Boszorkányűzéstől a kotyolásig: Luca-napi népszokások
Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem, babona és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. Jövendölések, babonák szövik át az év egyik legsötétebb napját és éjszakáját. Azt tartják, ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok.
A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-a volt a téli napforduló, erre a napra esett az év leghosszabb éjszakája, így sok népi hiedelem szerint a gonosz erőkhöz is köze volt. A legrövidebb naphoz a leghosszabb éjszaka: az év legboszorkányosabb éjszakája társult.
Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.
A Luca keresztnév a latin "lux" szóból ered, ami fényt jelent. Talán épp a napforduló miatti váltás miatt, a köztudatban két Luca is szerepel: egy jóságos és egy boszorkány. Kettejük közül inkább az utóbbi jelenik meg többször a magyar néphitben.
A magyar néphitben Luca kísértetszerű, kitalált alak. A néphagyomány szerint egy rontó nőalak volt, boszorkány.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni.
Fokhagyma, a boszorkányűző
A Luca-napi hagyományok szerint ezen a bizonyos napon boszorkányok és varázserejű személyek jelennek meg, akik elől az embereknek el kell rejtőzniük. A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt.
Tápiószentmártonban nem a Lucától, hanem a boszorkányoktól óvták az állatokat.
Az állatok védelme érdekében az ólak ajtajára fokhagymával rajzoltak keresztet, miközben mondták: Luca, Luca, távol légy!
A Csallóközben Luca-napkor nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra.
Még a seprűket is elzárták ilyenkor, nehogy a boszorkányok ellopják őket, és azon repkedjenek.
Az emberek dohányt szórtak a kapuk elé, és kenyeret ettek fokhagymával, hogy a szagokkal elűzzék a gonosz szellemeket.
A lucaszék
A Luca-nap talán legismertebb hagyománya a lucaszék elkészítése. A boszorkányok felismerésére készült, melyet ugyancsak Luca-naptól karácsonyig kellett elkészíteni.
Ezen a napon kezdik meg a szék kifaragását, de naponta csak egy-egy lépést szabad haladni, ám a széknek karácsonyra el kell készülnie.
Innen ered az a népi mondás is:
A karácsonyi misén aztán aki rááll a székre, az állítólag látni fogja a boszorkányokat.
A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat.
A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat.
A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.
Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat.
A Drávaszögben úgy tartották, hogy a lucaszékhez hasonlóan meg lehet tudakolni, hogy ki a boszorkány, ha lucainget készítenek. Luca-naptól karácsonyig kellett ezt is elkészíteni, s – hasonlóan a lucaszékhez – a karácsonyi éjféli misén láthatták meg ebben a boszorkányt.
A tyúkok termékenységvarázslása
Csuzán piszkavassal megérintették a tyúkokat és közben mondták:
Kopácson pedig így szólt a mondóka:
Azért, hogy jó ülősek legyenek a tyúkok, a gazdasszonynak napközben ülnie vagy feküdnie kellett. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!” – tartották Zagyvarékason.
Enyingen a nőknek reggel meg kellett hemperegniük az ágyban és egész nap nem mehettek ki a házból, hogy jó kotlóik legyenek.
Jövendölés
A születendő kisborjú nemét is meg tudták jövendölni:
Ha Luca-napján vagy éjszakáján csillagos volt az ég, jó termést reméltek a következő évben.
Lucázás (kotyolás, palázolás)
Luca napjának hajnalán a fiúgyerekek körbejárták a házakat. Fadarabot vagy szalmát vittek magukkal.
A szalmára térdelve mondták vagy énekelték mágikus terményvarázsló szövegüket.
Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak. A háziasszony a vendégeket azért ültette le a konyhában, hogy a tyúkok jó ülősek legyenek.
Az Ipoly menti falvakban még az ötvenes években is jártak lucázni a fiúgyerekek.
Dologtiltó nap
Luca napját dologtiltó napnak tartották, a nők semmiféle munkát sem végezhettek.
Luca-napján régen tilos volt sütni, mert azt tartották tűzvészt okozhat. Molnárkalácsot azonban süthettek.
Luca-napján tilos volt mosni; sőt kölcsönadni is, mert az ekkor készült holmik a boszorkányok kezére kerülhettek.
Varrni azért sem volt ilyenkor tanácsos dolog, mert úgy tartották, hogy ezzel bevarrják a tyúkok fenekét, és a következő évben nem lesz tojás – és jólét sem.
Ajánlatos volt viszont babot fejteni, hogy a tyúkból kifejtsék a tojást.
Szerelemmel kapcsolatos varázslatok
A jövendőbeli nevének megismerése
Luca napjára a lányok 12 gombócot főztek, amelyekbe egy-egy férfi nevét rejtették. A gombócokat ezután forró vízbe tették, és amelyik először úszott a felszínre, a hagyomány szerint az tartalmazta jövendőbelijük nevét.
A Drávaszögben a szemétdombra állva hallgatóztak, s ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd az a legény, aki őket elveszi feleségül.
Ki megy elsőként férjhez?
Ahol több lány volt a családban, úgy jósoltak, hogy a saját neveiket tették a gombócba. Amelyiké legelőször jött fel, az megy elsőként férjhez..
