Egy élet a szerszámok bűvöletében

Honnan ered a szerszámok iránti vonzalmad?

Kisgyermekként gyakran nyaraltam nagyszüleimnél, falun. Nagyapám amolyan régivágású ezermester volt, sok mindennel foglalkozott, órajavítással, rádiójavítással, akkoriban még csöves rádiók voltak, amelyeket lehetett javítani. A padlás valóságos kincseket rejtett, számtalan technikai érdekességet, amelyek már akkor megalapozták az érdeklődésemet. Aztán eltelt jó pár év. Debreceni lévén az egyik barátom bevezetett a piacok, zsibvásárok világába. Ő főleg régi pénzeket gyűjtött, engem viszont a szerszámok érdekeltek. Amikor második házasságom által Pécsváradra kerültem, itt is folytattam a „zsibizést”, és itt köteleződtem el teljes mértékben a különleges munkaeszközök iránt. A rendszerváltás idején láttam, hogy kamionokkal százszámra viszik ki a régi gépeket, szerszámokat az országból. De persze nemcsak ezeket, a paraszti kultúra tárgyait, bútorokat, festményeket, mindent. Ekkor elhatároztam, hogy amit tudok megmentek, és Magyarországon tartok. Eladtam a debreceni lakásomat, az árából vettem egy ingatlant egy Baranya vármegyei kis faluban, ahol eleinte saját kedvtelésemre egy tájházat próbáltam kialakítani. 

Ennyi év távlatából emlékszel még, mi volt a gyűjteményed első darabja?

A legelső darab, ami különösebben megfogott, egy csipkés díszítésű, kis vonókés volt. Eleinte nem is nagyon tudtam pontosan, hogy mire való, csak nagyjából sejtettem. Később mondták el régi mesterek, hogyan kell élezni, hogyan kell vele dolgozni. Természetesen a mai napig megvan.

Honnan szerzed be a gyűjtemény darabjait?

A kezdeti zsibvásározás után gyűjtői vásárokba is elkezdtem járni. Ma már az interneten, a Facebookon, különböző online piactereken is vásárolok, amíg nem néznek ki onnan. MÉH-telepekről is sok mindent sikerült megmentenem.

Mennyire könnyű vagy nehéz ma Magyarországon régi szerszámokhoz hozzájutni?

Gyűjtője válogatja. Akinek elég széles ismeretségi köre van, azt már megkeresik az eladók, ha bejön valamilyen érdekesebb szerszám. Egy nagy gyűjtő akár hetente tud vásárolni valamilyen érdekesebb darabot.  A kisebb gyűjtők pedig szerencsével… Persze, ha valamilyen nagyon különleges szerszámra vágyik az ember, beletelhetnek hónapok is, mire az piacra kerül.

Ma már önálló épületben van a gyűjteményed, de hol kezdted a gyűjtést, hisz minden férfi tudja, hogy ha az ember ebbe belelendül, akkor a garázs, a pince és a kamra gyorsan kinőhető.

Harminc éve a családi házunk mintegy húsz méteres pincéjébe kezdtem gyűjteni a tárgyakat. Először csak raktam, raktam, később egy polcrendszert alakítottam ki a pincében. Utóbb a polcrendszerre rekeszek kerültek. Mivel sok gyűjtőnek konkurenciája vagyok, valaki feljelentett a tűzoltóságnál, hogy tűzveszélyes dolgokat tárolok. Kiszálltak helyszíni szemlére, és köteleztek, hogy a polcokat legalább egy méter távolságra helyezzem el egymástól. Akkoriban már kétszáz rekeszt tett ki a gyűjtemény, ezeket le kellett szednem, és új polcrendszert kialakítani. Ez nem volt egyszerű, de hát a gyűjtés nehézségekkel is jár.

Egyike vagy azoknak az embereknek, akik ma Magyarországon a legnagyobb átlátással és tapasztalattal rendelkeznek a kéziszerszámokról. Hogy látod a szerszámok, a szerszámgyűjtés helyét és helyzetét a magyar ipartörténetben, muzeológiában?

Ezzel csinált mindent, a fák, a kövek alakítását, ez minden mai szerszámunk alapja. Később aztán a szerszámok foglalkozások szerint differenciálódtak. Az 1800-as évektől kezdve pedig csodálatos szerszámok alakultak ki. Magam is jártam több múzeum gyűjteményében, raktárában. A legtöbb helyen nagy szeretettel fogadtak. Szerencsére ma Magyarországon sok múzeumnak nagyon szép ipartörténeti gyűjteménye van. A muzeológusok is belátták, hogy ezeket célszerű megmutatni a látogatóknak, így már sok állandó vagy időszaki, úgynevezett raktárkiállítás nyílt. 

