Az indoeurópai nyelvek eredetének hiányzó láncszemét tárta fel egy nemzetközi kutatócsoport
Az indoeurópai nyelvcsalád eredetének hiányzó láncszemét tárta fel egy nemzetközi kutatócsoport magyar szakemberek részvételével. Genetikai vizsgálataik eredményeiről a Nature című folyóiratban számoltak be - közölte az MTI-vel a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont.
Hol rejlik az indoeurópai nyelvcsalád eredete? Erre a kérdésre kereste a választ az a több mint 130 szakemberből álló nemzetközi kutatócsoport, amely az elmúlt években több mint száz, a Krisztus előtt 6400-2000 közötti időszakra keltezhető eurázsiai lelőhelyről 435 őskori ember DNS-ét elemezte.
.A kutatásban a mai Magyarország területén található őskori közösségek régészeti, fizikai antropológiai és archeogenomikai elemzésével vettek részt a HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézet és a HUN-REN BTK Régészeti Intézet, az ELTE TTK Embertani Tanszék, a Szegedi Tudományegyetem, a Déri Múzeum, a Damjanich János Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai.
A korábbi genetikai tanulmányok már kimutatták, hogy a Fekete- és Kaszpi-tengertől északra található Pontusz-Kaszpi sztyeppevidéken egykor elterjedt úgynevezett Jamnaja kultúra közösségei a Krisztus előtti 3100 körüli időszaktól kezdődően mind nyugat felé Európába, mind kelet felé, Közép-Ázsiába is kiáramoltak. A terjeszkedés eredményeként nagy számban jelentek meg a jellegzetes halmok, úgynevezett kurgánok alatti temetkezések a magyarországi Alföldön is.
A genetikai eredmények alapján közvetlenül belőlük alakult ki a későbbi Jamnaja kultúra alapnépessége Krisztus előtt 4000 körül, amely ezt követően gyors népességnövekedésnek, majd a kedvező klimatikus és környezeti adottságoknak köszönhetően terjedésnek indult. Mint írták, ezen "sztyeppei ősök" genetikai állományának megjelenése Eurázsia-szerte tetten érhető a Krisztus előtt 3100-1500 közötti időszakban.
Az elmúlt 5000 év demográfiai eseményei közül ez, a sztyeppevidékről kiinduló Jamnaja kiáramlás gyakorolta a legnagyobb hatást az európai emberek genetikai állományára is, és — bár a nyelv és a genetikai leszármazás nem mindig fedi egymást — így is valószínűsíthető, hogy az indoeurópai nyelvek elterjedésével is kapcsolatba hozható népességtörténeti jelenséggel állhatunk szemben.
A frissen megjelent tanulmány felvetése alapján ez a közösség genetikai értelemben a most újonnan felfedezett Kaukázus-Alsó-Volga-vidéki gradienssel hozható összefüggésbe. Ennek felismerése jelentheti azt a hiányzó láncszemet, amely genetikailag és ezáltal áttételesen nyelvészetileg is megteremti a kapcsolatot az eneolitikum időszakában az Észak-Kaukázus és a Volga alsó folyása közötti sztyeppevidéken és az Anatóliában a hettita korszak előtt vagy alatt élt közösségek között.
A Magyarországról származó genetikai minták a Jamnaja közösségek legnyugatabbi elterjedési területéről, az elmúlt évtizedekben feltárt alföldi halmok temetkezéseiből (Dévaványa, Kunhegyes, Nagyhegyes, Sárrétudvari és Mezőcsát) származnak. Az új eredmények alapján is bizonyosságot nyert ezen egyének kelet-európai genetikai kapcsolatrendszere. Az ezt megelőző időszakból, Krisztus előtt 4200 körülről származik egy különleges temetkezés Csongrád-Kettőshalom lelőhelyről. Az itt eltemetett férfi az egyik legkorábbi, genetikai alapon is igazolt sztyeppei eredetű egyén a Kárpát-medencében, akinek a Volga folyó mellett is azonosították az előzményeit.
A magyarországi lelőhelyekről származó emberi DNS-mintákat részben a HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézet laboratóriumában, részben a Bécsi Egyetemen és a Harvardon dolgozták fel. A számos projektben vizsgálat alatt álló közösségekről további régészeti, nyelvészeti, antropológiai, archeogenomikai eredmények várhatók a közeljövőben - írták a közleményben.
