Álomgyári történelem: az izraeli szuperkém igaz története
Ez év szeptemberében mutatták be a Netflix Budapesten forgatott, nem túl fantáziadús A kém címre hallgató történetét, az Eli Cohen, izraeli kém életét feldolgozó hatrészes minisorozatot.
A Sasha Baron Cohen főszereplésével készült sorozat nem aratott osztatlan sikert sem a nézők, sem az Eli Cohent jól ismerők körében. A címszereplő felesége, Nadia Cohen például úgy nyilatkozott, Hazugság volt az egész. "Azt is mondták, hogy mikor a hadsereg berontott a szobájába volt nála egy gyűrű (...), aminek a lenyelésével könnyedén végezhetett volna magával. Ez nem igaz. Engem pedig úgy mutatnak be a sorozatban, mint egy szegény tanácstalan varrónőt, (...) közben fogalmam sincs a varrásról.”
Nézzük hát ki is volt Cohen, és miként került a hírszerzők izgalmas és nemkülönben zavaros világába.
A kémkedésről azt mondják, a második legősibb szakma a prostitúció után. Már az Ószövetség is megemlíti az Úr parancsát Mózesnek, hogy küldjön kémlelőket Kánaán földjére, de Caesar, a mongolok, illetve az Erzsébet királynő vezette Anglia is élénk kémhálózatot működtetett. Az évszázadok folyamán a hírszerzés az állam biztonságának egyik tartópillérévé vált.
Az 1948 májusában létrejövő zsidó állam rögtön egy háborúban találta magát, nem véletlen tehát, hogy Izraelnek szüksége volt egy nagyon erős hírszerző ügynökségre. A zsidó állam megalakulása után három évvel már ezerrel dübörgött a Moszad, és azóta is teljes fordulatszámon pörög.
Cohen 1924-ben született Alexandriában, szülei Szíriából telepedtek át a fáraók országába még az első világégés előtt. Az édesapja ruhaboltot üzemeltetett, Saul Cohen boltjának fő profilja a nyakkendők voltak. Feleségével hét gyermeket neveltek, Eli volt a második gyermekük, de ő volt a fiúk közül a rangidős. Nagyon jól tanult, a nyelvek csak úgy ragadtak rá. Héberül, arabul franciául, angolul, olaszul, spanyolul is jól elboldogult. Fotografikus memóriája volt, szinte bármit megjegyzett, amit látott. Mérnökként végzett, Izrael állam megalakulása után szülei rögtön odaköltöztek, ő azonban nem alijázott. Egyiptomban maradt, és segített a zsidóknak Izraelbe szökni.
Végül ő is követte szüleit, 1957-ben, de nem találta helyét a zsidó államban. Fő vágya volt, hogy kém lehessen, de ez sem ment olyan egyszerűen.
Pár évnyi nem túl izgalmas hadügyi tolmács- és fordítómunka után azért csak sikerült neki. Féléves „tanfolyam” után bízták meg fő feladatával, ami később az életébe került. Az izraeliek szerettek volna egy embert Damaszkuszba ejtőernyőztetni, és ki lett volna erre alkalmasabb, mint az arabul is beszélő Cohen. Ehhez ki kellett dolgozniuk a megfelelő fedősztorit, ebben ismét Cohen képességei voltak a segítségükre. A nyelvzseni ugyanis spanyolul is beszélt. Körvonalazódott tehát a terv: Argentínába küldik Cohent, mint egy szíriai származású, 1947 óta ott élő üzletembert. A terv abból állt, hogy Buenos Airesben Cohen, akit akkor már Kamal Amin Taabetnek hívtak, jó kapcsolatokat alakít ki a helyi arabokkal, politikusokkal. Nem felejti el hangsúlyozni szír hazafiságát, ezzel előkészítve a terepet a "hazaköltözésre", Damaszkuszba.
Képességeiről csak annyit, argentínai tartózkodása alatt még a későbbi szír elnökkel, Amin al-Hafezzel is összebarátkozott. 1962 elején érkezett meg Szíriába, és rögtön neki is látott megbízatásának.
Üzletemberként a legmagasabb körökbe szerzett bejárást, partijain a szír vendégsereg elég sok információt kikotyogott, amelyek postafordultával mentek is tovább Izrael felé. Az otthon szerény, visszahúzódó emberként élő Eli, Kamalként csak úgy szórta a pénzt, barátai szaporodtak, a szíriai erők vezérkari főnökének az unokaöccsével is összebarátkozott. Ennek köszönhetően jutott el a Golán fennsíkra, hogy megszemlélje a szíriai hadsereg állásait. Látva a tűző napon aszalódó katonákat, azt javasolta, ültessenek fákat, azok árnyékában mégis csak könnyebb lesz a katonák helyzete.
Az 1967-es, hatnapos háborúban ez hatalmas segítség volt az izraeli seregnek a szír állások beazonosításában.
Pályafutása csúcsaként, miután a barátja al-Hafez lett Szíria vezetője, majdnem bekerült a hadügyminisztérium államtitkári székébe. Könnyen elképzelhető, hogy ez milyen hatást váltott volna ki Tel-Avivban.
Cohen a küldetése folyamán többször hazatért, utolsó alkalommal 1964-ben láthatta családját. Bár vonakodott, még egyszer visszaküldték – utoljára. A következő évben rajtakapták, amint Izraelbe rejtjelezett. A diplomatanegyedben levő lakásából hosszú ideig senkinek nem tűnt fel a rádiózás. Csakhogy egy indiai rádiósnak elege lett abból, hogy valami néha-néha bezavarja az ő adását. Addig-addig méltatlankodott ezen, míg a híre eljutott a szír elhárításhoz is. Azonnal elkezdték keresni a nem engedélyezett adás forrását, és 1965. január 21-én nyakon csípték Kamelt, vagyis most már újból Elit. Négy, nagyon kemény nap után Eli mindent bevallott.
Tel-Aviv minden követ megmozgatott, hogy Elit szabadon engedjék.
A szírek azonban nem reagáltak a megkeresésekre, halálra ítélték a szuperkémet, 1965. május 18-án nyilvánosan felakasztották. Holtestét máig nem adták vissza a családjának, a tavalyi évben sikerült a karóráját Izraelbe vinni, amit átadtak a hozzátartozóinak.
