Boldogkő
A Zempléni-hegység nyugati szélén egy kopár sziklagerincen magasodik Boldogkő, Magyarország egyik legkülönlegesebb lovagvára. Áprilistól október végéig nemcsak az újjáépített palotaszárnyban és a lélegzetelállító panorámában gyönyörködhetünk, hanem hétvégenként programokkal, lovagi bemutatókkal, jelmezes tárlatvezetésekkel és interaktív, középkori fegyvertapogatóval szórakoztatják a látogatókat.
A vár építésének pontos ideje ismeretlen, ám az bizonyos, hogy a tatárjárás után emelték. Erődítményként a kassai utat és a Hernád völgyét védte.
A vár neve 1282-ben egy III. Endre által kiállított oklevélben szerepelt először. A néphagyomány egy Bodó nevű aszalómestertől származtatja, aki IV. Bélát menekítette az üldöző tatárok elől. Amikor a király visszatért, Bodó ismét segítséget nyújtott neki, hiszen hét szekér aszalt gyümölcsöt ajánlott fel az éhínséggel küszködő Buda megsegítésére. A szekerek bakjára pedig a hét tündérszép lányát ültette. A király cserében Bodónak ajándékozta Aszaló és Bodolló községeket, illetve a környéküket azzal a kikötéssel, hogy itt egy erős várat kell építenie.
A lányok apjuk segítségére siettek. Olyan kérőknek ígérték kezüket, akik hajlandóak voltak egy éven át segédkezni az építkezésben. Hét év alatt végre elkészült a vár, amelyet Bodókőnek neveztek el.
A várban a hét leány egyszerre ülte meg lakodalmát, amelyen megjelent a király is, és ekképpen rendelkezett: „Ez a vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mert a hét szép lány, a hét tündér itt volt a legboldogabb”.
2002-ben megújult a vár: két tornya új tetőt kapott, az alsó udvarban egy 10 m hosszú gyilokjárónak nevezett védőfolyosó készült. A vár pincéjét és borozóját egyesítve várborozót nyitottak a nagyközönség számára. Egy irodalmi érdekesség is kapcsolódik Boldogkő várához: Balassi Bálint itt írta a Borivóknak való című versét.
A szabálytalan alaprajzú észak–déli fekvésű vár legrégebbi része az öregtorony, mely öt emelet magas lehetett. Északra található a palotaépület, melyhez egy háromszög alaprajzú torony kapcsolódik. A palota és az öregtorony között négyzetes ciszterna található. A felsővárat nyugatról az alsóvár övezi, melyből egy félkör alapú kaputornyon keresztül lehet a fellegvárba jutni.
A várat egykor palánkkerítés vette körül, amelyhez a szükséges lyukak ma is láthatók a sziklában. A vár messziről is jól látható jellegzetessége az Oroszlán-sziklára kihelyezett őrhely, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik a látogatók elé.
A palotaszárnyat az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre. A boltozattal és ablakfülkékkel rendelkező lovagterem mellett, az eredeti helyén, egy korabeli lakószobát alakítottak ki. A lovagteremhez csatlakozik egy korabeli felszereléssel ellátott konyha is. A palota első emeletén elhelyezett berendezési tárgyak a kor szokásairól, a mindennapi életről tájékoztatnak.
A palota földszinti helyiségében páncél- és fegyverkiállítás, valamint a korábbi feltárások alkalmával előkerült régészeti leletek láthatók. Itt van az ezer figurából álló ólomkatona-kiállítás, és a magyar történelem több híres csatájának a rekonstrukciója.
A tárlatvezetés idősíkja IV. Béla korában indul, Károly Róbert idején folytatódik, majd a lovagkor végéig tart, különös tekintettel az Itáliából származó Drugethek világára, a pénzhamisításra és a rablólovagokként emlegetett Bebek család tagjainak a történetére.
Udvarhölgyek kalauzolják el a látogatót a vár legfontosabb helyiségeibe, elmondják, hogy a középkor nemesei vagyonukat ládákban tartották. Minden ruhájukat, tárgyukat jól zárható és könnyen szállítható faládákba helyezték.
A ruhás ládákat gyakran emelték lábakra, hogy ne penészedhessenek meg. Hogy az úton se érhesse őket kár, a ládák fedele vagy íves, vagy ferde volt. Szegélyénél bőr lebernyeg védte az értékeket a portól.
A sziklára épült várak központi problémája mindig a vízellátás biztosítása volt. Itt a felsővár ciszternája 26 m mélyen gyűjtötte össze az esővizet. Szárazság idején szekerekkel hordták bele a vizet a szomszédos Arka forrásaiból.
A vár első felvirágoztatója az olasz származású Drugeth család volt. Ők építtették a fényűző palotaszárnyat. A lovagteremben hatalmas lakomákat rendeztek. A legrangosabb személyek középen, az alacsonyabb rangúak az ajtó felé foglalhattak helyet. A konyha a lovagterem szomszédságában található: itt sütötték, sózták, szárították a húsokat. Fűszereket is használtak, tárkonyt, majoránnát, borsot, sáfrányt, szerecsendiót. Ezek ára nem volt alacsony, sokszor egy marha vagy egy ló árával vetekedett. Készítettek még lepényeket, cipókat, felhasználták az erdő és a mező gyümölcseit.
A vársétát követően az udvaron is program várja a látogatót: két kóbor lovag párbajt mutat be könnyed humorral fűszerezett párbeszéd kíséretében.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/39. számában.
