Az ajándékozástól a hajadonok elnáspángolásáig: Miklós-napi népszokások
December 6-án a katolikus egyház Szent Miklós püspök liturgikus emléknapját ünnepli. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is.
Szent Miklós napja a gyermekek jutalmazásának és büntetésének jeles napja. A Mikulás ezen a napon meglátogatja és megajándékozza a gyermekeket, ha az elmúlt évben jól viselkedtek.
Szent Miklós a keleti egyháznak máig is legtiszteltebb szentjei közé tartozik. Életéről hiteles forrásokkal nem rendelkezünk, csak a legendákra támaszkodhatunk.
Valószínűleg Kr. u. 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában; gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott. Kolostorba költözött, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett. Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor a város püspökévé választották. Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.
Szent Miklós, mint védőszent
Szent Miklós a szegények, árvák, rászorulók, nélkülözők, a katonák, és gyerekek védőszentje és oltalmazója. Emlékét helynevek, templomok, személy- és családnevek is őrzik.
Szent Miklós püspök legendái
Életéről számos legenda ismert, amelyek közül a leghíresebbek a viharból való megmenekülés, a három szűz, valamint a három gyermek megmentése.
Az egyik verzió szerint Miklós püspök a nyitott ablakon keresztül hajította be az erszényekbe helyezett aranytallérokat a lányok szobájába. Sokan úgy vélik innen ered az a szokás, hogy ezen a napon az ajándékokat az ablakba teszik.
A másik ismert változat szerint azonban olyan hideg volt aznap éjjel a városban, hogy a püspöknek a tetőre kellett másznia, és a kémény nyílásán át dobta be az arannyal telt zsákocskákat a lányok számára – ez a változat pedig azt a szokást táplálja, mely szerint a Mikulás éjjel a kandallókra akasztott harisnyákban helyezi el az ajándékokat.
Egy másik legenda szerint Szent Miklós püspököt a viharba került matrózok hívták segítségül. A hívásra megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után, lecsillapítván a vihart is, biztonságban hagyta ott őket.
A harmadik legenda úgy tartja, amikor városát éhínség sújtotta, egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket, hogy húsukat kimérje. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.
A Miklós név eredete, jelentése
A Miklós személynevünk első tagja a niké, ami győzelmet jelent, a másik tag a laosz, ami azt jelenti nép.
A Miklós-napi ajándékozást a szent legendájával hozzák összefüggésbe. A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19. század közepén jelent meg a tájainkon német és osztrák közvetítéssel.
A gyerekek megajándékozása e napon régen sokkal egyszerűbb volt. A megtisztított cipőkbe jó gyereknek alma, dió volt a jutalma, a rosszaknak hagymát, krumplit, virgácsot hozott a Mikulás.
A Tápió vidékén az 1920-as, 1930-as években kezdődött el a Mikulás-esti ajándékozás. A szülők este az ablakba tett cipőkbe rakták a diót, cukorkát. Az 1930-as, 1940-es években jelent meg a Mikulás alakoskodó figurája és kísérője, a krampusz, ekkor került az ajándékok közé a virgács is.
Mikulásház Nagykarácsonyban
A Fejér vármegyei Nagykarácsonyban az 1990-es évek közepén Mikulásházat állítottak fel, itt a gyerekek személyesen adhatják le listájukat a Mikulásnak, e-maileket, sms-eket és telefonhívásokat is fogad magyar Mikulás.
Miklós-napi szokások többsége néphagyományként alakult ki és a Kárpát-medence különböző területeire más és más szokások voltak jellemzők.
A Miklós-járás
A Miklós-járás egy magyar népszokás, amelyben Szent Miklóst alakító személyek járják végig a falvakat és városokat.
A nyugat-dunántúli községben, Bükön még néhány évtizede a láncot csörgető Miklós járt házról házra.
A láncos Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen felkeresték a tollfosztót, Szilben megimádkoztatták a gyerekeket, Csornán a háziaktól ajándékot kaptak.
A Láncos Miklósnak nevezett mikulásalak valójában a néphagyomány által ismert egyik legfélelmetesebb figura lehetett, kitől okkal rettegtek ezen a napon a gyermekek, sőt, még a felnőttek is.
