Egy sikertelen merénylet véres megtorlása
A magyar történelemben időnként előfordult, hogy az alattvalók fellázadtak az uralkodó ellen és merényletet kíséreltek meg ellene. Egyesek szerint az Árpád-ház kihalása is egy ilyen merénylet számlájára írható, mivel nem kizárt, hogy az utolsó képviselőjét, III. Andrást megmérgezték.
A legismertebb merényletkísérlet 690 esztendeje, 1330. április 17-én történt a visegrádi királyi rezidencián. Az elkövető Záh Felicián volt, egy hatvanas éveiben járó nemesúr, akinek a Felvidéken voltak birtokai. Nevét gyakran Záchként is írják. A célpont a király, Károly Róbert és családja volt.
Hogy mi történt ezen a végzetes napon, azt tudjuk, hiszen a Képes Krónika szerzője részletesen elmeséli. De hogy mindez miért is történt, arra mindmáig nem sikerült megnyugtatóan válaszolni.
Először ismerkedjünk meg a merénylővel. A Záh nemzetséget az oklevelek a 13. század elején említik először. Az idők folyamán két ágra szakadt, a felvidéki ágnak Nógrád, Gömör és Heves megyében voltak birtokai. Záh Felicián neve először 1275-ben bukkan fel egy birtok megosztásával kapcsolatos iratban, akkor huszonéves fiatal férfi lehetett. Az Árpád-ház kihalását (1301) követően meglehetősen zavaros állapotok uralkodtak Magyarországon, több oligarcha is igyekezett magához ragadni a teljhatalmat vagy legalább az ország nagy területe felett azt gyakorolni. A legismertebb tartományúr Csák Máté (1260 k. –1321) volt, akinek számos vazallusa volt és élete végéig harcolt I. Károly (Károly Róbert) magyar király ellen. Az ő híve volt Záh Felicián is, akit a király igyekezett a maga oldalára állítani. Kezdetben nem sok sikerrel, ezért megfosztotta őt birtokaitól. Ez végül jobb belátásra bírta őt és 1318-ban átállt a király oldalára. Nemcsak visszakapta régi birtokait, hanem újabbakkal is gyarapíthatta, sőt 1321-ben semptei várnagyává is kinevezte, Klára lánya pedig a királyné udvarhölgye lett.
1330. április 17-e a húsvét utáni szerdára esett, a király és családja éppen ebédelt, amikor Záh Felicián – akinek egyébként belépése volt az udvarba – megjelent a helyiségben, az asztalhoz ment, majd váratlanul kirántotta a kardját és lecsapott az uralkodóra. Csak a vállát találta el, mert Erzsébet királyné kezét férje feje fölé tartotta, így kivédte a halálos csapást, de négy ujját a kard lemetszette. Ezután Záh a két királyi gyermekre: Lajosra és Andrásra támadt, de őket a hercegek nevelői testükkel védelmezték, így komolyabb bántódásuk nem esett, viszont a két önfeláldozó férfi halálos sebeket kapott. Addigra az őrség is berohant, de még előtte a királyné „alétekfogója”, Sándor fia János csákányával – más forrás szerint hosszú tőrével – a nyakánál megvágta és a földre zuhanó férfit az őrök miszlikbe szabdalták. A Képes Krónika beszámolója szerint Záh
Nemcsak az apa és a fia bűnhődött, hanem két lánya: Sebe és Klára is. Az előbbit Léván lefejezték, férjét Kopai Imrét börtönbe zárták és ott halt meg. Klárát, a királyné szépséges udvarhölgyét megcsúfították: levágták nyolc ujját, az orrát és az ajkait és körbe hurcolták az országban. Mindenütt, ahol megálltak azt kellett mondania, hogy
A család más tagjait is megbüntették: elkobozták birtokaikat, száműzték őket.
1330 májusában a király felállított egy bíróságot, amelynek a tagjai a legbefolyásosabb országnagyok voltak: az erdélyi vajda, a szlavón bán, a tárnokmester és mások. Ez a testület 1330. május 15-én hozott ítéletével harmadíziglen állt bosszút a Záh család tagjain.
Az ítéletlevélben homályosan utalnak rá, hogy Záh Felicián valószínűleg valamilyen összeesküvés végrehajtója lehetett, de tettének elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban. Vannak, akik lehetségesnek tartják, hogy az öreg ember alkoholista volt és tettének elkövetésekor már nagy mennyiségű bort megivott. A motivációval kapcsolatban két feltételezés merült fel. Az első szerint Károly Róbert már megszilárdította a hatalmát és igyekezett megszabadulni azoktól, akik korábban ellene harcoltak. Ezt Záh Felicián nem tudta feldolgozni és más elégedetlen főurakkal együtt összeesküvést szerveztek. Ebben lehet némi igazság, de egy olyan harcokban edzett férfi, mint Záh nem ilyen pancser módon hajtotta volna végre a merényletet. Ez valószínűsíti, hogy nem volt éppen józan eszénél.
A másik ok inkább becsületbeli: Záh Klárát állítólag Erzsébet tudtával elcsábította a királyné éppen Visegrádon időző, eléggé léha öccse, Kázmér herceg (később lengyel király lett) és az apa ezt a szégyent akarta lemosni a szörnyű merényletkísérlettel. Ez a motívum Katona József Bánk bán című drámájából ismert.
A korabeli források nem taglalják az okokat, ez a második lehetőség is inkább szóbeszéd formájában terjedt. Arany János Zách Klára című költeményében a megszégyenülés lesz a tragédia kiváltója.
Valószínűsíthető viszont, hogy a megbecstelenítés még 1329 végén történhetett és Klára valamikor 1330 januárjában már bevallotta a dolgot az apjának. Miért kellett akkor több mint három hónapot várni a bosszúra? Olyan kérdés ez is, amelyre nem tudjuk a választ.
