Esküvőre hívnak a harangok
Egy szív, fél szárny. Most már repülhetsz – vallja a magyar költő, Illyés Gyula az esküvőről. Az esküvő – legyen bármilyen nagy baj is a világban – mindig reménnyel tölti el az embert. A lakodalom pedig az újonnan létrejövő szövetség megünneplése. Milyen út vezetett két család egyesülésének rideg, gazdasági döntésétől a szerelmi házasságkötésig, a nagy napra jellemző luxusig, illetve miképpen lehet menyasszonyi ruhában megmenteni egy ledőlt, hatemeletes esküvői tortát? Erről szól írásunk.
Nemrégiben esküvőre voltunk hivatalosak, a legjobb barátnőm leánya ment férjhez. Hosszú hónapok teltek az örömteli, néha nem várt gondokkal megtűzdelt szervezési munkálatokkal. A menyasszonynak és a vőlegénynek határozott elképzelései voltak, az örömanya végül már csak azon izgult, ne nagyon sírjon a templomi szertartás alatt.
Mindketten a nagymácsédi alapiskolában tanítunk. Egy közösen elköltött iskolai ebéd után barátnőm hirtelen eltűnt mellőlem. Később nagy nevetve mesélte, hogy a szakácsnénik félrehívták, hogy odaadják neki az esküvői előkészületekhez – ahogy itt mondják –, a „sütéshe” az összeget.
Csodálatosnak tartom, hogy még a fiatal generáció sem vetette el a régi szokásokat, amelyek az igazi falusi összetartást, az élet közösségi magját jelentik. Mivel kolléganőmnek még nem volt „asszony-notesze”, gyorsan kerítettünk neki egyet. Cirádás betűkkel, ajánlást írva adtam át neki azzal, hogy most már gondosan őrizze és töltse meg a lapjait. A történet annyira kedves lett számomra, hogy gyorsan be is számoltam róla a neves néprajzosnak, Szanyi Máriának, aki megerősítette, minden régiónak megvannak a maga bájos, lagzis szokásai.
– A régi világban két síkon zajlott az esküvők előkészítése. Egyrészt volt a gazdasági szervezés, másrészt pedig maga a mulatás. A családnak az volt a legfontosabb, hogy a meghívott vendégek jól érezzék magukat, jól mulassanak. Ehhez viszont gazdaságilag nagyon be kellett biztosítani magukat – magyarázza a néprajzkutató.
– A lakodalom előtti héten vitték a sütéshez valókat, mert a lakodalom hetében készültek a sütemények. Nyugat-Szlovákiában is érvényes volt az, amit Nagymácsédról meséltél, tehát, hogy összeadták az anyagiakat.
Manapság már nyíltan megmondják a házasulandók, hogy mire van szükségük a háztartásban. Van, hogy sorsjegyeket, vásárlási utalványokat kérnek. Régen nem volt jellemző az ajándékozás, csak a legközelebbi hozzátartozók vittek ajándékot. Katolikus vidékeken Jézus szíve vagy Szűz Mária a kisdeddel festményeket ajándékozott a keresztanya, amelyet illett kitenni a nászágy fölé. Amikor divatba jöttek a franciaágyak, egyre nagyobbak lettek az ajándékba adott képek.
– Lényegében régen az esküvő egy gazdasági társulás volt – zárta le beszélgetésünket Szanyi Mária.
A régi szokások felelevenítése után szóljunk a napjaink „csupa pompa, ízléses díszítés és jó szervezés” hármasával jellemezhető lakodalmáról. Barátnőm, a lánya és újdonsült veje nagyon szép, modern esküvőt hoztak össze. A nagymácsédi Takács Eszter, az újdonsült feleség mesél lakodalmas élményeiről, sokat nevetünk, hiszen olyan kulisszatitkokat árul el utólag, amelyek nekünk, vendégeknek egyáltalán nem tűntek fel.
– A férjem, Gábor budapesti származású, ezért a polgári esküvőnket, mindössze két tanúval, Budapesten tartottuk még az ősszel. Mi tehát már házasokként keltünk egybe májusban a nagymácsédi templomban. A lánykérésre tavaly augusztusban került sor, nagyjából kilenc hónapba telt megszervezni a nagy felvidéki esküvőnket és lakodalmunkat – meséli Eszter, aki mindenképpen össze szerette volna kötni a hagyományos és a modern lakodalmak szokásait. Pénteki lagzit akart, és külön szerencse, hogy 2024 májusában péntekre jött ki 24-e, a névnapja. Mint mondta, így már bízik abban, hogy férje soha nem felejti el a névnapját és a házassági évfordulójukat.
