genetikai állomány saját vagy közeli rokon fajból származik, azaz ciszgén. Ezekből következik, hogy a GMO-k esetében új tulajdonságok alakulhatnak ki, a génszerkesztettek esetében inkább a már meglévő tulajdonságok felerősítésén, esetleg csendesítésén van a hangsúly.

A GMO gerjesztette ellentmondások, társadalmi viták, dilemmák a növényvilágot célzó mesterséges genetikai átalakítások miatt robbantak ki. Minden bizonnyal a legismertebbek a vetőmagok piacát, a fajtanemesítést érintő genetikai módosítások, amelyek gazdasági, ökológiai jelentősége hatalmas. A baktériumokat érintő genetikai módosítások körül azonban nem hallani nagy viharokról. Jó pár évtizede meghatározó ez a technika a gyógyszerek gyártásában, a transzgén baktériumok olcsón, egyszerűen, kevésbé szennyezően képesek előállítani a biológiai hatóanyagokat.

Az állatvilágban létrehozott GMO-knak is hatalmas a jelentőségük, vitákról itt sem hallani igazán. A manapság használt laboratóriumi egerek zöme genetikailag módosított.

Az alapvető élettudományi kísérleti technika alapja az, hogy a széles körben használt egértörzsekbe olyan géneket visznek be, amelyek csak egyes sejttípusokban aktiválódnak, ami a kísérlet szempontjából nagyon fontos. Az egereknél olajozottan működnek a genetikai módosítások, a patkányoknál is, de azokat csak kevés laboratóriumban használják, más emlősök esetében pedig gyakorlatilag nem ismert semmilyen génmódosított fajta.

Felvetődhet, hogy a génmódosítás milyen szövődményeket, betegségeket, szenvedést okoz az állatoknak. Az e téren összegyűlt, nagyjából 25 éves tapasztalat azt mutatja, hogy a génbevitel akkor okozhat esetleges szövődményt, ha a legrégebbi génbeviteli technikát használják, amely során a gén véletlenszerűen épül be a gazdasejt kromoszómáiba. Ilyenkor daganatokat válthat ki. Újabb módszerekkel, például a miniatűr, baktérium eredetű mesterséges kromoszómával történő bevitellel ez kiküszöbölhető, a legújabb génszerkesztési megoldásoknál, például a TALEN vagy a CRISPR/Cas9 enzimekkel történő módszerrel szintúgy.

Ezek a kockázatok sokszor jóval kisebbek, mint az egyébként a túltenyésztésből, a túlnemesítésből fakadó kockázatok. A laboratóriumi állatok is tulajdonképpen különlegesen nemesített egerek, de párhuzamot vonhatunk a kutyafajtákkal is. Kutyák körében is ismert, hogy a túlnemesítésnek lehetnek szövődményei. Viszont ezek a hatások nem a modern, biotechnológiai típusú beavatkozásokból fakadnak, hanem a klasszikus nemesítésből.

Érdemes megjegyeznünk tehát, hogy az állatok esetében a hagyományos nemesítés következményei sok esetben kockázatosabbak lehetnek, mint a modern genetikai módosításokéi.

A növényeknél sem kell attól tartanunk, hogy a genetikai bevitel – legyen az fajazonos vagy idegen, transzgén vagy ciszgén – mindenképpen káros. Lehet persze olyan beavatkozás, amitől maga a növény életképessége csökken. Ilyet nyilván nem akar senki sem csinálni, színtiszta gazdasági érdekből sem.

Általánosságban annyit mondhatunk, hogy a genetikai beavatkozások lényegében „fénysebességgel” gyorsítják azokat a folyamatokat, amelyek a nemesítés során egyébként is végbemennek.

Lehetséges persze, hogy valamilyen veszélyes, például kártevőellenes anyagot termeltetnek a növényekkel a genetikai beavatkozás során. Ilyen esetben is inkább azt kell látnunk, hogy az így a környezetbe kerülő kártevőellenes anyag koncentrációja, terhelése összességében jóval kisebb, mint a hagyományos permetezés során. Azaz kedvezőbb az ökológiai lábnyoma is.

Szerintem azonban nem kellene túlhangsúlyozni, hogy a ciszgén szerkesztés sokkal biztonságosabb, mint a transzgén. Elképzelhető persze ilyen helyzet, de általánosságban én nem látom a hatalmas rizikót egyik technika esetében sem. Génszerkesztéssel ráadásul ugyanúgy lehet idegen eredetű transzgént, mint rokon ciszgént bevinni. A különbségtételnek inkább jogi oldalról van értelme. Ha más jogi megítélés alá esne az újabb génszerkesztő enzimek használata, akkor azzal kiküszöbölhetőek lennének a szigorú európai GMO-szabályok.

Önmagától a GMO-tól, biológiai oldalról nézve sem kellene tartanunk. Sok jót lehetne ezekkel a módszerekkel csinálni, leegyszerűsítve, gyorsabb nemesítést tudnánk végezni. Sok hasznos anyagot is tudunk így termeltetni, gondoljunk csak a génmódosított baktériumokra. Növények is tudnának hasonlókat.

A probléma az, hogy leggyakrabban a gyomirtókkal szembeni ellenálló képesség génjeit viszik be a módosítások, szerkesztések során. Ennek viszont veszélyesek az ökológiai következményei, nem lenne jó erre az útra térnünk.

Gazdasági szempontból is csak rövidtávú profitszerzés miatt látom értelmét, hosszabb távon már butaság. További hatalmas probléma, hogy a génmódosítással, illetve génszerkesztéssel létrehozott tulajdonságok szabadalmaztathatóak akkor is, ha egyébként bárki hagyományos nemesítéssel is elérhetné az adott tulajdonságot. Vigyázzunk arra, nehogy licenszdíjhoz kössék a mindennapi betevő kenyerünket. Ezek az aggályok nem biológiai természetűek, hanem jogiak. Szerintem a GMO vonatkozásában a szabadalmi jogokat kellene reformálni, a biológiából, genetikából pedig nem kellene mumust csinálni.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/44. számában.