Mi az a tulajdonság, ami számodra egy szerszámot érdekessé tesz?

Amikor már tudatosan gyűjtöttem, akkor egyfajta időkapszulát szerettem volna létrehozni. Törekedtem rá, hogy egy-egy szerszámtípusból az egyszerűbb, mindenki által felismerhetőbbtől kezdve a bonyolultabbakig, a díszítettekig minden meglegyen. A díszítés egy külön témakör, az 1500–1600-as évektől egészen az 1900-as évekig díszítették a szerszámaikat a mesterek. Amit tudok, szeretnék megőrizni a jövő számára. Bízom benne, hogy az iparosképzés a közeljövőben fellendül. Hiszem, hogy a kézi szakmunka egy idő után visszaveszi megérdemelt helyét a világban.

A múlt év végén fejezted be a gyűjtemény átfogó leltározását. Hány tárgyad van jelenleg?

Muzeológusok és néprajzosok is rendre járnak hozzám látogatóba. Gyűjteményemet ők is komoly gyűjteményként ismerték el, hisz mintegy húszezer tárgyam van. Ez elég nagy szám, de mindez akkor vált fizikai valójában is befogadhatóvá, mikor a tájházban sikerült szétraknom őket.

Milyen elvek alapján strukturáltad a bemutatandó anyagot?

Öt szoba és egy melléképület áll a rendelkezésemre, ebbe kell beleférni. Az első szoba az „agyagé”. Itt a fazekasság, a téglakészítés, a cserépkályha-készítés eszközei vannak. A második szobában a gasztronómia és a tálalás kapott helyet. A szakácsművészetnek, a cukrászatnak stb. számtalan különleges eszköze van. A harmadik szobában a bőrművességgel kapcsolatos dolgok vannak, cipész- és csizmadiaeszközök, a szabás, a varrás eszközei, de ide raktam a harisnyakötés tárgyait is. A negyedik szobába különböző, famegmunkálással kapcsolatos szerszámok kerültek, az ácsok, bognárok, kádárok, tetőfedők eszközei. Az ötödik szoba egykor fürdőszoba volt, itt a szépségipar eszközei láthatók, a borbélyok, a fodrászok és a sminkesek tárgyai. A melléképület, ami egykor istálló volt, a legzsúfoltabb, itt a fémfeldolgozás szerszámai láthatók, az öntéstől kezdve a kovácsolásig. Itt kaptak helyet, a bádogosok, lakatosok szerszámai is. Ezek mennyisége tonnákra rúg, csak szarvas üllőből több mint hetven darab van. Itt láthatók az egyes mezőgazdasági eszközök is. Illetve van még pár épületrész, ahova azokat a tárgyakat tettem, amelyek nem fértek a szobákba.  Nemcsak a különleges, hanem az egyszerűbb formákat is gyűjtöttem, hiszen ebből alakultak ki a különleges formák. A kiállított tárgyakat igyekeztem a koruknak megfelelően is rendezni. 

Húszezer szerszámod van. Van-e még valami olyan eszköz, amit nem sikerült beszerezned, vagy amire nagyon vágysz?

Jelenleg a gyűjtemény előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Gondolkodtál esetleg azon, hogy rendes múzeummá alakítsd?

A kis tájházam kialakítása eleinte úgy indult, hogy látványos és mindenki számára látogatható legyen. A gyűjtemény jelen állapotában meghaladta a férőhelyi lehetőségeimet, így az ebben a formában a nagyközönség számára nem bemutatható. Illetve nagyon komoly szabályoknak, előírásoknak kellene eleget tenni, amit nem tudnék teljesíteni. 

Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnének szerszámgyűjtésbe fogni?

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy először a szívének kedves tárgyakat kezdje gyűjteni. Elsőként mentse meg a családi ereklyéket. Majd, ha van rá lehetősége, a környezete, települése, régiója szép tárgyait, szerszámait ne engedje elkallódni, kidobni, hogy a magyar kultúrkincsnek ez a része ne vesszen el, vagy ne kerüljön külföldre.

Megjelent a Magyar7 2025/1.számában.