– A lakodalmunk hagyományos kultúrházas ünnepség volt, így azt lehet mondani, ez egyhetes történet. Mégsem ragaszkodtunk az éttermekhez, holott könnyebb lett volna csak leülni, majd felállni az asztaltól. Tudtam, hogy mást szeretnék, mint ami megszokott. Környékbeli szolgáltatókat választottunk, teret és esélyt adva nekik, hogy új helyszínen mutassák meg magukat. A dekoráció nagyon szép, de visszafogott volt, inkább élményszerű dolgokra költöttünk. Része lett a lakodalmunknak egy fotófal és egy esküvői üzenő telefon – így mindenkinek marad látható és hallható emléke. Érdekes, hogy még a násznép is akarva-akaratlanul hozzáöltözött a dekorációhoz, leginkább a kék és a smaragdzöld színek domináltak a ruháknál is. A cateringgel pedig felettébb elégedettek voltunk, mivel én magam is szoktam sütni esküvőkre, már többször találkoztam velük máshol is.
Eszter és Gábor a klasszikus vőfély helyett a ceremóniamester mellett döntött. Lepke Laci a Mátyusföldön és a Csallóközben is ismert ceremóniamester csak annyit mondott nekik, fogadjanak szót és mindenben kövessék az utasításait. A legjobb szervezés és legnagyobb jóakarat ellenére is egy száztíz fős lakodalom biztos nem múlhat el kisebb-nagyobb malőrök nélkül. Eszternek is akadt embert, illetve menyasszonyt próbáló kulisszafeladata.
Rövid gondolkodás után Eszter elárulta azt is, egy, az övékhez hasonló méretű lakodalom körülbelül húszezer euróba kerül. Virág helyett sorsjegyet kértek a násznéptől.
– Rengeteg sorsjegyet kaptunk, de nem volt szerencsénk. Nem baj, akinek nincs szerencséje a játékban, szerencséje van a szerelemben!
Eszter és Gábor esküvőjén ezúttal vendégként volt jelen a neves csallóközi vőfély, Nagy Iván, aki 2011 óta több mint háromszáz esküvőt vezényelt le. Úgy véli, profiljának meghatározója a zökkenőmentes lakodalom, a problémamegoldás, a lakodalomban résztvevő szolgáltatók munkájának összehangolása és a násznép szórakoztatása.
– A vőfélyének az a feladata, hogy az ifjú pár nagy napját segítse az álmaikhoz híven tökéletessé tenni, az örömszülőket tehermentesítse a szervezési feladatok alól, ha kell, újra tervezzen, és összehangolja a zenész, a fényképész, a videós, a szakács és a pincér munkáját. További fontos feladata, hogy teremtse meg a hangulatot. A legnagyobb különbség a ceremóniamester és a vőfély között, hogy nekem van vőfélypálcám, és verset is mondok – magyarázta Nagy Iván.
– A falusi, kultúrházas lakodalmak továbbra is népszerűek, viszont elmondható, hogy modern köntöst kaptak. Szerencsére még sok ifjú pár ragaszkodik a lakodalmas hagyományokhoz, ilyen a tányértörés és söprés, a lakodalmas díszes kakas, a küszöbön való átemelés vagy akár a „lánykikérő”. Ehhez persze a vőfély is alkalmazkodik, régen a vers, a népiesség volt a lényeg, most pedig már a játékok és a vendégek szórakoztatása a mérvadó. Szeretem ezeket a játékokat, mert rengeteg váratlan esemény történik, amelyekre azonnal reagálni kell. Például elmegy az egész kultúrházban a villany, izgatottságában elájul a vőlegény, tányértörés és seprés közben egy vendég lába megsérül, vérezni kezd, kitör a pánik, a menyasszonyi ruhát leöntik, mentőt kell hívni egy vendéghez és még sorolhatnám, de mindent megoldottam. Hozzátenném, hogy jó egy évre be van táblázva minden hétvégém, tehát az álomesküvő előtt egy évvel érdemes lefoglalni a vőfélyt, a mágikus dátumok esetében azonban 1,5-2 évvel korábban…
– Számomra az a legnagyobb elismerés, amikor látom az ifjú páron, hogy mennyire boldogok. Az esküvő másnapján sokszor megkapom a kérdést, hogy most már nem fogunk találkozni? Mert előtte tényleg beengednek az életükbe, mindent megbeszélünk. Ami nagyon fontos, hogy ne csak a nagy napon legyenek boldogok, hanem az előkészület, a szervezés is boldog legyen – magyarázza Kitti.
Azoknak a pároknak, akiknek kevés az idejük, mert pörgős életet élnek, akik nem tudják, hogy kezdjék el a folyamatot, vagy úgy érzik, jól jönne egy kis segítség, ajánlja, hogy alkalmazzanak esküvőszervezőt. Minden gondjuk megoldódik egy csapásra.