Luca-cédula
A Luca-cédula rendkívül népszerű volt a fiatal leányok körében, amely abban segített, hogy a fiatalok megtudhatják, ki lesz a jövendőbelijük.
Ennek helyi változataként a székesfehérvári Palotaváros eladósorban lévő leányai Lucától karácsonyig minden egyes este egy-egy férfi keresztnévvel megírt cédulát dobtak egy kalapba. A fejfedőből karácsony este kihúzták a jövendőbelijük vélt nevét. A fiatal férfiaknál is létezett ez a szokás a lányokra vonatkozóan.
Népi jóslatok Luca-napkor
Luca-kalendárium
Úgy tartották, a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz, mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
Hagymakalendárium
A székelyeknek is megvolt a saját időjárás-előrejelző módszerük, amelyhez hagymákat használtak. Egy hagyma 12 levelébe sót tettek. Mindegyik egy hónap időjárását mutatta meg. Amelyik hagymahéjban a só megvizesedett, az az általa jelölt hónap csapadékosságát mutatta. Amelyikben viszont nem volt víz, azt jelentette, hogy az a hónap száraz lesz.
Lucabúza
Még pár évtizeddel ezelőtt is élt a szokás: a magyar otthonok sokaságában vetettek Luca napján búzát.
Egy agyagcserépbe, vagy tálkába búzaszemeket vetettek, és ha azok karácsonyig kikeltek, akkor úgy hitték, jó termés lesz a földeken, a leány férjhez megy és az állatok egészségesek maradnak. A lucabúzával a templomi oltárt is díszítették, karácsonykor égő gyertyát állítottak a búzatövek közé.
A Csallóközben egy tál vízbe tették a búzaszemeket, ez karácsonyra kicsírázott. Ezután tálra tették, hogy olyan gazdag legyen a termés, mint a kicsírázott gabona. A sarjak nagyságából a következő év termésére következtettek.
Lucapogácsa
A Luca-naphoz még számtalan, élettel és halállal kapcsolatos szokás is kapcsolódik.
Jósló, varázsló eljárások között szerepel a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa készítése (ha Pál-napkor sütik, pálpogácsának nevezik). Madártollat szúrnak a pogácsa tésztájába. A jósló eljárás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődik, annak közeli halált jelez. Főleg a Dél-Alföldön ismerték ezt a hiedelmet.
Egyes vidékeken pénzt is sütöttek a pogácsába. Aki a pénzes pogácsát kapta, az anyagi jólétre számíthatott a következő évben.
Haláljóslás
Luca napján három tányért felfordítva helyeztek az asztalra. Az egyik alá gyűrűt, a másik alá hamut és a harmadik tányér alá nem tettek semmit. Aki az első tányér alatt a gyűrűt találta meg, boldog lehetett, mert az a lány hamarosan férjhez ment. A hamu a halált jelentette, s akinek a tányérja alatt nem volt semmi, vele semmi különös sem fog történni a következő évben.
Luca-napi alakoskodás
Nyitra vidékén és a Csallóközben volt szokás a Luca-napi alakoskodás. Fehér lepedőben, belisztezett arccal vagy arcukat fehér tüllkendóvel eltakarva jöttek a Lucák, akik a gyerekeket, lányokat ijesztgették.
A szokás szerint fehér lepelbe öltöztek az úgynevezett lucázók, vagy más néven lucapucázók és így mentek a gyerekeket riogatni, imádkoztatni.
A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is „meszelték”, hogy ne legyenek kiütésesek. Megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jól tojjanak.
A Szerémségben a lányok öltöztek Lucának – fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezték a gyerekeket, megimádkoztatjtk őket. Aki jó volt, ajándékot kapott, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgették.
A Pest megyei Kókán a Luca-alakoskodók, fehér ruhába öltözött fiatal asszonyok, a gyerekeket ijesztgették. Utána is mondták nekik: „Jön a Luca, elvisz!”
Lucadisznó
Jánoshidán általános hiedelem szerint Luca napján kísértet jár, ezt nevezik lucadisznónak. A lucadisznó gyermekijesztőkben is előfordul. Azzal ijesztgették a rossz gyereket, hogy elviszi a lucadisznó. A lucadisznó az állat alakú kísértetekkel hozható kapcsolatba, és a felvidéki szlovák, morva néphitből átvett hiedelemalak.
Luca napján szokásban voltak bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is.
Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.
Galgamácsán ezt általában a lányos házakkal tették meg, de bosszúból vagy haragból is bekötötték, leemelték a kaput, a kútba dobálták a szétszedett szekereket.
Luca-tök
A Dunántúlon nagyon elterjedt volt az úgynevezett Luca-tök elkészítése.
Az alábbi varázslat is Luca-naphoz kapcsolódik: december 13-án este 12 darab fehér lapra írjon fel különböző kívánságot, és hajtsa össze a papírokat.
A jóslás érinthet párválasztást, gazdagodást vagy egészséget. A lényeg, hogy minden este körülbelül azonos időben egy gyertya tüzében égessen el egy-egy lapot. Ne nézze meg, hogy időközben mely kívánságok váltak hamuvá. Végül december 24-én este az utolsó papírt nyissa ki. A mágia úgy tartja, hogy az utoljára maradt kívánsága valóra válik.
