Állati kór, emberi kérdések: fenyeget-e minket is a száj- és körömfájás?
Március beköszöntével egy újabb vírus robbant be a köztudatba, és bár a hírekben leginkább tehenek képeivel találkozunk, Ön is biztosan elgondolkodott már: Vajon mi, emberek is elkaphatjuk ezt a kórt? A száj- és körömfájás, ez a párosujjú patás állatokat sújtó, rendkívül fertőző betegség nemcsak az állatoknak jelent szenvedést, hanem az állattenyésztőknek is valóságos rémálom.
A száj- és körömfájást egy apró, de annál agyafúrtabb vírus, az úgynevezett aphthovirus okozza. Ha egyszer bejut egy állat szervezetébe, a sejteket valóságos vírusgyárrá változtatja: a fertőzött sejt ezrével termeli a vírusmásolatokat, mígnem szétrobban, és a véráramba szabadítja a kórokozókat. Az első tünetek 1-12 napos lappangási idő után jelentkeznek: magas láz, ami 2-6 napig tart, majd hólyagok alakulnak ki a szájban és a pata közelében. Ezek a hólyagok gyakran felszakadnak, ami sántaságot és nyáladzást okoz – nem éppen szívderítő látvány.
A száj- és körömfájás rendkívül hatékonyan képes terjedni. Elég, ha egy fertőzött állat érintkezésbe kerül egy mezőgazdasági eszközzel, járművel vagy akár a gazda ruházatával, és a vírus máris továbbindulhat. A fertőzés terjesztésében szerepet játszhat a takarmány, valamint a ragadozók – legyen szó háziállatokról, mint a kutyák, vagy vadon élő fajokról, például a rókákról és farkasokról –, de még a szél is hozzájárulhat a kórokozó új területekre jutásához.
A háziállatok közül a szarvasmarha, a juh, a kecske és a sertés különösen fogékony a vírusra, de a vadon élő állatok sem mentesek a kockázattól: például a szarvasok és a vaddisznók is megfertőződhetnek. Érdekes módon a sünök szintén elkaphatják a kórt, bár náluk ez ritkábban fordul elő.
A vírus terjedésének megállítását az is nehezíti, hogy rendkívül ellenálló és gyorsan alkalmazkodik a környezeti feltételekhez.
Az utolsó dokumentált emberi eset az Egyesült Királyságban 1966-ban fordult elő, és a világ más részein is csupán elszórtan regisztráltak hasonlókat. Fontos hangsúlyozni, hogy a fertőzött hús fogyasztása nem jelent veszélyt, mivel a vírus a gyomorsav hatására elpusztul.
Gyakran összetévesztik ezt a betegséget az emberek körében terjedő kéz-láb-száj betegséggel, amely szintén vírusos eredetű, ám eltérő kórokozók okozzák, és leginkább a kisgyermekeket érinti.
A két kór közötti hasonlóság a megnevezésben és a hólyagos tünetekben érhető tetten, azonban semmilyen kapcsolat nincs közöttük.
A száj- és körömfájást kiváltó vírus rendkívül alkalmazkodóképes: genetikai állománya folyamatosan változik, ami jelentősen csökkenti az oltások hatékonyságát. Több altípusa (szerotípusa) ismert, és az egyik ellen kifejlesztett vakcina nem nyújt védelmet a többivel szemben.
Ha szeretne többet megtudni a professzionális megelőzésről, látogassa meg a Szlovák Agrárkamara weboldalát.
A betegségről először 1870-ben számoltak be, és azóta időről időre felbukkan, súlyos károkat okozva az állattenyésztési ágazatban. A múltban előfordultak szélsőséges esetek, például 1884-ben Angliában, amikor a fertőzött tej fogyasztása gyermekek halálát okozta. Ezek a ritka esetek azonban a mai korszerű higiéniai és élelmiszer-biztonsági előírások mellett már nem fordulhatnak elő.
Mi a tanulság? Bár ránk, emberekre, közvetlenül nem jelent veszélyt ez a kór, biztos ami biztos: ne most kezdjük bejárni a környék állatsimogatóit!
