Az első nő, aki hivatásos csillagász lett
A közhiedelem a tudományok egykori művelőiként elsősorban a férfiakat tartja számon, ami talán nem meglepő, hiszen a nőkről általában olyan vélemény alakult ki, hogy ők inkább feleségként, esetleg szeretőként segítették az erősebb nem nagyra tartott képviselőit. Persze, ha alaposabban elmélyedünk a tudománytörténetben, sokkal változatosabb kép tárul elénk.
Csak néhány példával szemléltetném, hogy már a legkorábbi időktől kezdve akadtak a szebbik nem képviselői között jónéhányan, akik az orvostudomány, a matematika vagy más tudományok terén értek el figyelemre méltó eredményeket.
Az ókori példák sorát az Alexandriai Hüpatiával (355 k. – 415) zárnám, aki elsősorban matematikusként, csillagászként és különböző szerkezetek feltalálójaként és a filozófia tanáraként vált ismertté. Az alexandriai politikai belviszályok áldozata lett: a feldühödött tömeg 415 márciusában rátámadt és meglincselte. A 18. században a felvilágosodott értelmiségiek egyik példaképe lett.
Ez volt az az évszázad egyébként, amikor a nők is egyre komolyabb szerephez jutottak a tudományok területén.
Most a 275 éve, 1750. március 16-án, a Hannoveri Választófejedelemség fővárosában, Hannoverben született Caroline Lucretia Herschel alakját idézném fel, akit az első hivatásos női csillagászként emlegetnek a krónikák. Igaz, az élete egyáltalán nem úgy indult, hogy csillagokat és üstökösöket fog katalogizálni és a végén még a tudós társaságok is megtisztelik tagságukkal.
A családfő katonazenész volt és fiaiból is muzsikust igyekezett faragni. Caroline a lányai közül a legidősebb volt és különösen William nevű bátyjához ragaszkodott. Ő is szívesen tanult volna, de anyja szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy potenciális feleségként elsősorban a ház körül teendők terén jeleskedjen. Később azért megengedte neki, hogy énekesnőnek tanuljon.
William Herschelt (1738–1822) 1755-ben a hannoveri hadsereg zenészeként Angliába vezényelték és ettől kezdve a szigetországban élt. Eleinte zenetanárként, énekesként igyekezett boldogulni, de komponált is, bár ezek a szerzemények nem maradtak fenn. Valamikor az 1770-es évek elején komolyabban érdeklődni kezdett a csillagászat iránt, több távcsövet is készített, mert az akkori műszereket nem tartotta kielégítőknek.
A két Herschel-testvér idővel megunta a muzsikusi életet és egyre több időt töltöttek el a csillagászati távcsövek közelében. Ez a szenvedély komoly tudományos érdeklődéssé terebélyesedett, és miután William 1781-ben felfedezte a Naprendszer addig ismeretlen bolygóját, az Uránuszt, a két testvér élete gyökeres fordulatot vett: Williamot III. György király afféle udvari csillagásszá nevezte ki, akinek 200 fontos évjáradék fejében csillagászati bemutatókat kellett tartania a király család számára.
A nő kezdetben a bátyja által készített távcsövek tükreinek csiszolásában és polírozásában segédkezett, közben megtanulta a csillagászati számítások technikáját és a megfigyelésekről feljegyzéseket is vezetett. Maga is gyakran belenézett a távcsőbe és 1783-ban felfedezett egy csillagködöt, amelyről ma már tudjuk, hogy egy galaxis volt. Idővel több ilyen „ködöt” is talált, de elsősorban új üstökösök felfedezőjeként írta be a nevét a csillagászat történetébe. Az elsőt, amely a katalógusokban C/1786P1 (Herschel) néven szerepel 1786-ban fedezte fel.
Ott szorgoskodott bátyja mellett, amikor a korszak legnagyobb teleszkópját építették meg: egy 12 méter fókusztávolságú, 126 cm tükörátmérőjű távcsőről (reflektorról) van szó, amellyel már az első használatba vételekor sikerült felfedezni a Szaturnusz egyik holdját, majd a következő hetekben további négyet. Az igazat megvallva, ezt a monstrumot nem volt éppen egyszerű „munkába állítani”, ezért inkább kisebb távcsövekkel dolgoztak.
Caroline később további üstökösöket is felfedezett, az egyiket róla nevezték el (a 155 éves periódusú 35/Herschel-Rigolletről van szó, amely a számítások szerint 2092-ben érkezik ismét a Föld közelébe).
Bár ő volt az összeállítója, végül a bátyja neve alatt jelentette meg azt a csillagkatalógust, amelyben vagy félezer új csillagködöt sorolt fel. Később William egyetlen fiát, a szintén csillagász John Herschelt (1792–1871) is segítette.
Noha munkássága jelentős volt, számos mai csillagászati (!) lexikonban nem találjuk a nevét, de jobb esetben is a bátyjáról készült szócikkben említik csupán. Bathban, a két Herschel egykori lakóházában egy múzeumot rendeztek be, legalább itt róla is megemlékeznek.