A Dunántúlon a közelmúltig élt az a szokás, hogy Miklós napján a fiatal fiúk, legények, sőt nős férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a nagyobb lányokat is. A láncok szerepe az volt, hogy a derekukra kötötték, és ahogy járkáltak, a csörgés elűzte a rövidülő nappalok iránti félelmet, és elijesztették az ártó szellemeket. Ha hatékonynak ítélték meg az ijesztgetést a falubéliek, ajándékkal jutalmazták a fiatalokat.
Állítólag Csepreg városában a szokást betiltották, mert megijesztette a nőket és a gyerekeket.
Csilizradványon a férfiak harisnyával a fejükön, kenderkócból készült szakállal, maskarában kopogtak csörgősbottal a padlón, bízva benne, hogy elkergetik a betegségeket és a gondokat.
A Bácskában az asszonyok öltöztek be Mikulásnak: felvettek egy bundát, kibontották hajukat és két tollseprűt erősítettek a kucsmájukra.
A Budai hegység néhány falujában a Mikulás ördögálarcot viselt.
Várkonyban a fiatalabb legények közül egyikük volt a püspök, négyen-öten pedig ördögnek öltöztek. Álarcukat maguk készítették papírból. Az ördögök rossz „gúnyát” viseltek. Hátukon szalmából készített púp volt, s bent a házban bottal „pufálták” egymást, ezzel is jelezve, hogy a rosszak mindig elnyerik büntetésüket. A püspök pedig kikérdezte a gyerekeket, hogyan viselkednek, hogyan tanulnak, s ha kedvező választ kapott, cukorkát adott nekik.
A Miklós-járás városi formája
A Miklós-járásnak egy városi formája is volt: a Szent Miklós püspöknek öltözött alak végigjárta a házakat, kérdéseket téve fel a gyermekeknek. Kíséretében krampusz, krampusok voltak. A jó válaszokért jutalom járt, a rosszért pedig büntetés.
Miklós-napi tréfás gyóntatás
Hajadon lányok gyümölcsfaágakkal való elnáspángolása
A hajadon lányok frissen vágott gyümölcsfaágakkal való elnáspángolása a termékenységet, a gyermekek elverése a tisztességes viselkedésre való nevelést, a hangoskodás és a lánccsörgetés, valamint az ijesztő maszkok pedig a sötét esték, a tél és az átkok, rontások távol tartását jelképezték.
Miklós-napi fonalvizsga
Kalotaszegi múlt századi leírás szerint Miklós napján a legények a leányos házakban megvizsgálták a fonalakat, és amelyik lány november első napjától kezdve nem tudott minden héten fonott fonalat felmutatni, hamuval megtömött zacskókkal ütögették.
„Fél, mint német gyerök Szent Miklóstul"
A szegedi nép ajkán elterjedt volt a 18. században a mondás, hogy „Fél, mint német gyerök Szent Miklóstul".
Mikulás gonosz segítője, a Krampusz
A Krampusz a német és angolszász kultúrából ered, ő Mikulás hű társa, aki gyermekeket ijesztget, büntet meg, és rabol el, ha rosszul viselkednek.
Mindenütt elmaradhatatlan ismertetőjegye volt a kiöltött hosszú nyelv, amellyel a gyermekeket ijesztgette, a virgács, amellyel a rosszakat megfenyegette, s a puttony, amelybe a végképp javíthatatlanokat nagy karmával – amelyről nevét is kapta – belerakta és elvitte.
Tájainkon a Krampuszt már csak úgy ismerjük, mint a Mikulással együtt érkező ártalmatlan figura, aki a rossz gyermekeknek virgácsot, vagy éppen szenet hoz.
Dologtiltó nap
Miklós napja a magyar népi kalendáriumban asszonyi dologtiltó nap volt, emellett a bérletek megfizetésének napja.
Úgy tartották, ha ezen a napon kismalacok születnek, a koca felnevelheti őket.
Eleink úgy tartották, ha Miklós napján esik a hó, vége az enyheségnek. Abban is hittek, ha december 6-án fúj a szél, elpusztulnak az egerek.
