Ford Grand Tourneo Connect 2.0 TDCi EcoBlue: Egy hétszemélyes autó – másként

Mi az utóbbit kaptuk megtesztelésre, az erősebbik motorral és a legmagasabb Active szereltségben.

Nem Galaxy, nem is S-MAX; inkább haszonjárműves/furgonos, mint buszos külső.  Tourneo név alatt nem is lehetne más. Ezt a formavilágot követi a vízszintes tető, a hosszú téglalapként egybeszabott 2-2 oldalablak, na meg a függőleges hátsó fal. (Itt mondjuk el az is, hogy a Grand verzió 40 centiméterrel hosszabb az ötszemélyes kivitelnél, és ennek köszönhetően jóval impozánsabb látványt nyújt.)

Fotó:  Vas Gyula

Ám ez még messze nem minden a vizuális többletek közül. Az Active változat ugyanis számos terepes dizájnelemet vonultat fel: a küszöbök és a kerékjáratok műanyag szegélyeit, az elülső/hátsó alvázvédő betéteket, de az ezüst tetősínek és az attraktív keréktárcsák is e kivitel sajátjai. Az oldalsó tolóajtók 80 centiméter szélességű bejáratot nyitnak az autóba, ami egyrészt a nagyobb holmik berámolását, másrészt a leghátulra történő könnyebb beszállást is biztosítja.

Fotó:  Vas Gyula

A legvégére pedig csak annyit, hogy a kilincsek és a küszöbök feletti éles peremek hatásosan oldják az oldalfelületek széles bádogozását.

Az autó küldetésére való tekintettel a hely- és térkínálatról szólunk elsőként. Az elülső ülések komfortja kifogástalan, beleértve a méreteiket és az oldaltartásukat is. A középső sor 3 teljes értékű ülésből áll, az autó méreteiből adódóan kellő lábtérrel és korlátlan fejmagassággal; a lenyitható repülőasztalok nyújtotta komforttöbbletet viszont csak 2 utas élvezheti. A leghátsó sor 2 ülése pedig végképp nem kínpad, mint sok hasonló autó esetében: itt is meglepően nagy a lábtér, tekintélyes 16 cm a minifotelek közti távolság, a fejtér pedig a vízszintes tetőnek köszönhetően ugyanakkora, mint a másik két üléssorban.

Fotó:  Vas Gyula

A beszállás persze kicsit komplikáltabb, de a széles oldalajtóknak köszönhetően nem igényel akrobatikus mutatványokat. Folytassuk a csomagtérrel, amely még 7 ülés mögött is 650, ötszemélyes konfigurációban pedig 1720 literes. A több mint 3,1 köbméteres maximumhoz viszont már ki kell szerelnünk a leghátsó üléssort, ami némi fizikai munkát igényel. A pakolást minden konfigurációban megkönnyíti az autó csaknem teljes szélességében nyíló ötödik ajtó és a viszonylag alacsony raktérküszöb.

Fotó:  Vas Gyula

S hogy az Active szint belső szereltségéről is essék néhány szó: borulás- és ütközésgátló, aktív sávtartó automatika, tempomat és sebességkorlátozó, eső- és fényszenzor, fáradtságfigyelő. A tolatókamera, a kétzónás légkondi és a táblafelismerő rendszer már opciós volt.

A bevezetőben jelzett erősebbik motor a Ford kétliteres turbódízele volt (a másik választható alternatíva a 114 lóerős 1.5 TDCi). Tény, hogy 122 lóereje messze nem a csúcsot képviseli a kétliteres dízelek mezőnyében, de az alacsony fordulatszámon érkező 320 Nm-es csúcsnyomaték elfogadható dinamikával ruházta fel az autót. Automata és kézi váltót egyaránt rendelhetünk, de az utóbbit csak összkerékhajtással kombinálva. A tesztautónkban dolgozó hétgangos automata szolidan tette a dolgát, kellő időben történő sima kapcsolásokkal.

Fotó:  Vas Gyula

Sportrezsime is volt, ahol magasabb tartományokig hagyta kipörögni a motort, de ez természetesen a fogyasztást is megdobta. S ha már a fogyasztásnál tartunk, ismét sajnálattal konstatáltam, hogy újabban a reálisnak hirdetett gyári WLTP-értékek is egyre hiteltelenebbek. Hat liter alá kerülni ezzel az autóval például csak útitársak és mindennemű rakomány nélkül, lehetőleg sík úton és max 85-90 km/ó-ra beállított tempomattal lehetséges; erről egy kb. 40 kilométeres útszakaszon volt alkalmam meggyőződni.

Fotó:  Vas Gyula

Viszont a 6,3 literes is tesztfogyasztás is messzemenően elfogadható egy aerodinamikusnak végképp nem nevezhető, 1,84 méter magas járgány esetében…