Amihez fel kellene nőnünk
Az innováció globális centrumait jelentős nyugati vagy éppenséggel távol-keleti metropoliszokban találjuk. Ezek fontos ütőerei az egész világnak, ám számunkra legalább ekkora jelentőségűek a hozzánk közelebbi tudományos, mérnöki, gazdasági fejlődés központjai.
Közép-Európa innovációs helyzetét nem tudjuk megérteni anélkül, hogy ne helyeznénk el európai viszonylatba. Ezért most röviden két, szerintem figyelemre méltó és jövőbe mutató európai innovációs példát mutatok be. Ezek szemléltetik a követendő jó gyakorlatot, amelyre itt, nálunk is lehetne támaszkodni. Hadd szögezzem le gyorsan, nem gondolom azt – saját tapasztalataim alapján sem –, hogy Nyugaton a kerítés is kolbászból lenne. Ugyanakkor persze tudatosítom, hogy azért rengeteg példát elleshetünk tőlük. Sokszor úgy látjuk, a szomszéd füve mindig zöldebb, a saját kertünk szépségeit pedig nem vesszük észre. Szerintem a most bemutatott példák azonban tényleg „zöldebbek” a sajátjainknál, és érdemes látnunk, hogy mihez kellene felnőnünk, ha labdába akarunk rúgni a kutatás-fejlesztés területén.
Európai példákat ígértem, mégis most egy pillanat erejéig ugorjunk Kanadába. Időben pedig vissza 1921-be. Ekkor az előző év egyik Nobel-díjasa, a dán August Krogh és felesége kanadai körúton jártak, ahol megismerkedtek Banting, Best es MacLeod friss felfedezésével. Ők izolálták az inzulint a kutya hasnyálmirigyéből. Ez óriási mérföldkőnek számított a cukorbetegség kezelésében. Az 1-es típusú, vagyis fiatalkori cukorbetegségben szenvedők hasnyálmirigyében az inzulintermelés megszűnik nagyjából a tinédzser éveik végére, majd inzulin nélkül belehalnak a betegségbe. Az inzulin felfedezése, sikeres izolálása azonban reményt hozott számukra.
A megfelelő mennyiségű és minőségű inzulin előállítása a társadalom minél szélesebb rétege számára óriási tudományos és üzleti sikerrel kecsegtetett a 20. század elején.
Ezt gyorsan felismerték Kroghék, és engedélyt szereztek a kanadaiaktól a Dániában folytatandó inzulingyártásra. A laboratóriumi hátteret a Nordisk gyógyszerészeti vállalat biztosította. Az üzleti siker megvalósult, a Nordisk hatalmas profitot ért el. Közben persze számos fejlesztést, felfedezést tettek. 1989-ben egyesültek egy másik céggel, nevük a ma is használatos Novo Nordisk lett.
A Novo Nordisk úttörő munkát folytatott a cukorbetegség kezelésére használt új gyógyszercsalád, az ún. GLP-1 agonisták (ismertebb hatóanyag például a szemaglutid) fejlesztésében.
A dániai kutató-fejlesztői ökoszisztéma irányába tett legnagyobb hozzájárulásuk pedig kétségkívül az, hogy nem feledkeztek el a hatalmas profitot visszaforgatni a rendszerbe. 2022-ben csaknem egymilliárd eurót adományoztak új kutatás-fejlesztési kezdeményezésekre.
A dániai vállalatok gyakori alapítványi tulajdonosi struktúrája és az adózási szabályok szintén kedveznek annak, hogy további piaci szereplők is nagyobb összegekkel növeljék a kutatások támogatását, de a kormányzati források sem maradnak el. Dánia kormánya évente nagyjából 70 millió eurót különít el a felfedező kutatások finanszírozására. Mindezek eredményeképpen Dániában találjuk a világ egyik legütemesebben növekvő, legkedvezőbb környezetét az élettudományhoz kapcsolódó innovációk számára.
Dánia után nézzünk át Ausztriába, egészen pontosan a Bécs melletti Klosterneuburgba. Hosszas tanakodás után a hatalmas GDP-vel bíró Ausztria döntéshozói egy új, minden más szervezettől független kutatóintézetet hoztak itt létre.
Azért tanakodtak sokat, mert a céljuk az volt, hogy a gazdasági hasznot minél bölcsebben, tartósabb eredménnyel fektessék a jövőbe. Az intézet létrehozása mellett további lehetőségként adódott, hogy a meglévő akadémiai kutatóhelyek, illetve egyetemek költségvetését növeljék.
Végül az izraeli Weizmann Intézet példáját követték, és 2009-ben megalakult Klosterneuburgban az „ISTA” (Institute of Science and Technology Austria).
Az elmúlt 15 év során mintegy másfél milliárd eurót fektetett az osztrák állam ebbe a projektbe. Eddig 70-nél is több kutatócsoport alakult itt, elsősorban kémiai, földtudományi, biológiai, idegtudományi, matematikai profilokkal.
A kutatásvezetőknek stabil életpályamodellt kínálnak, egyedi PhD-képzést vezettek be, és rengeteg külföldről érkező fiatal kutatót vonzottak ide posztdoktori tanulmányokra. Lenyűgöző eredmény, hogy a 76 kutatócsoportból eddig már 58-an elnyerték a legrangosabb európai kutatási támogatást, amivel természetesen kiegészítik a már meglévő költségvetésüket.
Az innováció szempontjából pedig különösen fontos, hogy a kampusz mellé települtek az eredmények transzlációját, piaci hasznosulását segítő cégek. Megjelentek a befektetőket összefogó cégek is, startupok indultak el. Az első sikeresebb projektekre bő tíz évet kellett várni. Ezeknek az induló vállalkozásoknak a főbb témái között találunk olyanokat, amelyek új gyógyszerhatóanyagokat vagy a gyógyszerestől eltérő különleges terápiás módszereket ígérnek. A mesterséges intelligenciára épülő algoritmusok még nagyobb elterjedését lehetővé tévő megoldást vagy a bitcoinnál gazdaságosabb, fenntarthatóbb kriptovaluta-rendszert kínáló startup is megjelent. Számomra – agykutató számára – különösen érdekes, hogy a legtöbb startupnak innen-onnan köze van az idegtudományokhoz. Vegyük észre, hogy a megannyi okos ember és a bőséges finanszírozás ellenére sem egyszerű az út a tudományos laborokból a piac felé. Kellő türelemre, kitartásra van szükség.
A két legnagyobb tanulság, amit ezekből a példákból levonhatunk, hogy a jól működő innovációhoz erőteljes pénzügyi befektetés szükséges, valamint a világos, jól kidolgozott gazdasági-politikai akarat.
Ezek kövezhetik ki nálunk is az utat, hogy az innováció a sikeres mindennapjaink része legyen.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/7. számában.
