Elménk fogságában: az alvási paralízis titka
Amikor először tapasztaltam alvási bénulást, halálra rémültem. Ott feküdtem az ágyamban és olyan érzésem volt, mintha valaki mozogna a jobb felemen, még meg is érintett néhányszor. Képtelen voltam odafordítani a fejem, képtelen voltam megmozdulni. Pár perc után elmúlt az egész, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Később megtudtam, hogy az ismerőseim közül többen is átéltek már ilyen jelenséget, és mindennek tudományos magyarázata van.
Az alvási paralízist úgy tudnánk a legegyszerűbben megmagyarázni, hogy a testünk mozdulatlan, míg az elménk teljesen ébren van. Ez vagy közvetlenül elalvás előtt, vagy ébredéskor jelentkezik. Az érintett a szemén kívül egyetlen izmát sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Sokan még hallucinációkat is átélhetnek közben, amelyek erős félelmet okoznak. Sőt, néhány tudós ezzel a jelenséggel magyarázza a földönkívüliek általi elrablást és a szellem- vagy démonészlelés élményét is. Ugye, mennyire izgalmas az alvás tudománya?!
Az alvási bénulás tünetei változóak lehetnek, de a leggyakoribbak közé tartozik a mozdulatlanság, a légzési nehézség, a hallucinációk, a mellkasi nyomás, a testen kívüli élmények és főleg a veszélyérzet. Az alvás rejtélyessége miatt az alvási rendellenességeket is sokáig titkok övezték.
A hallucinációkat valóságosnak tartották, és a népi hiedelmek szerint rossz szellemek, lidércek vagy boszorkányok álltak a háttérben, akiknek célja az emberek megfélemlítése vagy akár meggyilkolása volt.
Az alvás több fázisból áll. Ezek közül az egyik a REM, azaz a gyors szemmozgásos szakasz. Kutatások kimutatták, hogy ebben a fázisban az agy tanulásért, szervezésért és gondolkodásért felelős területei különösen aktívak. A REM-alvás során a véráramlás mértéke az agyban a szokásos kétszeresére emelkedik, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a lefekvés előtt szerzett információkat feldolgozzuk, szelektáljuk, és a legfontosabb tudnivalókat elraktározzuk. Eközben a test ideiglenesen megbénítja az izmokat, csupán a szemmozgató izmok maradnak működőképesek. Ez a mozgásképtelenség segít megelőzni az alvajárást és az álmunkban való beszédet, és normál körülmények között csak az alváskor lép fel, majd felébredéskor megszűnik.
Néha azonban előfordul, hogy az ideiglenes bénulás már az elalvás előtt aktiválódik, vagy a felébredés után nem szűnik meg azonnal. Ezt az éber, de bénult állapotot, amely mozgás- és beszédképtelenséggel jár, nevezzük alvási paralízisnek vagy alvási bénulásnak.
Azok számára, akik gyakran tapasztalják ezt a hátborzongató jelenséget, számos módszer segíthet a tünetek csökkentésében.
Ha jobban megértjük ennek a közönséges, de rémisztő élménynek a hátterét, sikerül visszaszereznünk az éjszakáink nyugalmát.
